A 2010-es évek egyik meghatározó magyar filmes meglepetését jegyző, majd a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan játékos világát az önéletrajzi ihletésű Rossz versekkel sikerrel tovább variáló Reisz Gábor harmadjára átfogóbb társadalmi látleletet készített. A nívós velencei filmfesztiválon díjazott, a magyar mozikban október 5-től látható Magyarázat mindenre egy végleg kettészakadó országban érettségiző diák tragikomikumba hajló kálváriáján keresztül mutat rá az életünket csendben mérgező kollektív problémákra. Ez a cikk először a Recorder magazin 107. számában jelent meg.
Aki esetleg újabb generációs helyzetjelentést várna mindenféle bohókás filmnyelvi ötletekkel megbolondítva, az legkésőbb a huszadik perc táján borítékolhatóan meg fog lepődni. Reisz Gábor szemlélődő alapállása és kifinomult érzékenysége ugyan a harmadik filmjére sem változott, a fókusz azonban egészen máshová irányul. Az érettségin elhasaló Ábel köré épülő széles társadalmi tabló nemcsak generációkat fog át, de egyre mélyülő árkokat is. A Magyarázat mindenre nevezhető közérzetfilmnek, ám a figurák életébe lépve leginkább azzal kell szembesülnünk, hogy ha nem csinálunk lassacskán valamit, itt bizony szép lassan darabokra hullik minden.
Az úgynevezett magyar valóság akár egy kocsmai kesergés, akár óriásplakátra pakolt nyers csirkemell formájában korábban is hangsúlyosan beszüremkedett Reisz Gábor mágikus-realista világába. Az első jeleneteket látva még akár úgy tűnhet, a lakásban tébláboló, tanulás helyett álmodozó Ábel simán beférne a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan vagy a Rossz versek valamiféle középsulis spinoffjába. Nyár, érettségi, viszonzatlan szerelem, a kedves felnövéstörténet azonban hamar átfordul valami teljesen másba. Ugyanazt az álmos hétfőt ugyanis az építész apa és a fiú tanárának szemszögéből is láthatjuk, majd ahogy telnek a napok és dagad az ügy, egyre több szereplőt ismerhetünk meg.
A film két és fél órát nyaldosó játékideje pontosan azért indokolt, mert így a néző alaposan körbenézhet az egymástól igencsak különböző karakterek privát tereiben. A körkörösen kibomló, ráérősen terjeszkedő látkép fokozatosan húzza be a nézőt és végül arra kényszeríti, igenis nézzen mélyen bele egy mocskosfideszes és egy libernyák szemébe. A politika úgy szivárog itt is bele mindenbe, ahogyan a hétköznapjainkba szokott. Alattomosan és feltartóztatatlanul, míg végül már tényleg mindenkinek mindenről AZ jut az eszébe.
 |
| Adonyi-Walsh Gáspár a Magyarázat mindenre című filmben | Fotó: Vajda Réka / Cirko Film |
A Magyarázat mindenre cím több szempontból is telitalálat, hisz a konkrét alapszituáción túl olyan akut kórtünetre utal, ami Magyarországot (is) kitartóan mérgezi. Manapság oldalaktól függetlenül jellemző a mindenre magyarázat kizárólagos birtokosainak tekinteni magunkat, elfeledkezve arról a nyilván rémisztő, de attól még nagyon is valós tényről, hogy a világ és benne élő emberek egyszerűen túl komplexek ahhoz, hogy sommásan megérthessük őket.
A film címe ennyiben mélyen ironikus, hiszen Reisz Gábor pontosan abból indul ki, hogy ő egyáltalán nem tudja a magyarázatot mindenre. Azzal ellenben nagyon is tisztában van, hogy filmes alkotóként igenis kezdhet valamit ezzel az egyre kényelmetlenebb helyzettel. Például megpróbálhatja megérteni és megmutatni ezeket a karaktereket, illetve a kamerával szépen körberajzolhatja azt a valamit, amiben ma Magyarországon kollektíve pácolódunk éppen.
 |
| Urbanovits Krisztina, Adonyi-Walsh Gáspár és Znamenák István a Magyarázat mindenre című filmben | Fotó: Vajda Réka / Cirko Film |
A film legnagyobb erénye egyértelműen ez a finom, bármiféle hisztériától, sértettségtől vagy ítélkezésről mentes kérdező körbeírás, ami a hiteles és pontos környezetábrázolásból, a felbukkanó kisebb-nagyobb szereplőkből bomlik ki igazán. Az apróbb, a fő csapáshoz nem is feltétlenül kapcsolódó történések, háttérben elejtett megjegyzések, elkapott reakciók Reisz Gábor alkotásaiban mindig csodálatosak, de itt különösen emlékezetesek és fontosak.
A színészválasztás már csak azért is kulcsfontosságú, mert a karakterek egymással ütköző személyes igazságait egyaránt meg kell értenünk még akkor is, ha az egyes döntéseikkel nem feltétlenül értünk egyet. Mindegy ugyanis, miben hisznek vagy mire hivatkoznak ezek az emberek, hol törvényszerűen együtt fogunk érezni velük, hol zsigerből utasítjuk el a viselkedésüket az adott szituációban.
Az amatőr Adonyi-Walsh Gáspár tökéletesen hozza a passzív Ábelt, akit hol jól megrázna, hol meglapogatna az ember. Rusznák András tanárja az iskolában rendkívül szimpatikusan viselkedik, az otthoni környezetben viszont hamar értelmet nyer a hivalkodó férfikonty is. Hatházi Rebeka újságírója megszegi ugyan a szakma fontosabb szabályait, az öröme mégis átragad. A legnehezebb feladat talán mégis Znamenák Istvánra hárul, hiszen a szigorú szülőt és az ellenálló főnököt kell eljátszania, de egy-egy mélyen emberi gesztusának hála az ő nézőpontja is átélhető.
 |
| Kizlinger Lilla és Adonyi-Walsh Gáspár a Magyarázat mindenre című filmben | Fotó: Vajda Réka |
Az újabb film közéleti iránya nyilván nem meglepő azok számára, akik követték a Reisz Gáborral kapcsolatos fejleményeket. Hiába ugyanis a VAN és a Rossz versek nemzetközi és hazai sikerei, a Nemzeti Filmintézet sorra visszadobta a fimterveit. A Magyarázat mindenre így rendszeren kívül, feszített tempóban, szűkösebb költségvetésből készült, ami csak a szó pozitív értelmében hagyott nyomot a végeredményen. Az pedig már-már ironikus, hogy épp egy ilyen előzményekkel készült film képes valóban ugyanolyan empátiával fordulni mindkét oldalhoz.
Bár a forma ezúttal jóval szigorúbb és inkább idézi a román, mint a francia és magyar újhullámot, a drámai jelenetekben azért mindig ott bujkál valami csendes humor is. Nyilván nem térdcsapkodós viccekre kell számítani, de a keserédes szituációkban itt-ott még némi abszurd is megvillan. Az egész kettészakadt mentális nyomorúság közepén meg ott van ez a szűzbajszos Ábel, aki tulajdonképp csak szeretne a végtelen nyárban szabadon berohanni a Balatonba. A magyar tengerben viszont lassan mindenhol csak térdig ér a víz.
szerző: Huber Zoltán
headerfotó: Vajda Réka / Cirko Film
