"Unalmas lenne végig magyarul nyomni" - Sisi-interjú

Ő most a legszimpatikusabb jelenség a magyar hiphopban. A régit az újjal ötletesen keverő, magamutogatástól mentes, könnyedén virtuóz, irigylésméltóan önazonos Sisi hat szuper single és egy EP után november 24-én kihozta az első nagylemezét SISTAHOOD címmel, amit az Akvárium Nagyhalljában fog bemutatni december 8-án. Az éjszakába nyúló stúdiózások közepette elárulta riporterünknek, hogyan érzi magát a nagyszínpadokon, mesélt a siker két oldaláról és a tetoválós házibulijairól, de kiderült az is, hogy mit csinál, ha elszomorodik. Ez az interjú először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.

"Ilyen ez a szakma, és ha nálad van a labda, a szúróeszközöket hamar előkapja" – mondod az egyik számban*. Támadtak téged, ezért gondolod ezt?

Azt érzem, hogy ha az ember kitör és félelemmentesen kiáll a nagyvilág elé, akkor mindig lesznek emberek, akik megpróbálják kilyukasztani azt a labdát, amivel éppen élete meccsét játssza. 

Foglalkoztat, hogy hogyan lehet elrontani egy zenei karriert?

Sok példát látni arra, hogy emberek szó szerint odavesznek ebben a szakmában. Ha nem állsz stabilan a két lábadon, akkor a viharok könnyen el tudnak sodorni. A nyomás a szakmától, a közönségtől, hogy teljesíteni kell. A bizalmatlanság, hogy nem tudhatod, kit engedhetsz közel, mert egyre több az érdekember körülötted. Az erős kontraszt, amiben élsz: egyik nap azt mondják az emberek, hogy zseni vagy, másnap meg egyedül vagy otthon, és olvasod a szemét kommenteket. És nagyon magányos is tud lenni az ember. Én sokszor heteket töltök egyedül, hogy írni tudjak. 

Te hogyan viseled ezeket a viharokat?

Most jó úton érzem magam. Nem csapom szét magam, a backstage-ben nem kólázok, nem iszok, nem maradok ott hajnalig. 

Mennyire józanul szeretsz a színpadra lépni?

Most már nagyon. Eleinte még ittam, nem is sokra emlékszem azokból a koncertekből. Sokkal jobb józanul fellépni, full kontrollban, mert úgy ténylegesen meg tudom élni a pillanatot. 

Sisi a Budapest Parkban

Szokták mondani előadók, hogy a színpadon sebezhetetlennek érzik magukat. Te inkább sebezhetőnek tűnsz.

Szerintem nagyon sok bátorság kell hozzá, hogy kimenj, és semmin ne gondolkodj, ne másoknak produkáld magad, hanem mondd el az igazadat, legyél az, aki éppen vagy. Onnantól támadhatnak.

Szereted megérinteni a közönséget? Mármint a kezeddel.

Igen. Azért csinálom ezt, mert tök jó érzés kapcsolódni. Annyit vagyok négy fal között, hogy amikor kimehetek az emberek közé, az visszatölt. Ha megfogom valakinek a kezét, az energiacsere. Én azért nem fülmonitorozok, mert a közönség minden egyes reakcióját hallani akarom, minden bekiabálást. Egy fellépés közben más az emberekkel a kapcsolat. Megéljük együtt a pillanatot, és engem ez az, ami lázba hoz. Meg igyekszem egyre tudatosabban értékeket képviselni. Az ember eljut egy pontra, amikor fontosabbá válik, hogy mit képvisel, mint az, hogy ki akar lenni.

Mit jelent az, amikor leveszed a cipődet a színpadon? 

Az elvárások levetkőzését. Kicsit reprezentálja a szabadságot is, meg azt, hogy azt csinálok, amit akarok. 

Sisi a Szigeten

Milyen volt nyáron odamenni ezekre a nagy fesztiválokra?

Idén nagyon sok új dolog volt számomra. Ha tavaly volt a nagy évem, akkor idén a még nagyobb évem, és remélem, jövőre lesz a legnagyobb. Leírhatatlanul hálás vagyok ezekért az élményekért. Amikor a Szigeten először megláttam a backstage-ben a nevem, sírni tudtam volna. Azt érzem, hogy kezdek célba érni, hogy ezeken a nagyszínpadokon vagyok otthon. Mintha hazaérkeznék.

Ezek a kis kiszólások a számaidban hogyan születnek? Például az Álmok végén, hogy "mindjárt vége", vagy a BEKKSZTÉDZS-ben a “várj, van olyan szó, hogy füzet? Nincs".

Ezek mindig csak úgy megtörténnek. A producerek, akikkel dolgozom, mondták, hogy másokkal rendezettebben megy a felvétel. Én odaállok a mikrofon elé, ők lenyomják a rec gombot, és onnantól én nyomom, nyomom, csinálok, amit akarok, és végül lesz valami. 

A Hunglish szövegeidnél pláne azt érzem, hogy nagyon szabadon kezeled ezt az egészet. Beszélsz tök sokat angolul, aztán mondasz egy darab magyar szót a végén. 

Most nagyon érdekel a szavak hangzása, hogy mi mindent tudok kihozni egy szövegből. Unalmas lenne végig magyarul nyomni, és a magyar nyelvet sokszor nehéz is pörgetni a sok gy meg ty meg cs meg zé miatt. Végig angolul megint nem a legjobb Magyarországon. Próbálom ötvözni a kettőt.

Hallgatnak olyan emberek is, akik nem tudnak magyarul? 

Vannak külföldiek, akik úgy írnak rám, hogy “hey, I heard you in the taxi in Budapest, thank you for your art”. Ez nagyon durva érzés. Attól függetlenül, hogy nem értik, a szavak hangzása, a ritmika miatt fülbemászó tud lenni nekik is. Remélem, ezzel később majd tudunk kezdeni valamit külföldön.

Annak, hogy a Spotify nagyon tolja a női magyar előadókat, és téged is kivetítettek a Times Square-en, érzed valami hatását?

Mindenképpen. Tízezerről egy-két nap alatt harmincezerre nőtt a hallgatottságom. Akkor is érzem, amikor sétálok az utcán, és kikiabálnak rám a kocsiból, hogy “imádom a zenéd!” Ilyenkor érzem, hogy basszus, engem hallgatnak emberek.

Sisi a New York-i Times Square-en

Mit fogsz csinálni, ha először lesz egymillió megtekintés valamelyik zenéden?

Már két és fél éve eldöntöttem, hogy ha a Yalla eléri az 500 ezres megtekintést**, akkor egy nap technobuli, ha valami eléri az egymillió megtekintést, akkor két nap technobuli. Nem tudom, bírnám-e, de az egy nagy mérföldkő lesz.

Mit szóltál Azahriah arénás sikereihez?

Eszméletlenül inspiráló. Elképzelni nem tudom, hogyan érezheti magát, remélem, jól. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy úristen, szegény gyerek. Már egy Akva Nagyhall olyan érzés, hogy rajtad van a világ szeme, akkor mi lehet egy tripla Arénánál? Ez biztos óriási teher is, ő már fixen nem mehet ki az utcára. Én még tudok úgy létezni, hogy egy-két ember odajön, lefotóz, de ennyi, és boldogok vagyunk. Neki ez már biztos, hogy más.

A mostani sikered ideális mértékű számodra?

Nem azt mondom, hogy nem szeretném, ha nagyobb lenne, de biztos okkal vagyok most ott, ahol vagyok, és még nem állnék arra készen.

Kire tudsz mintaként tekinteni? Nem nagyon van olyan magyar női szólóelőadó, aki alulról jött, és sokra vitte tartósan.

Nők csak külföldiek vannak. Egy külföldi női előadóban számomra leginkább az az inspiráló, amikor beszél a szakma árnyoldalairól, és mégis csinálja, mégis kitart. El tudom sírni magam egy Beyoncé-koncertfelvétel láttán. Az az önbizalom, az a szeretet, az a kisugárzás. Egy erős nő, én is ilyen szeretnék lenni. 

Sokat gondolkoztál azon, hogy milyen első albumot szeretnél csinálni?

Nem, feltűnően keveset. Nyáron azzal voltam elfoglalva, hogy úristen, ez életem első fesztiválszezonja, ez hihetetlen, nagyon durva. Aztán eltelt így három hónap, és egyszer csak realizáltam, hogy vége van, és most legalább tíz trekkel elő kéne rukkolnom egy hónapon belül. Szóval nem sokat gondolkodtam, de már voltak elképzeléseim, és csak pörgettem a beateket. Ez inkább érzésalapú, hogy melyik az, amire azt mondom, hogy ezt most jónak érzem, és azt nyomom. Így haladok.

Minden számnak a lemezen Varga Tamás, azaz WaTa a producere. Miért mellette döntöttél?

Mert jó. Nagyon szeretem a beatjeit, az ízlését és ő egy hihetetlenül türelmes ember. Sokszor annyira erősen rajta vagyok azon, hogy a maxot hozzam ki magamból, elkenődök a stúdióban, ha valami nem megy és WaTa (interjúnk) ilyenkor visszahoz a földre. Amikor alkotok, nagyon fontos, hogy olyan ember legyen mellettem, aki nem hagyja, hogy elszálljak.

A Stayin’ High című szám részben arról szól, hogy kívülről jobban néz ki ez a popsztárlét, mint belülről. Azt tapasztalod, hogy mást hisznek az emberek, mint ami valóság?

Igyekeztem az albumon az éremnek mindkét oldalát bemutatni. Az egyik oldala a pénz, hírnév, siker, meg van a másik oldala, amikor még nem indul be a dolog, és HÉV-vel mész fellépni. Vannak olyan részei a szakmának, amiket nem rakunk ki Instagramra, de muszáj beszélni róla, mert az emberek azt hiszik, hogy mi csak zenélünk, dől a pénz, nem kell áldozatokat hozni. Valójában ki kell várni azt az időszakot, hogy egyáltalán megélhetésre elég legyen a pénz. 

Te is máshogy képzelted el előtte?

Persze. Amikor még nem voltam ebben benne, azt hittem, hogy onnantól, hogy fellépsz, már minimum egymilliót keresel havonta. Mondták, hogy nem. Most nagyon azon vagyok, hogy félre is tegyek, ezért nem élek nagy lábon.

Mennyi volt a legnagyobb pénz, amire nemet mondtál?

Kétmillió forint. Egy főcímdalt kellett volna írnom egy tévéműsorhoz, és előadnom élőben. Mondtam, hogy köszönöm, nem. Azt érzem, hogy ha valamihez ilyen szinten adom az arcom és a nevem, vagy a műsor legyen annyira jó, hogy azt mondom, ezt még ingyen is megcsinálnám, vagy a pénz legyen annyira jó.

Melyik műsornak csinálnád meg ingyen?

Nincs ilyen. Nem szeretem a tévét, ellene vagyok annak, ami ott megy. Nem valós képet mutatnak, tudat alatt nagyon rossz hatással van az emberekre, amilyen értékeket képviselnek.

VILLÁMKÉRDÉSEK

Mi lenne az utolsó vacsorád?

Mostanában a kedvenc menüm a pestós tészta Cherry Coke-kal. Desszertnek pedig anyukám palacsintáját kérném.

Melyik filmen sírtál utoljára?

A Pi életén.

Láttál már olyat, amit soha nem fogsz elfelejteni?

Egyszer voltam egy hegytetőn, ami teljesen havas volt. Körbenéztem, és valamiért ez egy olyan élmény lett, ami azóta, ha csak eszembe jut, életre kelt.

Melyik embertől voltál eddig a legjobban megilletődve találkozáskor?

Hajós András.

Ki a három legjobb rapper jelenleg az országban?

Pogány Induló, Beton.Hofi és a harmadik helyre Krúbit mondanám, akinek a szövegeivel sokszor nem értek egyet, de ő száz százalékban saját magát képviseli.

Melyik híres emberrel csókolóznál a legszívesebben?

Wiz Khalifa.

Van rosszakaród a szakmában?

Nem tudok róla. 

Melyik napszakban vagy a leghatékonyabb?

Az éjszaka közepén. Ha fellépek, akkor délután egykor kelek, és este tizenegykor vagyok erőm teljében. 

Ki az, akinek a legjobban örülnél, ha hívna?

Hundred Sins.

Legendák keringenek a koroddal kapcsolatban.

1999-ben születtem, januárban leszek 25.

Miről szeretnél leszokni?

A kávéról és a káromkodásról. 

Mit csinálsz, ha elszomorodsz?

Sírok és utána deszkázok. Meg van egy pszichológusom.

Hoztál már rossz döntést a karrieredben?

Biztos. De ez olyan, hogy amíg benne van az ember, addig nem veszi észre. 

A Baszok Rátok című számodban elhangzik a Fidesz szó, mondjuk, nem a te szádból. Fogsz politikai témák felé fordulni?

Szerintem annyi ember csinálja ezt most, hogy nincs szükség még valakire, aki utálkozik. Az embereknek így is, úgy is megvan a véleményük, én már nem tépném a számat.

Említetted egy interjúban, hogy érzelmiintelligencia-tanárhoz jársz. Ez hogyan merült fel?

Azt éreztem, hogy nekem arra van szükségem, hogy valaki segítsen megtanulni megérteni magam a különféle helyzetekben. Megérteni azt, hogy ha valamit érzek, az honnan jön, és hogyan tudom kezelni. Miért szorongok, amikor minden jó? Vagy ha valaki valahogy viselkedik velem, ami elsőre nem egyértelmű, akkor azt hogy interpretálom. 

Nem érzed néha úgy, hogy inkább a többieknek kéne érzelmiintelligencia-tanárhoz járni?

Mindenkinek kéne. Annál többet nem tudok tenni, mint hogy magamat addig fejlesztem, ameddig tudom. Ha mindenki csak ennyit csinálna, ez egy jobb világ lenne. 

Vannak napok, amikor úgy kelsz fel, hogy ma muszáj tetováltatnom?

Olyan nincs, hogy ma muszáj. De bizonyos időközönként rám tör az érzés, hogy most kéne valami új haj meg új tetkók. Van egy rituálé jellege is. Átjönnek a haverjaim, ott vagyunk öten-hatan, jön egy tetkós ismerősünk, mindenkit kivarr, közben unózunk, eszünk, iszunk, beszélgetünk, és lesznek emlékek. 

Ebben a szakmában mindig az új az izgalmas. Rád nagyon hamar figyelni kezdtek, és most jön az a rész, hogy hogyan tudsz minél tovább érdekes maradni.

Ezt majd úgyis az emberek döntik el. Nekem lételemem megújulni időszakosan. Ezen az albumon is hozok olyan zenét, amire nem hiszem, hogy számítanak. Annyi műfajt szeretek, hogy az elkövetkezendő tíz évben nagyon sok mindent fogok még csinálni, ami újdonság. Hogy ez meddig marad izgi, azt nem tudom.

Ha kíváncsi vagy arra is, hogy honnan jött Sisi és mit csinált, mielőtt rappelni kezdett, hallgasd meg a vele készült podcastadásunkat, amiben részletesen elmeséli a népmesébe illő élettörténetet!

Te is megunhatod.

Persze. Egyáltalán nem kizárt, hogy öt év múlva azt mondom, hogy innentől coach leszek, sziasztok. Nem tudom, mik a határaim, például nem tudom, hogy tudok-e külföldre menni. Az megint egy teljesen új világ.

Miről szeretnéd, hogy szóljon a jövő év?

Azt szeretném csinálni, amit eddig, csak kevésbé random módon, minimális profizmust behozva. A fellépéseken legyen egy műsor, nem az, hogy setlist nélkül kimegyek, és elnyomom a dalokat. Ha nagyobb színpadokon vagyok, akkor már kell egy fix vizuálos, egy fix hangtechnikus. És kevésbé szeretnék foglalkozni azzal, hogy ki mit mond, mert egyre több ember fog mindenfélét mondani.

Szokták mondani, hogy elárul valamit a társadalomról, hogy kiket emel fel. Szerinted az mit árul el a magyar társadalomról, hogy téged felemelt?

Hogy jófejek. Én azt akartam, hogy legyen egy nő, aki ugyanolyan, mint ők, mégis egy picit fel tudnak nézni rá, nem azért, mert ő jobb, hanem mert bátor. Szerintem ők csak akartak egy karaktert, akivel lehet nevetni, sírni, tombolni. Akinek a koncertjére el lehet menni bármilyen ruhában, mert senki nem fog kinézni onnan, mert mindenki ugyanolyan furán néz ki. Aki leszarja, hogy ki mit gondol, és végre egy csaj, aki nem tangában pózol minden képén. Valaki, aki csak úgy adja magát. Ez egy fura kombináció: csaj, de rappel, hisz a Teremtőben, de arról énekel, hogy jöhet a dzsó. Szerintem már kellett egy ember, aki nő létére ezt meri beadni. 

interjú: Varga Ferenc
fotó: Valami Hektor

- - - - - - - - - -

* Ez a 90s munkacímű, egyelőre kiadatlan, de koncerteken felcsendülő számban hangzik el.

** Időközben elérte.