Több erő és jobb kedv - Petruska András ajánlja Boggie új lemezét

Öt év után érkezett meg Boggie negyedik albuma, amin a francia sanzon, a klasszikus zene, a britpop és a világzene hatása is érezhető. A lemezt, amelynek a készítésében részt vett Grecsó Krisztián, Kemény Zsófi, Agócs Márton és Toldi Miki is, október 27-én, azaz ma este mutatják be először a Magyar Zene Házában. A Fragilité véleményezésére Petruska Andrást kértük fel, akinek a legutóbbi albumát, az afropopos Relációt "ravaszul jó"-nak nevezte a Recorder kritikusa, és aki legközelebb november 11-én ad koncertet a B32-ben, Grecsó Krisztián társaságában. Ez a Profül-cikk először a Recorder magazin 98. számában jelent meg.

Egy lemezmegjelenés mindig fontos esemény számomra. Értem én, hogy most az életvitelünk egy-egy dal vagy a playlistek felé sodorja a figyelmünket, mégis, ha egy előadót igazán megkedvelek, akkor szeretném megismerni minden színét és árnyalatát. Olyan gondolatokat, zenei eszközöket, amiket nem feltétlenül játszunk ki egy rapid ismerkedésre szánt single-ben. Ha az ismerkedés ígéretes, ott van a nagylemez, hogy a barátság is megköttessen. S ha netán ez a barátság már több éves, több album óta tart, akkor különösen izgalmas kérdés, mi újat tud adni a következő nagy művészi fejezet. 

Boggie esetében a barátság szó szerint értendő, zeneiskolás korunk óta követjük egymás útját figyelemmel úgy színpadon, mint civilben. Csodálattal néztem végig, hogyan lett releváns tényező a magyar fiatal jazz-énekesek körében az első albumával, hogyan menetelt a folytatással az Eurovízióig, majd vált egyre tudatosabb zeneszerzővé a harmadik korongra. Ezt, az egymástól távol eső színterekből álló utat nehéz elegánsan megtenni, Boggie-t hallgatva azonban azt érzem, minden egyes album az előzőből következő, autentikus lépés, amivel erőlködésmentesen tágítja szakmai és emberi határait.

És itt a negyedik, a Fragilité. Ellövöm rögtön a lényeget: szerintem az eddigi legjobb. Nagyon más és mégis otthonos. 

Nagyon más, mert kísérletezőbb a hangszerelés, több az elektronika, bevállalósabb az ének, vagányabb effektek színezik az alapvetően változatlan, bombabiztos közreműködői gárda hangszereit. A szerteágazó zenei érdeklődés mintha most érett volna igazi egységes Boggie-hangzássá: a popdalok ütősek, a szokásos folk duettek (ezúttal Grecsó Krisztián és Agócs Márton a társak) többet mesélnek, mint eddig, valamint egy olyan swingelést is kapunk, amit már a kezdetek óta szerettünk volna Boggie-lemezen hallani.

"A PARFÜM IS BEÜTÖTT, MIÉRT NE ÜTHETNE BE MÉG EGY?!" -
Boggie A Nagy Évem podcastban

És otthonos, mert tízegynéhány év után mindenkinek vannak bevett dalszerzői eszközei. És bizony ezekben a dalokban is visszaköszön valami annyira tipikusan Boggie-s, hogy az már szinte – a legjobb értelemben véve – manír. De egyszer csak jön egy hang, ami nagyon más, nagyon meglepő. Na, az odavág rendesen. Aláhúzza, félkövérrel kiemeli az új gondolatot, mintha csak életünk előrehaladtával új problémákkal szembesülnénk vagy épp bölcsességünkre találnánk rá. 

S ha már élet. Határozottan sötétebb tónusú ez a lemez, mint az eddigiek, és ez kifejezetten jól áll neki. Távol álljon tőlem a belemagyarázás, mégis néhány dalt hallva akaratlanul is eszembe jutnak a közelmúltban megjelent egyre kitárulkozóbb interjúk Bogival vagy épp a nagy hatású TEDx-beszéde. Van valami feszítő súly ezekben a szerzeményekben, mégis szinte megtévesztő könnyedséggel gurulunk át a Fragilité fél óráján. De ilyen ez a csaj és pont ettől olyan inspiráló személyiség. Kisgyermekkora óta ugyanazzal a könnyedséggel énekel akkor is, amikor az élet tragédiákat gördít elé. Megy előre, míg el nem éri megérdemelt sikert és boldogságot. És ha valaki, ő tényleg eléri.

S talán épp ezek miatt olyan hiteles ez a lemez. Sokféle érzésre válaszolnak ezek a dalok, legyen szó örömről, veszteségről, vagy a címadó törékenységről. Akármilyen hangulatunkban is ülünk le meghallgatni, több erővel és jobb kedvvel fogjuk folytatni az életünket utána. 

Petruska András

A Fragilité cím láttán valószínűleg sokaknak felrémlik Sting legendás dala. A The Police egykori frontemberének tavasszal elmaradt koncertjét pont Bogiék lemezbemutatójának napján pótolják október 27-én. Itt hever a fiókban az Arénába szóló jegyem. Most egy kicsit gondban vagyok.