Szédületes változatosság. Trauma Ray: Chameleon (lemezkritika)

Ez volt a tavalyi év legerősebb debütálása a rocktengelyen. Ez a kritika először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

A texasi Fort Worth-ből érkező Trauma Ray több évnyi finomhangolás után vette fel első albumát, aminek jól hallható hivatkozási pontjai többek között a Deftones, a Duster, a Slowdive és a Sonic Youth. Szédületes változatosság rejlik a három gitárban, melyeknek az ereje hol átüti a legvastagabb falat, máskor pedig feltűnésmentesen képesek meghitt, álomszerűen szép melódiákra is.

Egyik tökéletes szám váltja a másikat az első etapban, a B-oldalt pedig egy közel háromperces, dub-visszhangokkal tarkított instrumentális intro kezdi (Drift), ami remek indikátora annak, hogy a hátralévő részben több variáció és még bátrabb kitérők várhatóak; itt nyeri el az értelmét a lemez címe. Az első hat szám a tehetségről és hibátlan kivitelezésről szólt, a második hat ígéret a jövőre nézve. A hétperces záróballada (U.S.D.D.O.S.) pedig önállóan megállja a helyét bárhol, bármikor. 

Előadó: Trauma Ray

Cím: Chameleon

Kiadó: Dais

Megjelenés: 2024. október 25.

Műfaj: alternatív rock, emo, grunge, poszt-rock, shoegaze

Kulcsdal: Ember

10/10

Velkei Zoltán