A kedvesség forradalma - Cha Cha Real Smooth

A Sundance filmfesztivál idei közönségdíjasa pár hónap után, minden csinnadratta nélkül felkerült az Apple TV+ streaming szolgáltatóra, de ne higgyük, hogy ezzel a Cha Cha Real Smooth menne a süllyesztőbe. Épp ellenkezőleg, az amerikai függetlenfilmek új korszakának a mérföldköve ez a film. Elég a cinizmusból, borúlátásból és fekete humorból! Nézzünk végre filmeket kedves, őszinte emberekről – kétségtelenül ránk fér. Ez a kritika először a Recorder magazin 96. számában jelent meg.

Ha van nyertese a pandémiának, akkor a 25 éves Cooper Raiff az. Miután teljesen váratlanul megszerezte Mark Duplasst a mentorának, és az első filmje, a borzalmas című Shithouse (Angliában már Freshman Year címen hozták ki) megnyerte a 2020-as South By Southwest filmfesztivált (ez volt az első filmfesztivál, ami a járvány miatt online rendeztek meg). A Shithouse-t a Recorder magazin is kikiáltotta a jobbára mozibemutatók nélküli 2020-as év legjobb filmjének, de ennél talán még fontosabb, hogy felfigyelt rá Dakota Johnson, aki Raiff következő filmjének női főszereplője és producere is lett. A Cha Cha Real Smooth-ot már a SXSW-nél még egy fokkal fontosabb fesztivál, a Sundance mutatta volna be idén januárban, de a nem túl kedvező COVID-számok miatt végül ez a szemle is az online térben maradt. Raiff filmje megnyerte a közönségdíjat, az Apple pedig állítólag 15 millió dollárért vette meg a forgalmazási jogait. 

Kérdés, hogy áldás vagy átok ez most, hogy a mozik végre kezdenek újra megtelni. Aki amiatt aggódna, hogy azonnal a süllyesztőbe kerül a film, gondoljon csak a tavalyi Sundance-fődíjas CODA-ra, amit szintén az Apple TV+ vásárolt meg és tett elérhetővé minden hűhó nélkül tavaly nyáron, majd fél évvel később szépen bezsebelték érte a legjobb filmnek járó Oscart, a streamingszolgáltatók közül elsőként. Persze nem csak az Apple itt a párhuzam, hanem az is, hogy a CODA-t az Oscar-szezon alatt mindenki leírta azzal, hogy túl könnyed, túl szentimentális és túl kedves. De mi van, ha pont egy kis kedvességre vágyik most a filmkedvelő közönség?

A Cha Cha Real Smooth márpedig nagyon kedves film. Egy nagyon kedves 22 éves fiúról szól, aki szereti az anyukáját, jó fej a testvérével, összeismerkedik egy nagyon kedves harmincas nővel és a nagyon kedves autista lányával. Kicsit kallódik a fiú, kicsit kavar a nővel, de alapvetően senki nem bánt meg nagyon senkit. Mindenki jóindulatú, őszinte és ki meri mondani, hogy mit érez. Ha valakit ez zavar és ragaszkodik inkább az amerikai indie-k jellegzetes mizantrópiájához és fekete humorához, messze kerülje el ezt a filmet. 

Leslie Mann, Cooper Raiff és Brad Garrett a Cha Cha Real Smooth című filmben

Raiff rendezőként is elég megosztó, de színészként talán még inkább. A romantikus komédiákban szinte teljesen előzmények nélküli a típus, amit a Cha Cha Real Smooth főszereplőjeként hoz, de az amerikai popkultúrában a „normcore”-hoz vagy a „toxikus maszkulinitás”-hoz hasonlóan biztos erre is hamarosan lesz egy szó. Mindenesetre ő a toxikus maszkulinitás normcore-os ellentéte, aki úgy sármos és extrovertált, hogy közben tipródó és gátlásos. Ezt az ellentmondást tapasztaltabb színésztől se biztos, hogy bevennénk, és a Cha Cha Real Smooth élvezete teljes mértékben azon múlik, hogy irritálónak vagy szimpatikusnak találjuk-e Cooper Raiff személyiségét, és elfogadjuk-e őt íróként, rendezőként, színészként és az amerikai függetlenfilm új poszterarcaként.

Mert ne legyenek kétségeink, ez a film a CODA-val, a Ted Lassóval (szintén Apple-termék) vagy Harry Stylesszal együtt a jövő kezdete a popkultúrában. Poszt-COVID, poszt-Trump, poszt-#metoo és poszt-mindenrossz most ártalmatlan kedvesség kell és olyan férfiak, akik már nyomulás előtt elnézést kérnek. Kérdés, hogy ebben a széljárásban kapnak-e lehetőséget a jövő John Watersei, David Lynch-ei vagy Todd Solondzai, hogy a frusztrációinkat és alantas ösztöneinket is filmre vigyék – mert azok közben nem tűntek el.

szerző: Onozó Róbert
osztályzat: 6/10