István Gergely és a tavaly HOLI-ként berobban Hegyi Olivér duója olyan felszabadult, felemelő, energikus, kiabálós, zúzós punkos indie rockot játszik a Félig szabad című első lemezén, amilyenre már régóta ki voltunk éhezve. Ez a kritika először a Recorder magazin 97. számában jelent meg.
Irdatlanul örömteli végighallgatni a HIÚZ duó első albumát, dacára annak, hogy az öblös visszhangzásba vesző énekelt szöveg jó ötven százalékát egyszerűen nem érteni, értsd: akusztikailag. Pedig csodálatosak a szövegek, aki hasonló nemértési problémákkal küszködik, feltétlenül olvasgassa őket végig (szerencsére minden számhoz készült lyric video).
Itt vagyunk Magyarországon, valahol huszonöt és ötvenéves kor között, rólunk szól és nem csak félig szabad, ez tényleg szabad. A hangzás szárnyal, szomorúságainkat, mámorainkat olyan sallangmentesen mondja ki, hogy az ember tényleg nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. “Tűnjön el szó nélkül, aki minden percet sajnál” - nyomorult szakítások, körben rengeteg napfény.
Koncertek, fröccsök, emlékek, amiken okosabb és könnyebb röhögni vagy titkolni őket, mintsem világképeket építeni belőlük. Az indie a legváratlanabbul szalad át valami következő ezredfordulós punkba: emlékszünk is rá, ismerős is valahonnan, de soha nem is hallottuk így. “Elteltek a tízes évek” - éneklik a második számban, ez a lemez pedig az egyik legerősebb összefoglalása ennek az időszaknak.
Előadó: HIÚZ
Cím: Félig szabad
Kiadó: Fuss Records
Megjelenés: 2022. augusztus 20.
Műfaj: indie rock
Kulcsdal: Ez ennyi volt
10/10
Papp Gábor
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.