Filmrecorder Cannes-ban. Jude Lawnak nem a gennyedző lábikrája a szexeplije.

Gyengélkedő műfaj a filmes királydráma és először nem is értettük, mit keres a cannes-i versenyben egy kosztümös film VIII. Henrik utolsó feleségéről. Jude Law és Alicia Vikander remek játékát, illetve a finoman feminista megközelítést látva máris jobban értékeltük a Firebrandet.

A versenyprogram egyik töltelékfilmjének tűnt Karim Aïnouz királydrámája, a Firebrand, hiába vetítették pár éve nagy sikerrel itt az Egy nő láthatatlan életét és hiába alakítja a főszerepet Jude Law és Alicia Vikander. Az ezredforduló környékén pedig még elképesztően népszerű műfaj volt a brit uralkodócsalád középkori történelmi és magánéleti drámáit megfilmesíteni, de a csodás Elizabeth után jött a felejthető A másik Boleyn lány, a szappanoperásított Tudorok és az Elizabeth lebutított folytatása, Az aranykor.

VIII. Henrik és családja szexi intrikái tehát már majdnem 20 éve kifújtak és a monarchia mint lányregény műfaj rajongóit kielégítették A korona sorra érkező évadai, így senki nem igazán érezte szükségét egy újabb filmnek VIII. Henrikről és balsorsú feleségeiről. Aïnouz viszont friss nézőponttal közelített a témához, de elkerülve egy erőltetett feminista újraértelmezést. Catherine Parr (Alicia Vikander), Henrik hatodik és utolsó felesége egy talpraesett, okos nő, de az első pillanattól világos, hogy élete a férje kezében van.

Az elhízott és visszataszító uralkodó egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy ő élet-halál ura és feleségének pontosan ugyanúgy arra kell feltenni minden pillanatát, hogy az ő kegyeit keresse, mint minden más alattvalónak. Jude Law fantasztikus a szerepben és lubickol a lehetőségben, hogy olyan visszataszítónak lássuk, mint még soha ezelőtt. Ez pláne meglepő egy olyan színésztől, aki karrierje első felében szinte mindig az emberfeletti tökéletesség megtestesítőjét vagy a vágy titokzatos tárgyát alakította, mint A tehetséges Mr Ripley-ben, a Gattacában vagy az Alfie-ban.

Law részéről persze már A kárhozat útja óta voltak próbálkozások, hogy kitörjön a szépfiú szerepkörből, de most először látni, hogy maximálisan vállalta az öregedést és kopaszodást, még ha az egyik vállaltan gusztustalan szexjelenetben valószínűsíthető a testdublőr használata. VIII. Henrik mindenesetre az izmos lábikráiról volt híres többek között, de a Firebrand-ben pont ezen ékei végig gennyesednek, üszkösödnek és emiatt versenyfutás az idővel, hogy a király hal meg előbb, vagy kivégezteti a királynét.

Talán egyetlen filmben sem mutatták be ennyire pontosan, hogy mekkora egó kell ahhoz, hogy valaki király legyen. Maximálisan indokolt a királyi többes és gyakran vérfagyasztó, ahogy az uralkodó mindenkit a saját játékszerének tekint. Katalin karaktere viszont tudja, milyen játszmában vesz részt és pont az a lenyűgöző a Firebrand-ben, hogy nem sulykol erőltetett feminista üzenetet, egyszerűen feltételezi, hogy egy nő is lehetett már a középkorban politikai állat, aki otthonosan mozog az udvari intrikák és cselszövések között. A végkicsengés persze utal rá, hogy hamarosan egy nő kerül a trónra Angliában majd fél évszázadra. Ebből a szempontból a Firebrand az utolsó igazán jó filmes királydráma, az Elizabeth prequeljének is tekinthető.

szerző: Onozó Róbert 

A Firebrandet a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, magyarországi moziforgalmazásáról egyelőre nincs hír.