A Britpop kulcszenekara hét hosszú év után újra összeállt, hogy kicsit elmerengjen azon, mi a franc is van velük így ötven felett. Illetve nemcsak velük, hanem a teljes X-generációval és úgy általában a világgal. Ez a kritika először a Recorder magazin 107. számában jelent meg.
Nem mintha a munkamániás énekes-frontember Damon Albarn a Blur mellett amúgy pihengetne, hiszen a 2015-ös The Magic Whip óta kiadott négy Gorillaz-albumot, világzenélt és még ki tudja mennyi helyen kollaborált. Közben szerencsére maradt ideje elegáns introspektív dalokat is írni, amire a többiek is rácsatlakoztak, így a nyári koncertek mellé egy tízszámos új anyag is befuthatott. Ilyen egységes színvonalú lemezt ráadásul még nem is készítettek, a The Ballad of Darren ugyanis aprólékosan kidolgozott, melankolikus merengő, bőven megszórva iróniával, társadalomkritikával és lecsillapodott érzelmekkel.
Az Arctic Monkeys legutóbbi albumához hasonlóan itt is a hetvenes évek öltönyös alt-popja köszön vissza, szépen burjánzó hangszerelésben. Albarn mintha egy elegáns bárban énekelne, Graham Coxon jellegzetes gitárjátéka gyakran zongorák és vonósok közé bújik, a harmóniák pedig együtt kacskaringóznak a sztorizgatós szövegekkel. Akad itt zenekari visszatekintő (The Narcissist), régi időkre kacsingató rockolás (St. Charles Square), míg más daloknál eldönthetetlen, személyes vagy politikai-e az allegória (Barbaric, The Heights).
A The Ballad of Darren éles lenyomata annak, hogyan érzi magát a zenekar, amely nemcsak meghatározta a kilencvenes évek popkultúráját, de túl is élte.
Előadó: Blur
Cím: The Ballad of Darren
Kiadó: Parlophone
Megjelenés: 2023. július 21.
Műfaj: poszt-britpop
Kulcsdal: Barbaric
7/10
Huber Zoltán
