Előfordul, hogy két csodálatos színésznő egyszerre, egy filmben tűnik fel. Alakításuk elválaszthatatlan egymásétól és kéz az kézben lépnek be a filmtörténelembe – így történt ez a Mulholland Drive, az Adèle élete vagy a Mennyei teremtmények főszereplőivel is. A közös siker után viszont nem mindig ugyanazt az ívet írja le a két színésznő karrierje, de Kate Winslet és Melanie Lynskey példája azt mutatja, hogy eltérő úton is el lehet ugyanoda jutni. Aztán van olyan is, hogy csak a páros egyik tagjának jött össze az igazi áttörés. Ez a Recorder magazin 96. számában megjelent cikk bővített változata.
Kate Winslet és Melanie Lynskey (Mennyei teremtmények)
Az 1994-es Mennyei teremtmények megajándékozta a filmvilágot a később A Gyűrűk Urával legendává vált Peter Jacksonnel, valamint két briliáns, fiatal színésznővel. A közös álomvilágba menekülő tinilányok tragédiával végződő barátsága egy morcos, pufi, introvertált lányt és egy ragyogó szépségű angyalkát kívánt, naná, hogy az utóbbira csaptak le azonnal a szereposztók.
 |
| Kate Winslet és Melanie Lynskey a Mennyei teremtmények című filmben |
Kate Winslet egy év múlva már Oscar-jelölt, három év múlva pedig a világ legsikeresebb filmje, a Titanic női főszereplője volt. A presztízsfilmek és az egyedi vízióval rendelkező alkotók mindig jobban vonzották, mint a pénz és a hírnév, így hiába lett egy csapásra tinibálvány, csak Jane Campion, Michel Gondry vagy Todd Haynes szintű művészek hívására reagált. A jó szerepek a negyedik X és hét Oscar-jelölés után kezdtek elapadni és csak az Easttowni rejtélyek című tévésorozat és annak temérdek Emmy-díja lehelt új életet a karrierjébe.
Melanie Lynskey közben szerényen a háttérbe húzódott és megelégedett függetlenfilmek apró mellékszerepeivel. Tizenöt évvel a Mennyei teremtmények után az Egek urával sikerült felkapaszkodnia a hollywoodi A-liga közelébe, amit követett Az informátor!, az Egy különc srác feljegyzései és az Együttlét című HBO-sorozat. Az I Don't Feel at Home in This World Anymore című filmje fődíjas lett Sundance-en és ekkortájt tett szerte egyre nagyobb internetes rajongótáborra, akikkel mindig szívélyesen kommunikált a közösségi site-okon. 24 évvel Winslet után neki is összejött, hogy Leonardo DiCaprio partnereként szerepeljen egy Oscar-jelölt filmben (Ne nézz fel!) és a Yellowjackets sorozat főszereplőjeként idén talán az Emmy-díjkiosztón is követi egykori szereplőtársát.
Léa Seydoux és Adèle Exarchopoulos (Adèle élete)
A cannes-i filmfesztivál egyik legvitatottabb és egyben legbátrabb döntését hozta meg 2013-ban Steven Spielberg zsűrije, amikor az Adèle életét Arany Pálmával jutalmazták és a díjat a hagyományt felrúgva nemcsak Abdellatif Kechiche rendezőnek adták, hanem a két főszereplő színésznőnek is. Igaz, hogy a háromórás film zavarbaejtően hosszú szexjelenetei filmtörténelmet írtak, de felvetették a rendező felelősségét is a fiatal színésznők kihasználását illetően. Kechiche nem sokat tett, hogy cáfolja a vádakat, sőt, későbbi filmjeivel még tovább feszítette a húrt, így lassan már a #metoo-ra híresen immunis francia kulturális életben is szalonképtelennek számít.
 |
| Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux az Adèle élete című filmben |
Nem úgy a két színésznő! Léa Seydoux konkrétan a legfoglalkoztatottabb francia sztár lett, akit nemcsak a francia, hanem a nemzetközi és hollywoodi rendezők is kézről kézre adnak. James Bond után Enyedi Ildikó, Cronenberg után Mia Hansen-Love és még a Dűne második részében is naná, hogy jutott neki egy szerep. A fáradhatatlan munkabírás egyelőre nem ment a minőség rovására és a tavalyi France-ban vagy az idei Un beau matinben még az Adèle életében nyújtott karriercsúcs alakítását is sikerült újra beérnie.
Seydoux már az Adèle élete előtt is sztár volt, a címszereplő Adèle Exarchopoulost viszont itt fedezték fel és a film sikerét nagyrészt az ő természetes viselkedése és manírok nélküli, kamerán megörökített létezése adta. Félő volt, hogy egyslágeres előadó marad és a 2019-es Szex és pszichoanalízist leszámítva évekig nem is nyújtott igazán emlékezetes alakítást. A tavalyi és az idei cannes-i filmfesztiválon azonban gyors egymásutánban bemutattak két filmet is, ami az Adèle élete-receptet követve csak megmutatja minden hiúságot nélkülöző gesztusait és rezdüléseit: a Rien à foutre (Zero Fucks Given) utaskísérőjével és a Les cinq diables (The Five Devils) leszbikus hősnőjével is újra bebizonyítja, hogy jó helyen van nála az az Arany Pálma.
Emily Blunt és Natalie Press (Szerelmem nyara)
Pawel Pawlikowski (Ida, Hidegháború) álomszerű felnövéstörténete 2004-ben hasonló felállással dolgozott, mint a Mennyei teremtmények tíz évvel korábban: egy félénk, csiszolatlan fura lány és egy egzotikus, kifinomult, gyönyörű hercegnő. A két észak-angliai lány rövid kapcsolata nem járt annyira pusztító következményekkel a környezetükre, mint új-zélandi sorstársaiké, de megformálóik karrierje kezdetben hasonlóképpen alakult.
 |
| Natalie Press és Emily Blunt a Szerelmem nyara című filmben |
Emily Blunt sosem jutott winsleti magasságokig, de a Szerelmem nyara után azonnal ő lett az ügyeletes angol rózsa, aki megbízhatóan bevethető hollywoodi komédiákban (Az ördög Pradát visel, Tiszta napfény, Lazacfogás Jemenben), brit kosztümös drámákban (Az ifjú Viktória királynő), de akár akciófilmekben (A holnap határa) vagy musicalekben is. Oscar-díjakban eddig pláne elmarad Kate Winslet rekordjaitól, sőt, annyira peches volt, hogy legalább négy alkalommal (Mary Poppins visszatér, Hang nélkül, Sicario, Vadregény) éppen csak, hogy lemaradt a jelölésről.
Natalie Press viszont már a Szerelmem nyara előtt szerepelt egy Oscar-nyertes filmben, még ha csak rövidben is. A Wasp rendezőnője, Andrea Arnold azóta ünnepelt sztárrendező, aki cannes-i díjnyertes remekműveket (American Honey, Akvárium) és amerikai tévésorozatot (a Hatalmas kis hazugságok második évadát) is letett már az asztalra. Egy ideig hűségesek maradtak egymáshoz, hiszen Arnold nagyjátékfilmes áttörésében, a Red Roadban még Press is szerepelt, utána viszont visszatért a rövidfilmekhez és a tévébe (a Five Daughtersért BAFTA-díjra jelölték), és a 2015-ös A szüfrazsett mártírszerepe óta nem láthattuk jelentősebb filmszerepben.
Keira Knightley és Parminder Nagra (Csavard be, mint Beckham!)
Ahhoz képest, hogy a világon mennyi embert tud megmozgatni a foci, viszonylag kevés sikeres film készült róla. A legsikeresebb mind közül ráadásul lányokról szól, hiába van benne Beckham a címében. A friss, feminista megközelítés már önmagában forradalminak számított, és az egyik főhősnő ráadásul indiai származású is. Egy évvel 9/11 után nagyon ráfért a világra a Csavard be, mint Beckham! multikulti pozitív szemlélete, a sokadik generációs ázsiai bevándorlók beilleszkedési nehézségei pedig azóta rengeteg film és tévésorozat témájául szolgáltak.
 |
| Parminder Nagra és Keira Knightley a Csavard be, mint Beckham! című filmben |
A még tinédzser Keira Knightley modellkedés és pár tévészerep után készen állt a filmsztárságra, amit a Star Warsban egy rövidke szerep (amelyben fontos volt, hogy Natalie Portmannel mennyire hasonlítottak egymásra) gyorsított fel igazán. Hollywood helyett azonban hazájában, Angliában találta meg a nagy áttörési lehetőség. A két focista lány közül ő volt inkább a mellékszereplő és a szerelmi szál is szereplőtársának jutott. Mégis, hiába tűnt fiús csajnak, azonnal meglátták benne a fantáziát a szereposztók, és gyors egymásutánban jött A Karib-tenger kalózai, az Igazából szerelem és a Büszkeség és balítélet. Utóbbi hozta meg a kritikai elismerést (és Oscar-jelölést) is, és innentől Knightley szinte kizárólag erre a vonalra koncentrált. Joe Wrighttal való együttműködéseik máig a karriercsúcsait (Vágy és vezeklés, Anna Karenina) jelentik, és továbbra is jól egyensúlyozik a presztízs-drámák és a közönségfilmek között.
Parminder Nagra eleve tíz évvel idősebb volt Knightley-nál, és indiai származású britként nem számíthatott hozzá hasonló karrier-áttörésre. Jó érzékkel lecsapott viszont egy fontos szerepre az akkor még fénykorát élő Vészhelyzetben, és az ezredforduló emblematikus sorozatának a legvégéig maradt. Utána viszont már nem tudott visszatérni a filmvászonra és maradt a tévés szerepeknél. Ha belőle nem is lett szupersztár, de szépen kikövezte az utat az utána jövő indiai származású amerikai és brit színészeknek: Dev Patelnek, Aziz Ansarinak, Mindy Kalingnak vagy Nikesh Patelnek.
Naomi Watts és Laura Harring (Mulholland Drive)
Ha egy színésznő főszerepet vállal egy David Lynch-filmben, lényegében belépőt kap a filmtörténelembe. Mégis, minden Laura Dernre jut egy Laura Palmer, azaz egy olyan színésznő, akit örökre csak a Lynch-agymenésbeli szerepével fognak azonosítani. Legelismertebb klasszikusában, a Mulholland Drive-ban mindkettőre akad egy-egy példa.
 |
| Naomi Watts és Laura Harring a Mulholland Drive című filmben |
Naomi Watts jó pár (főleg ausztrál) filmben feltűnt korábban is, ráadásul Nicole Kidmannel tinédzserkoruk óta legjobb barátnők. A Mulholland Drive-ban viszont olyan lehetőséghez jutott, ami nem gyakran kopogtat az ismeretlen színésznők ajtaján. Egyszerre lehetett ártatlan és feslett, naiv és számító, valamint hollywoodi álmokkal teli és a rendszer által kidobott, kiégetett – néha egy-egy jeleneten belül. Nem csoda, hogy ezek után hívták minden műfajú filmbe. Orbitális mellélövésekben nem szűkölködik a karrierje (Diana, Gypsy, Penguin Bloom), de mégis mindig visszakapaszkodott az A-ligába és sokoldalúságához ma sem fér kétség. David Lynchhez is visszatért – a Twin Peaks öt évvel ezelőtti folytatásában egy felejthetetlen kulcsszerepben brillírozott.
Laura Harring azonban nemhogy a Twin Peaksben neki felkínált szerepet nem fogadta el, de mintha direkt szabotálta volna a saját karrierjét. A Mulholland Drive óta eltelt húsz évben szinte kizárólag felejthető tucatfilmekben és tévésorozatokban vállalt szerepet. Filmográfiájából talán a Végszükség című Denzel Washington-thrillerről vagy A pletykafészek tinisorozatról hallott valaki, de mindkettőben apró mellékszerep jutott csak neki. Idén az Örömapa remake-jében tűnt fel, szintén csak egy kisebb szerepben és 58 évesen ennél nagyobb áttörésre már valószínűleg nem számíthat. Az biztos, hogy rá örökre csak a Mulholland Drive istennőjeként fogunk emlékezni.
szerző: Onozó Róbert
