Palettaszélesítés. The Black Keys: Ohio Player (lemezkritika)

Tizenkettedik lemezén a Black Keys tovább polírozza bluesból, countryból és persze koszosabb garázsrockból gyúrt hangzását, ezúttal finom szintiszőnyegekkel és változatos vendégelőadókkal színesítve a palettát. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

Az Ohio Players egyrészt feszes ritmusokkal, fülbemászó refrénekkel és vagány gitártémákkal hozza a kötelezőt, másrészt rendre bedob valami újat is a számokba, legyen az hiphop, pop vagy retró. Dan Auerbach és Patrick Carney ennyiben óvatosan kísérletezik, hisz a meghívott rapperek szövegelése éppoly lazán simul be a zenei világukba, mint mondjuk Noel Gallagher vokálozása.

A legfontosabb közreműködő mégis Beck, aki a tizennégy számból hétben zenél, hallhatóan formálva a lemez hangulatát. Bár a rá jellemző játékos műfaji kollázsról itt azért szó nincsen, Auerbach és Carney sokfelé kirándul, legyen az klasszikus soul-feldolgozás (I Forgot to Be Your Lover), szerelmes ballada (On The Game) vagy dögösebb sikálás (Read Em and Weep). A lemez itt-ott egyenesen olyan hatást kelt, mintha egy hatvanas évekből itt maradt zenegépet löktek volna be, néhol még a szaxofonok (You’ll Pay) és trombiták (Don’t Let Me Go) is előkerülnek.

Legjobb pillanataiban az egész amolyan felszabadult örömzenélésnek érződik, ahol egy veterán zenekar érez rá arra, milyen jó is mindenféle arcokkal összejönni és pengetni-dobolni picit. Aki meg a régi időket hiányolja, annak is akad egy-két csemege, a Please Me (Till I’m Statisfied) például simán ráfért volna bármelyik korai lemezükre. Ami azért huszonhárom év után becsülendő dolog.

Előadó: The Black Keys

Cím: Ohio Player

Kiadó: Easy Eye Sound/Nonesuch

Megjelenés: 2024. április 5.

Műfaj: fúziós garázsrock

Kulcsdal: This Is Nowhere

8/10

Huber Zoltán