Szélviharként végigsöpörök az egész világon! L.A. Suzi: Nem sírok, csak táncolok (lemezkritika)

Szalai Anna mindig szerelmes, mindig összetört szívű figurájához tökéletesen illik a diszkó műfaja. A második L.A. Suzi-lemez működik tánczeneként, viccként és vallomásos metatánczeneként is. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg, az L.A. Suzi május 17-én mutatja be új abumát az angyalföldi Láng Művelődési Központban. Nagyinterjúnkat velük ide kattintva olvashatod.

Kritika helyett elég lenne a lemez címe is, mert tökéletesen kifejezi, hogy milyen, és az is benne van, hogy miért jó. Az első lemez sokszínű (szintik plusz tangó, szörf satöbbi) világához képest itt a diszkó áll a középpontban, annak többféle változatában (italo, szintivonósos, döngölős), és bizony ez a tökéletes műfaj Szalai Anna mindig szerelmes, mindig összetört szívű figurájának, aki gyerek nélkül fog meghalni, „de előtte még szélviharként végigsöpörök [sic] az egész világon”.

A lírai én szenvedéseit lehengerlően viccesen, önironikusan fogalmazza meg, tudatában van az egész kamaszosságának („szarabbul vagyok, mint a gimibe’”) – de felmerül a gyanú, hogy az önreflexió távolító gesztusával valójában azt leplezi, hogy tényleg fáj a szíve! Ez a kettőnél-is-több-fenekűség benne van Dorozsmai Gergő zenéjében is: hallatszik, hogy „na, írjunk akkor italót” – meg az is, hogy őszintén szereti az italót.

A lemez pompásan működik, akárhogy nézed: tánczeneként, kvázi-önparódiaként vagy vallomásos metatánczeneként.

Előadó: L.A. Suzi

Cím: Nem sírok, csak táncolok

Kiadó: Tom-Tom Records

Megjelenés: 2024. május 3.

Műfaj: diszkó

Kulcsdal: Mindig az a perc 2

8,5/10

Rónai András

Headerfotó: Komróczki Dia