Az idei fesztivál egyik legjobban várt filmje David Cronenberg visszatérése a bizarr testhorrorhoz. A Crimes of the Future azonban sajnos nem szexi, nem fura, nem horror, nem érdekes, nem izgalmas, nem újszerű, nem nosztalgikus, hanem egy dögunalmas blöff.
Kiemelt helyet kapott az idei cannes-i versenyprogramban David Cronenberg újdonsága és a Croisette-en érezhetően a Crimes of the Future premierje mozgatta meg a legjobban a népet. Sokan egyenesen ettől a filmtől és Léa Seydoux, Kristen Stewart és Viggo Mortensen sztárparádéjától várták a versenyprogram legnagyobb dobását. Tavaly egy olyan film nyerte a fesztivál fődíját, amelyet bevallottan Cronenberg inspirált és a Titán sikere után sokan úgy érezhették, ideje a testhorror igazi szülőatyját, az eddig Arany Pálmát még nem nyert Cronenberger díjazni Cannes-ban. Mortensen és Seydoux maguk is beálltak a Titán-kritikusok közé és felsrófolták az elvárásokat Cronenberg testhorrorhoz való visszatérésével kapcsolatban.
A kanadai mestert egyébként is nagy becsben tartják Cannes-ban, bár előző két itt bemutatott filmje (Cosmopolis, Maps to the Stars) nem hozta a tőle elvárt minőséget és utóbbiért például Julianna Moore hiába nyert legjobb színésznő díjat, az Oscart ugyanabban az évben már egy másik filmért (Megmaradt Alice-nak) kapta meg. Mégis, a cannes-i filmfesztiválon minden Cronenberg-film automatikusan számíthat a versenybe beválogatásra és sokan biztosak voltak abban, hogy nyerő lehet a gyökerekhez való visszatérés.
Intő példa pedig akad a cannes-i nagy mesterek között bőven, többnyire ugyanis nem szokott jól elsülni az, ha egy rendező 80 éves korában próbál visszatérni a húszas-harmincas éveiben elkövetett polgárpukkasztásaihoz. Paul Verhoevennél (Benedetta) nem volt ilyen kínos, de a siker és a sokkolás teljesen elmaradt, míg Pedro Almodóvar kísérlete, hogy visszatérjen a régi punk komédiáihot (Szeretők, utazók), karrierje legcsúfosabb bukását eredményezte. Sajnos Cronenbergtől sem érdemes A légy, A két test, egy lélek, a Karambol vagy akár az Existenz szintjét várni, pedig ez a film még címében is az egyik korai Cronenberg-filmre utal.
A Crimes of the Future azonban inkább a Cosmopolishoz hasonlítható érthetetlen csalódás. Az első perctől fogva nyilvánvaló, hogy érdektelen, unalmas, fapados film, amit sötét, elhagyatott görög sikátorokban forgatták kevés pénzzel és még kevesebb fantáziával. A dialógusok alapján kétséges, hogy volt-e egyáltalán forgatókönyv, a színészi alakítások pedig egy fikarcnyit sem érdekesek vagy szórakoztatóak, sőt, ilyen szintű sztároktól kifejezetten kínosak. Viggo Mortensen rekedten dünnyög és köhécsel, Kristen Stewart egy Saturday Night Live szkeccsben érzi magát, Léa Seydoux pedig maximálisan odateszi magát mind drámai, mind a merész meztelen jelenetek szempontjából, de nincs mögötte egy védőhálót jelentő rendezői vízió.
Cronenberg korai remekműveihez és különösen a sokat emlegetett Karambolhoz képest semmi sokkolót vagy megbotránkoztathatót nem látunk. Pár indokolatlan vagdosás és fantáziátlan testhorror jeleneten kívül feszültséget ne várjunk, a harmadik ilyen jelenetnél már a néző is csak olyan halálhörgésekkel tud reagálni, mint Mortensen misztikusnak szánt sebésze. A filmnek sajnos humora sincs, a legjobbat talán a reklámkampányban is elsütött alcímen lehet kacagni, miszerint a sebészet lenne az új szex. Ez alapján kösz, de biztos nem.
szerző: Onozó Róbert
A Crimes of the Future-t a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, Magyarországon is moziforgalmazásba fog kerülni.
