Filmrecorder Cannes-ban. Botrányfilm helyett Fehér Lótusz - Korzika.

Potenciális botrányfilmként várták Cannes-ba Catherine Corsini új filmjét egy korzikai nyaralásról, pedig inkább felhőtlen szórakozást nyújt a Le retour nem súlykolt társadalmi mondanivalóval. Csodás színészi alakítások és realisztikus buli- és szexjelenetek, valószínűleg mégsem fogják széles körben forgalmazni.  

Nincs Cannes botrányfilm nélkül, mondjuk minden évben, hiszen ki felejthetné az Antikrisztus szimultán ünneplését és kifütyülését, a Visszafordíthatatlanról tömegekben távozó felháborodott nézőket vagy az Adèle élete rendezője, Abdellatif Kechiche fejét követelő sokkreakciókat legutóbbi cannes-i bemutatója, a Mektoub My Love – Intermezzo kapcsán. Kechiche hiába nyert Arany Pálmát az Adèle életével, az Intermezzo esetében mindet tönkretett egy WC-ben felvett több, mint félórás öncélú szexjelenet, amelyhez a benne szereplő színésznő állítólag nem járult hozzá. 

Ez a jelenet a szórakozóhelyen előadott szexjelenet és a hozzájárulás hiánya miatt is felmerült a Le retour kapcsán. Egyelőre még tisztázatlanok a testi és lelki abúzus vádai Catherine Corsini filmjével kapcsolatban, de pár francia újságíró már bojkottot követel és egy eredetileg tutira vett bejelentés elmaradása után is csak utólag került be a versenyprogramba a film. Sajnos egy ilyen botrány árnyéka jelenleg annyira kényes téma a filmvilágban, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy ezek után széles körű forgalmazásba kerüljön a film, főleg a tengerentúlon.

Pedig megérdemelné. Corsini megbízható rendező, ráadásul rendezői karrierjének negyedik évtizedében is csúcsformában van, éppen két remekmű (Un amour impossible, Intenzív találkozások) után. Az Intenzív találkozásokkal kapcsolatban azonban azért kritizálta a francia sajtó, hogy felső középosztálybeli fehér nőként fogalma sem lehet a munkásosztály problémáiról. Az alaphelyzet pedig itt is hasonló: egy színes bőrű francia család elutazik Korzikára és az anya egy gazdag fehér családnak dolgozik bébiszitterként – borítékolhatók a társadalmi feszültségek.

Ehhez képest a film hamar a két kamaszlány nyári kalandjaira kezd koncentrálni és az ugyan végig hangsúlyos marad, hogy afrikai származásúak, de a hangvétel mégis könnyed és szórakoztató. Van itt kerítésen átugrálva belógás a medencébe, leszbikus románc, beekizett szex a WC-ben leszakadó mosdókagylóval – a cél tehát egyáltalán nem a nyomasztás vagy a mondanivaló belekalapálása a fejünkbe. A film talán ezért is a Fehér Lótusz két rendkívül sikeres évadjához hasonlít, ahol szintén elengedhetetlen háttért jelentettek a társadalmi rétegek közti különbségek, de ez sosem ment a szórakoztatás rovására. 

Az HBO minisorozathoz hasonlóan itt is csodásak a színészi alakítások, Aïssatou Diallo Sagnát az Intenzív találkozásokhoz fedezte fel Corsini és itt már főszerepet bízott rá, Esther Gohourounak pedig már volt része botrányfilmben a Netflix Cuties című kapcsán. Az egyik fehér karakter az időközben sajnos visszavonult Adèle Haenelért kiáltott volna, de Corsini talált egy hasonmást helyette, Lomane de Dietrich-et – elképesztő, hogy Franciaországban kiapaszthatatlan az utánpótlás gyönyörű fiatal és tehetséges színésznőkből.

Mivel biztosnak tűnik, hogy a Le retourt csak a botrány prizmáján ítélik majd meg, nem jósolunk neki széles körű forgalmazást. Ezen esetleg egy cannes-i díj segíthetne.

szerző: Onozó Róbert 

A Le retour-t a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, magyarországi moziforgalmazásáról egyelőre nincs hír.