Gyakran dolgozott együtt David Lynchcsel, a ’90-es években az újhullámos The B-52’s-ben is énekelt, legismertebb slágere, a Falling instrumentális verziója volt a Twin Peaks főcímzenéje. A fátyolos hangú, éterien éneklő Julee Cruise 65 éves korában hunyt el.
Halálhíréról a férje, Edward Grinnan író számolt be a The B-52’s Facebook-csoportjában. Az énekesnőt 2018-ban lupusszal, egy krónikus autoimmun-betegséggel diagnosztizálták, és elviselhetetlen fájdalomra panaszkodott. „A maga módján hagyta itt ezt a világot. Nincs semmi megbánás. Most már békében van” – írta Grinnan, aki elárulta azt is, hogy Cruise a The B-52’s turnéin érezte magát a legjobban karrierje során, ahol Cindy Wilsont helyettesítette élőben, miután az énekesnő családot alapított. „Amikor először állt oda a mikrofonhoz Freddel és Kate-tel, az olyan volt neki, mintha belépett volna a Beatlesbe. […] A Roamot játszottam neki az átalakulása során. Most már örökké kóborolhat. Nyugodj békében, szerelmem.”
MINDEN, AMIT DAVID LYNCH ÉS A ZENE KAPCSOLATÁRÓL TUDNI ÉRDEMES.
Cruise-t leginkább a David Lynchcsel közös munkáiról ismerik: először a Kék bársonyban dolgoztak együtt. Eredetileg a This Mortal Coil szupergrupp Tim Buckley-feldolgozását (Song to the Siren) használtak volna a filmben, de miután nem tudták megszerezni a jogokat, Angelo Badalamenti, David Lynch zeneszerzője írt egy hasonló stílusú popszámot, majd felkérte Julee-t, hogy énekelje el, akivel a New York-i színházvilágból ismerték egymást. Ez lett a Mysteries of Love, amely egy csapásra ismerté tette a lélegzetelállító hanggal rendelkező énekesnőt. Ezt aztán a Twin Peaks révén elhíresült Fallinggal sikerült még feljebb múlni. A Falling, két másik Julee-dallal együtt, helyet kapott a Twin Peaks csak Amerikában több, mint félmillió példányban elkelt, aranylemezes soundtrackjén, valamint első szólólemezén, az 1989-es, máig pazar Floating into the Nighton is. Cruise énekesként többször is felbukkant a sorozatban, Lynch pedig szövegíróként és művészeti vezetőként is közreműködött Cruise első két dreampop-szólólemezén (a második az 1993-as The Voice of Love volt).
„Tíz, jazzből, ambientből, dreampopból gyúrt, nem evilági, poptól távoli, popként mégis működő dal. Egy megbonthatatlan, tökéletesen felépített világ, leheletfinom fúvósokkal, ötvenes évekbeli crooner-dalokat idéző vonóshangszereléssel, borzongató gitárokkal, Cruise egyszeri énekteljesítményével, Lynch haikuszerű szövegeivel, amelyek a hajnali órákban megnyitják a világ titkait. Ha nem Cruise énekelné őket, nem így működnének, de általa valóban az éjszaka dalai ezek, amelyek a teljes élményhez igénylik a világ elcsendesedését, és aztán a nagyon is való világba úsztatnak – álomszerűen. És igénylik azt is, hogy egyedül tegyük meg az utat, aminek a végén állunk némán valamire támaszkodva és többet tudunk magunkról és a világról is” – írtuk a Lynch-Badalamenti-Cruise trió csodalemezéről.
LEHET-E JOBB TÉVÉSOROZAT ZENÉJE A TWIN PEAKSÉNÉL?
Cruise később is dolgozott Lynchcsel a Twin Peaks folytatásain, elénekelte Elvis Presley Summer Kisses, Winter Tears című dalát Wim Wenders A világ végéig című 90-es évekbeli filmjéhez, valamint kihozott további két szólóalbumot, az utolsót (a dreampopos hangzástól messzire rugaszkodó, elektronikával kísérletező My Secret Life-ot) 2011-ben. A magát pilótának és kutyatrénernek is kiképző énekesnő 2018-ban a Pitchforknak adott interjújában beszélt a betegségéről, és úgy fogalmazott, hogy már 33 éves korában olyanok voltak a csontjai, mint egy 85 éves nőnek. A szteroidos gyógyszerek tönkretették a csontozatát, a háta is összehúzódott, és problémái akadtak a járással. Utolsó éveit visszavonultan élte le,
headerfotó: Amy T. Zielinski / Redferns
