Túl rövid az élet ahhoz, hogy rejtegessem a lelkem. Csinszka: Finally Opening Up (lemezkritika)

A neosoul és a kortárs pop szabálytalannak ható énekmódja nehezen látszik összeilleszthetőnek, Csinszka bemutatkozó albumán mégis jól összejönnek. Ez a kritika először a Recorder magazin 107. számában jelent meg.

Csinszka a neosoult (kisebb mértékben alt. R&B-t) oltja be a kortárs pop jellegzetesebb énekstílusával, ami a klasszikus „szabályos” éneklés tetszőleges elemét hajlandó feláldozni a kifejezőerő oltárán. Bizonyos műfajokban ez megszokott, de a soullal összehozva (ami a nagy éneklés egyik eminens stílusa) izgalmas és kockázatos vállalkozás.

Szerencsére a lemez végig működik, ami azt jelenti, hogy hiteles. A legjobb esetben ráadásul a dalok igazán fülbemászók; a legeslegjobban pedig közben még a forma határait is feszegetik, mint a Burning Thanksben. (Ebben itthon OHNODY a legjobb; Csinszka hajlamos néha az expresszivitás oltárán túl sok mindent feláldozni.)

A kíséret a neosoul több megközelítését is végigjárja. A Stámusz Ferenc produceri felügyeletével készült, kerek egésszé összeálló albumon több zenész is megfordul, például a Jazzbois tagjai is. Felületesen hallgatva olyan, mintha a fő feladatuk Csinszka énekének megtámasztása volna, de a nem tolakodó, ám szellemes megoldások sokszor többet tesznek: megemelik őt.

Előadó: Csinszka

Cím: Finally Opening Up

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2023.

Műfaj: neosoul

Kulcsdal: Burning Thanks

7,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.