Pénteken, 59 éves korában elhunyt a Smiths basszusgitárosa, Andy Rourke, aki régóta hasnyálmirigyrákkal küzdött. Játéka egyedi volt és utánozhatatlan, hatása óriási az őt követő zenészgenerációkra.
A hírt a Smiths gitárosa, Johnny Marr jelentette be pénteken, aki kedves emberként és elképesztően tehetséges zenészként emlékezett meg barátjáról. Morrissey is megemlékezett egykori zenésztársáról a honlapján: „Remélem – bárhová is ment Andy –, hogy rendben van. Addig nem fog meghalni, amíg hallgatják a zenéjét. Soha nem ismerte a saját erejét; amit ő játszott, azt soha nem játszotta más. Elképesztően egyedi volt és szokatlan a játéka, és bebizonyította, ez igenis lehetséges. És közben nagyon, nagyon vicces volt és nagyon boldog, és a Smiths után is stabil maradt az identitása – soha nem voltak mesterkélt húzásai. Azt hiszem, végül is mindannyian azt reméljük, hogy megbecsülnek minket. Andynek emiatt nem kell aggódnia.”
Bár a két főhős mellett kiszorult a reflektorfényből, Rourke sajátos basszusjátéka a Smiths egyik védjegye volt; a Guardian például a zenekar másik dallamzsenijének nevezte nekrológjában. Rourke hatása az utána jövő basszusgitárosokra alighanem felmérhetetlen. Ezt a Suede-basszeros Mat Osman anekdotája érzékelteti a legjobban: „Andy egyszeri és megismételhetetlen volt: az a ritka basszusgitáros, akinek rögtön felismered a hangzását. Tisztán emlékszem, ahogy újra meg újra eljátszottam a Barbarismot, próbáltam megtanulni a riffet, és csodáltam azt az acélos funkot, ami hajtja előre azt a számot” – mesélte Osman. „Az üzeneteim 90 %-ában más basszusgitárosok írják, hogy ők is ugyanígy voltak a Barbarism Begins At Home-mal. Tetszik a gondolat, hogy a Meat Is Murder megjelenésének másnapján ezrével ülünk otthon, füles a fejen, és újra meg újra visszarakjuk a tűt a megfelelő helyre, azt mormolva, hogy „a kurva életbe, Andy”.
Rourke 11 éves volt, amikor megismerkedett Johnny Marr-ral, miután együtt jammeltek a suli zeneszobájában. A két kiskamasz hamar életre szóló barátságot kötött. „Andy és én még iskolásként találkoztunk 1975-ben. Legjobb barátok voltunk, mindenhova együtt mentünk. Amikor 15 évesek voltunk, beköltöztem a házába, ahol a három bátyjával lakott, és hamar rájöttem, hogy a haverom azon kevés emberek közé tartozik, akiket mindenki kedvel” – mesélte Johnny Marr. „Andy-vel minden időnkben zenét tanultunk, szórakoztatunk, és azon dolgoztunk, hogy a lehető legjobb zenészek legyünk. Akkoriban Andy még gitáros volt, és elég jó is, de akkor találta meg az igazi hivatását, amikor kézbe vette a basszusgitárt, és a sajátos tehetsége kivirágzott.”
„A kamaszéveink során több zenekarban is játszottunk Dél-Manchesterben, mielőtt nevet szereztünk volna magunknak a Smithsszel 1982 és 1987 között. Andy újra feltalálta a basszusgitározást ezeken a Smiths-lemezeken” – mondta Marr, aki ott volt Rourke minden basszusfelvételénél, és azt mondta, soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor barátja feljátszotta a Queen Is Deadet, annyira lenyűgözte a játéka. „A barátságunk megmaradt az évek során, bármi is történt és bárhol is jártunk. Büszkeség és egyben nagy szomorúság is, hogy az utolsó alkalom, amikor Andy színpadra állt, az velem és a zenekarommal volt 2022 szeptemberében a Madison Square Gardenben.”
Rourke a '87-es feloszlásáig tagja volt a Smithsnek, a korszak egyik legfontosabb zenekarának, csak két hétre zárták ki heroinfüggősége miatt '86-ban. Rourke-ot és testvéreit szinte magukra hagyták az elvált szüleik, és a zenész gyerekkora nem volt épp problémamentes; korán elkezdett drogozni, és ez később is problémát jelentett a zenekarban. Amikor a rendőrség drogokat talált nála és letartóztatták, úgy volt, hogy Guy Pratt, a Pink Floyd és más zenekarok gyakorlott session zenésze fog beugrani a helyére, mert nem biztos, hogy megkapja az útlevelet a Queen Is Dead amerikai turnéjára. Pratt először úgy gondolta, az emberek úgyse veszik észre, hogy nincs ott Rourke a színpadon, hiszen úgyis Johnny Marr-ra és Morrissey-re figyel mindenki, de az egyhetes próbafolyamat során, amikor maga Rourke tanította meg neki a részeit, elámult rajta, milyen briliánsan összetettek és változatosak a basszustémái. Végül Rourke nem hagyta ki a turnét, és Pratt is megkönnyebbült, hogy végül nem lépett be a Smithsbe.
A zenekar feloszlása után Rourke játszott Morrissey korai szólódalaiban, és basszusozott a Pretenders, Sinéad O'Connor és Ian Brown lemezein is. Megfordult az Oasis gitárosa, Bonehead zenekarában, a Moondog One-ban, basszusgitáros szupergroupot (Freebass) alapított Peter Hookkal és a Stone Roses-os Manival, később pedig a Cranberries énekesnőjével, Dolores O'Riordannal is játszott a D.A.R.K.-ban. 2009-ben költözött New Yorkba, ahol rendszeresen dj-zett és saját műsora is volt rádiósként. Arról a legendás esetről, amikor a Smiths dobosa, Mike Joyce beperelte Marrt és Morrissey-t a jogdíjak egyenlőtlen elosztása miatt (Rourke pedig a tartozásai miatt peren kívül megegyezett velük), itt írtunk részletesen.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
