Filmrecorder Cannes-ban. Nem az a lényeg, hogy megölte-e a férjét.

Úgy tűnik, hogy 2023 Sandra Hüller éve Cannes-ban; tegnapelőtt már láttuk a versenyprogram addigi legerősebb filmjében, a The Zone of Interestben, most pedig biztosnak tűnik, hogy az Anatomy of a Fall-ban nyújtott alakítását senki és semmi nem fogja felülmúlni idén.

Hét éve itt Cannes-ban volt Sandra Hüller nagy áttörése a csodás Toni Erdmannal. Akkor biztosak voltunk benne, hogy a német tragikomédia elviszi majd az Arany Pálmát, de legalább a legjobb női alakítás díját Hüllernek. Nagy meglepetésre ez nem így történt, a zsűri (benne Nemes-Jeles László is) egyáltalán nem úgy gondolkodott az akkori mezőnyről, mint a kritikusok, így Maren Ade remekműve üres kézzel távozott a Riviéráról. Ez a fiaskó idén nem ismétlődhet meg, hiszen Sandra Hüller egyértelműen a versenyprogram két vitathatatlan remekművének főszereplője.

Jonathan Glazer The Zone of Interestjét már méltattuk tegnap, de Justine Triet tárgyalótermi drámája sem marad el tőle; egy újabb rendhagyó, intelligens és finom humorú darab, amiről biztos, hogy rengeteget fogunk hallani idén a téli díjszezonban. Egy szimpátiánkért cseppet sem esedező német írónőről (Hüller) szól, aki a francia Alpokban él a szintén író francia férjével és hallássérült fiukkal (Milo Machado-Graner – az utóbbi évek legjobb gyerek alakítása). A férfi az első öt percben brutál idegesítően bömböltetni 50 Cent P.I.M.P. című számának instrumentális változatát, majd hirtelen meglakol érte és holtan fekszik a házikó előtt a hóban.

Kiesett, kizuhant, öngyilkos lett – számtalan lehetőség adja magát, de Justine Triet filmje nem a televíziós true crime drámák (rögtön eszünkbe juthat a tavalyi The Staircase fordított felállása az HBO-ról) babérjaira tör, hanem a pár kapcsolatát cincálja szét igen, anatómiai pontossággal. Az izgalmas és szórakoztató bírósági tárgyalás tartogat ugyan pár hihetetlen fordulatot és fura, hogy minden szereplő akkor beszél az eljárás közben, amikor éppen kedve tartja (hasonlóan a Quinzaine mellékszekció nyitófilmjéhez, a The Goldman Case-hez vagy a tavalyi velencei nagydíjas Saint Omerhez), de közben számos scene stealer kap lehetőséget, hogy feldobja az egyébként is elég feszült hangulatot.

Különösen emlékezetes Antoine Reinartz a minden hájjal megkent ügyész, Swann Arlaud a szimpatikus védőügyvéd és a pár pillantásával egész jeleneteket lenyúló Anne Rotger a bírónő szerepében. De összességében ez egyértelműen Sandra Hüller filmje. Akár angolul, akár franciául játszik, mindig egyértelmű, hogy egy kemény, kompromisszumokat nem ismerő nőt formál meg, aki nem fog elnézést kérni azért, mert komplex személyiség és egy bonyolult, problémákkal terhelt házasságban élt. De ettől még nem gyilkos. Vagy mégis?

Justine Triet saját élettársával, Arthur Hararival írt briliáns forgatókönyve nem feltétlenül próbál választ adni erre, de közben mégis többet elmond a párkapcsolati dinamikáról és az abban vállalt kényszerű kompromisszumokról, mint bármely más film. Triet egyébként igazi cannes-i felfedezett, pár éve még egy mellékszekcióban debütált a könnyed Victoria című filmje, majd a Sybil (szintén Sandra Hüllerrel) már versenyben volt, az Anatomy of a Fall pedig szinte biztos, hogy az idei legfontosabb díjak egyikét viszi majd haza és utána a nemzetközi piacon is a lehető legjobb esélyekkel indul. 

szerző: Onozó Róbert 

Az Anatomy of a Fall-t a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, magyarországi moziforgalmazása az év második felében várható.