A maszkos rappercsaj első albumán két arcát mutatja: szexi és magabiztos az első részben, a másodikban viszont lelki problémáival foglalkozik. Ez a kritika először a Recorder magazin 95. számában jelent meg.
A mindig maszkban mutatkozó Tiah 2018–19 fordulóján tűnt fel a YouTube-on, a rajongóktól megkapta a „trapkirálynő” címet. Első albumán ennél tágabb a műfaji merítés, bár marad az újhullámon belül; ahogy ma kell, még egy kis poppunk is előkerül (Sassy). Az album első, nagyobb fele a „legyen a magyar rap végre megint szexi” és a „nem fogom szégyellni magam, mert jó nő vagyok” (Túl forró) jelmondatok jegyében telik; van pár szakítós dal is, illetve megkapják a magukét a wannabe- alfahímek. Ezek jól megcsinált, szórakoztató műfaji darabok, amiket elvisz a hátán a magabiztos előadói személyiség.
Az utolsó hét, poposabb-dallamosabb számban Tiah lelki problémái kerülnek előtérbe; kiderül, hogy a maszk nem(csak) menőzés, hanem a sérült személyiség rejtőzése is. Jó, hogy – a zeitgeistet követve – szó esik ilyesmikről is a magyar popban. Az viszont kár, hogy a rapperként ritkán mellényúló Tiah itt gyakran lapos megfogalmazásokba (például „paranoia, fóbia, nem egy idill” – Nihil) és ordas prozódiai hibákba csúszik bele.
Előadó: Tiah
Cím: Bad Bitch
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2022. május 1.
Műfaj: hiphop
Kulcsdal: Bad Bitch
6,5/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.