„Ha az emberek felszabadulnak ebben a térben, én már boldog leszek” – Hollow-interjú

„Aki akar, az táncolhat, énekelhet, vagy csak a koncertet nézheti, de ha úgy gondolja, lefeküdhet és el is aludhat akár. Itt nincs megszabva, hogyan kell viselkedni” – mondja Szeri Viktor a Hollow új előadásáról, amely másképp gondolkodásra sarkall, és az underground közösségépítés szépségei mellett egy furcsa, poszthumán valóság élményébe is beavat, április 5-én és 6-án, a Trafóban.

A Hollow Szeri Viktor koreográfus, Páll Tamás játéktervező és Muskovics Gyula kurátor alkotókollektívája. A művészcsoport 2018 óta valósít meg immerzív tereket és performanszokat, amelyekben a tánckoreográfia élő elektronikával,  kiterjesztett valósággal és szerepjátékos módszerekkel keveredik. Előadásaikban olyan témákkal foglalkoznak, mint a darkroomok, a millenniarista szekták, vagy a séta mint pszichoaktív hatóanyag, de tartották már beavatási rítust közelgő ökokatasztrófába, csináltak apokaliptikus bulit elhagyatott szupermarketben, és folyamatosan kutatják, hova vezetnek és hogyan használhatóak az új technológiák.

A Trafóban debütáló új előadásukban, az Aurában a kísérleti elektronika és ambient két izgalmas fiatal alkotójával, Thea Sotival és Yinnával dolgoztak, és azt keresik, hogyan tudnak érvényesülni az underground közösségek Kelet-Európában, hogyan zajlik a világépítés a föld alatt, és milyen szerep jut az emberi hangnak egy poszthumán világban. Interjú!

MINT EGY FUTURISTA DIZÁJNER DROG – THEA SOTI ZENÉIRŐL

Öt éve dolgoztok együtt. Hogyan indult a Hollow?

Muskovics Gyula: 2018-ban elnyertük a Műhely Alapítvány ösztöndíját, amely más-más területről érkező alkotók közös munkáját támogatta. Miután elkezdtünk hárman együtt gondolkodni, hamar kialakult egy sztori egy kicsit szürreális, disztópikus szórakozóhelyről a nem túl távoli jövőben, amihez én narratíva-részleteket írtam, Viktor kitalált mozgásokat, Tomi pedig egy virtuális világot. Ennek a klubnak volt a neve a Phoenix, ami az első előadásunk címe is egyben. Ez egy kétórás, buliszituációhoz hasonló esemény volt a Trafó melletti, elhagyatott szupermarketben, ahol párhuzamosan zajlottak különböző performanszok, tehát nem tudtál mindent egyszerre megnézni, inkább egy immerzív enteriőr jött létre, amelyben elmerülhettek a nézők. Közben élőben szólt Molnár András és Marquetant Tamás zenéje, és az egészen végigvonult Tomi augmented reality játéka, amelyben a Phoenix virtuális változata és karakterei jelentek meg.

Páll Tamás: Viktor néha táncolt, Gyulának volt egy darkroomszerű, sötét tere, én pedig a telefonommal cirkáltam ebben a szétvert, apokaliptikus hangulatú szupermarketben. A telefon képét kivetítettük a falakra, így kötve össze az egymástól függetlenül zajló performanszokat.

Szeri Viktor: Sokat számított az is, hogy nem volt produkciós kényszer ezen a pályázaton, mégis alkottunk valamit, amiből kiderült, hogy nagyon jól működik a hármasunk. Azt éreztem, hogy hiánypótló dolgot csinálunk, mert akkor még senki nem mixelte a kortárs táncot ilyen formán a technológiával. Míg a legtöbben csak tematizálták a technológiát, például úgy, hogy szenzorokat szereltek egy táncosra és kivetítettek mögé egy virtuális lényt, mi inkább használni kezdtük a technológia nyújtotta lehetőségeket.

Az elmúlt öt évben sok mindent csináltunk, bulikat, apró happeningeket, köztéri performanszokat, próbáltuk magunkat is meglepni, mindig új műfajba vagy keretbe helyezve azt, amihez értünk, és ami érdekel minket. Igyekszünk bevonni más embereket is az előadásokba, és – részben ennek köszönhetően – egészen széles lett azok köre, akik eljönnek az eseményeinkre. Korábban sokszor problémát jelentett, hogy ha én csináltam egy előadást, arra csak a táncosok jöttek el, ha kiállítás volt egy galériában, arra pedig csak a képzőművészek, a Hollow eventjein viszont a táncosok, a képzőművészek és a zenészek is megjelentek, és kialakult egy tök jó, inspiráló közösség körülöttünk, ami által más közegekhez is szorosan kapcsolódunk, mint például az aqb-ben alkotó művészek, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (ahol mostanáig a műtermünk volt), vagy az experimentális elektronikus zenei színtér.

Táncosok az Aurában. Fotó: Hollow.

Mennyire épülnek egymásra az alkotásaitok? Van egy fonál, amit végig tudtok húzni a Phoenixtől az Auráig?

Muskovics Gyula: 2019-ben újjáéledtek a spirituálisabb megközelítések a művészetben, sok szó esett gyógyításról, világjobbításról, ugyanakkor jöttek az olyan katasztrófafilmek és sorozatok is, mint a Csernobil. Volt tehát egy naivabb és egy darkosabb hozzáállás az ökológiai válsághoz, és úgy döntöttünk, mi is csinálunk egy rítust, egy darkosabbat. A Summit című darabunk a szekták működése alapján épült fel, és egy szektavezérről megformált karakter beszéde köré szerveződött, amely egy eljövendő eseményről szólt. Nem lehetett tudni, hogy pontosan mi lesz az, de egyértelmű volt, hogy semmi jóra nem számíthatunk. Ez volt a második darabunk, amivel kaptunk meghívásokat itthon és külföldön is, aztán jött a Covid… Amikor végül ténylegesen sor került az előadásokra, azt éreztük, hogy ez a sötét hangulat egyszerűen kegyetlenség lenne a nézőkkel szemben, ezért kicsit fellazítottuk és humorosabbá tettük a Summitot. Jó ideig a sötétség volt az, ami mindig kijött a hármunk közös munkájából, és az Aurával most szerettünk volna valami olyasmit csinálni, ami a kreativitásról, a közösségről és a képzelet erejéről szól, és inkább utópiába hajlik, mint disztópiába, de azért nem burkolózik rózsaszín ködbe sem.

Van egyébként egy metaprojektünk is, az Archívum, aminek az első fejezetét az aqb hatalmas pincerendszerében állítottuk ki 2020-ban a Mine My Mind című kiállításon. Ezt egyfajta találkozási pontnak tekintjük a projektjeink között, ahová dokumentumokként beszivárogtak karakterek más projektjeinkből. Az Archívum online felületén háttérsztorikat és ki nem mondott összefüggéseket is megmutatunk, persze nem túl egyértelműen; elrejtettünk például egy olyan levelet is, ami az akkor még nem létező Aura egyik karakterétől származik.

Páll Tamás: Eddig elég spekulatív projektekkel foglalkoztunk, amikben felépítettük a saját világunkat, ami persze kapcsolódott ahhoz, amit a világról gondolunk, vagy a rezidenciaprogramok alatt összeszedtünk, kutattunk és dokumentáltunk. Az Aura viszont erre az ötéves spekulációra is reagál azzal, hogy itt más dinamikája lesz a világépítésnek és a parafikciónak. Mi történik, ha kilépünk a spekulatív fikcióból, és arra fókuszálunk, ami körülvesz minket?

Muskovics Gyula: Ebben az előadásban, a kutatást is beleértve, valami olyat szerettünk volna létrehozni, ami meghaladja a szöveg-kép-tánc formátumot. Emiatt is szerettük volna klasszikus színházi térbe vinni és táncosokkal dolgozni, és emiatt lesz kulcsszerepe a zenének, ami eddig is kiemelt része volt a projektjeinknek, de most, az éneken keresztül még inkább középpontba kerül.

Hollow Aura Trailer (2023) from Tamas Pall on Vimeo.

Hogyan nőtte ki magát egy nemzetközi kutatásból az Aura? Alulról szerveződő közösségeket vizsgáltatok Kelet-Európában.

Szeri Viktor: A kutatást mindig megelőzi egy ötletelés. Nem úgy kezdünk el dolgozni, hogy na, idén a globális felmelegedésről csinálunk előadást, hanem megbeszéljük, kit mi érdekel, és ezek között keresünk metszéspontokat. Most pedig volt egy vágy is bennünk, hogy olyan koncentráltan töltsünk együtt időt, mint az első két előadásunk idején, amikor kiszakadtunk az otthoni környezetből és elvonultunk valahova, ahol fókuszáltan tudtunk alkotni és együtt lenni.

Muskovics Gyula: Amikor ez a vágy körvonalazódott, én pont Tbilisziben voltam egy ösztöndíjjal, és felvettem a kapcsolatot az Open Space nevű performanszművészeti központtal, akik azt mondták, hogy elhívnak minket egy rezidenciára, ha szerzünk rá pénzt. Így mentünk oda egy éve egy pár hetes kutatást csinálni. Tomit akkoriban épp egy közös test gondolata érdekelte, engem pedig teljesen lenyűgözött Tbiliszi underground buli-, divat- és művészeti közössége, és hogy mindez mennyire külön világban létezik a konzervatív társadalmi realitáshoz képest, amibe bele van ágyazódva. Én eredetileg is ezt kutattam kint, csak a 90-es évekre fókuszálva, ami egy kaotikus és polgárháborús időszak volt Grúziában, de ez sem tántorította el a kreatív fiatalokat, hogy techno klubokat hozzanak létre földalatti helyeken.

Úgy gondoltam, érdekes kiindulópont lehetne, ha megnéznénk, hogyan tudnak érvényesülni az underground közösségek Kelet-Európában, ahol gázos a politikai helyzet, Magyarországot is beleértve. Ezt vizsgáltuk a szocializmus idején és a jelenben, Budapesten, Tbilisziben és Varsóban is. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan zajlik a világépítés a föld alatt, illetve hogyan építjük meg mi magunk a hármunk világát. A változás midig azzal kezdődik, hogy rájövünk, másképp is lehetnének a dolgok, és onnantól lehet építkezni.

Páll Tamás: Nagy motivációt jelentett az is, hogy újragondoljuk, mi egyáltalán a Hollow, és hogyan működünk több különböző diszciplínával foglalkozó alkotócsoportként. Sok gyakorlatot kitaláltunk, hogyan lehetne felfrissíteni magunkat, és mi történik például, ha valaki olyasvalamivel foglalkozik, amihez “nem ért”. Ezért kipróbáltuk egymás szerepkörét.

Mit tanultatok a saját alkotóközösségetek működéséről az Aurával?

Muskovics Gyula: A közös test ötletéből indultunk ki, amit én eleinte egy egybefüggő valaminek képzeltem el, de végül az derült ki, hogy oké, közös a test, de abban mi külön szervek vagyunk, és mindenki csinálja a maga dolgát, mert ha mindenki belemászik mindenbe, akkor az őrület határára kerülünk. Most le vannak osztva a szerepek, csak nem feltétlenül úgy, ahogy eredetileg gondoltuk, szóval ez azért formálódott az alkotás során.

Yinna a 2018-as UH Festen. Fotó: Ofner Gergely. 

Fantázianyelven megszólaló mantrák, hipnotizáló drónok, másvilági ódák – egészen egyedi lesz az Aura zenéje is.

Muskovics Gyula: Még a kutatási fázisban voltunk egy Mykki Blanco-koncerten a Tbili orgia nevű klubban, ahol egy Nikita nevű helyi énekes is fellépett. Mindkét koncert meghatározó élmény volt, és hatottak arra is, ahogy az Aurában a zenéről és az atmoszférateremtésről gondolkodunk. Korábban is fontos szerepe volt Molnár András és Marquetant Tamás zenéjének az előadásinkban: általában ez tette fel a pontot az i-re. Előfordult, hogy az utolsó pillanatra lett kész a zene, de vele együtt olyan hatást ért el az előadás, amire mindig is gondoltunk, de a zene nélkül még nem éreztük.

Ami újdonság az Aurában, hogy eddig nem volt ének nálunk, ezért is szerettünk volna Theával dolgozni. (Thea Sotinak a saját hangja a hangszere, amit digitálisan manipulálva, kitekerve, újrateremtve építi föl elektronikus zenéjét – a szerk.) A másik zenész pedig Yinna, azaz Kardos Nikolett, akinek már régóta követjük a munkásságát, és amikor tavaly az UNDER500 Fesztiválon adott egy nagyon szép live szettet, arra gondoltunk, hogy ez a hangulat nagyon passzolna az Aurához. Másrészt volt egy olyan ki nem mondott szándék is, hogy összebarátkozzunk vele, ugyanis olyan emberekkel szoktunk dolgozunk, akiket szeretünk, vagy szeretnénk jobban megismerni. Yinnával már az első találkozáskor beigazolódott, hogy jó volt a megérzésünk.

Szeri Viktor: Az is szándék volt, hogy összehozzunk embereket. Ahogy a hármunk találkozásából is született egy új minőség, úgy Thea és Yinna esetében is izgalmas volt figyelni, hogyan lehet közös nevezőre hozni különböző alkotói világokat.

Páll Tamás: Az is izgalmas az Aurában, hogy Thea és Yinna végig élőben fog zenélni, és ennek köszönhetően folyamatosan alakul, hogy mi a beszéd, mi az ének, és egyáltalán mit jelent az, hogy egy nyelvet beszélünk. Ezen a téren lesz egy folyamatos párbeszéd a zenészek, a nézők, az előadás és köztünk.

MILYEN SZEREP JUT AZ EMBERI HANGNAK EGY POSZTHUMÁN VALÓSÁGBAN?

A Hollow művészei Aurát az experimentális ének és az elektronikus ambient két izgalmas európai alkotójával, Thea Sotival és Yinnával elevenítik meg, akik fantázianyelven megszólaló mantrákkal, ismeretlen teremtmények zörejeivel, hipnotizáló drónokkal és másvilági ódákkal töltik fel a képzeletbeli tájakat. Yinna Kardos Nikolett sound artist képzeletbeli alteregója. Legtöbben pesti klubok DJ-jeként ismerik, de közben saját szólóprojektjén dolgozik, moduláris szintézissel foglalkozik, és 2022 óta sajátkezűleg építi kísérleti hangszerét, ami az előadásban is fontos szerepet kap. Thea Soti a kísérleti vokális zene, az elektronikus zene, valamint az installáció és szöveg metszéspontjában dolgozik. Különböző formátumokban használ digitálisan manipulált hangot, emberi hangot és költészetet. Az előadásban zenéjük a nyelv és az emberi ének közösségformáló erejét vizsgálja, és felteszi a kérdést: milyen szerep jut az emberi hangnak egy poszthumán valóságban, ahol a legismertebb viszonyítási és kommunikációs rendszerünk felbomlik.

Thea Soti. Fotó: Taisiia Chernyshova.

Milyen érzéssel szeretnétek, hogy távozzanak az emberek az Auráról?

Szeri Viktor: Olyannal, hogy aki eljön az első este, az visszajöjjön a másodikra is. (nevet)

Muskovics Gyula: Az Aura világa nagyon pontosan ki van találva a fejünkben, de a jövőjéből, a múltjából, és abból, hogy milyen karakterek lakják, kevés dolog lesz kimondva vagy leírva. Annak örülnénk, ha úgy jönnének ki az emberek az előadásról, hogy nincs hiányérzetük, hanem átélték ezt a helyet, és nem azt keresik utána, hogy miről szólt vagy mit kellett volna érteniük.

Páll Tamás: Szerintem az lenne a jó, ha úgy jönnének ki ebből a térből, hogy utána kicsit máshogy érzékelik a világot, és ráéreznek más valóságokra.

Szeri Viktor: Nekem az a fontos, hogy aki eljön az előadásra, az szabadnak érezze magát ebben a térben. Itt nem az fog történni, hogy leülsz a nézőtérre, lekapcsolják a fényt, és úgy kell befogadnod az előadást, hanem azt csinálhatsz, amit szeretnél. Aki akar, az táncolhat, énekelhet, vagy csak a koncertet nézheti, de ha úgy gondolja, lefeküdhet és el is aludhat akár. Nincs megszabva, hogyan kell viselkedni, és ha sikerül elérnünk, hogy az emberek valóban felszabaduljanak ebben a közegben, akkor én már boldog leszek.

A Hollow április 5-én és 6-án a Trafó nagytermében mutatja be az Aurát. Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

ODCSAPÓS, LÍRAI, ELEGÁNS – THEA SOTI KEDVENC 2022-ES ZENÉI

Hollow a Facebookon.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Hollow