A legjobb filmekért néha a Rendezők kéthete mellékszekcióhoz kell átsétálni Cannes-ban. Léa Seydoux és Mia Hansen-Løve is rendszeres meghívottak a Croisetten, együttműködésük, az Un beau matin pedig újabb csúcspont mindkettőjük karrierjében.
Egyik kedvenc rendezőnk, Mia Hansen-Løve tavaly is itt volt Cannes-ban, akkor a versenyprogramban első angol nyelvű filmjével, a Bergman Islanddel. Idén a kisebb, de gyakran menőbb Rendezők kéthetében mutatták be az új filmjét, az Un beau matin-t (Egy szép reggelen), amit első filmjének, a Tout est pardonné-nek a szellemi örököseként definiál, bár eszünkbe juthat róla a csodálatos Az eljövendő napok is. Abban a karrieje csúcsán lévő Isabelle Huppert küzdött meg a párizsi értelmiségi hétköznapok érzelmi hullámvasútjával, most a karrierje csúcsán lévő Léa Seydoux.
Seydoux jelenleg megkérdőjelezhetetlenül a francia mozi poszterarca, akiért nem csak hazájában, de Hollywoodban is kapkodnak a legnagyobb rendezők. Pár év alatt dolgozott Tarantinóval, Enyedi Ildikóval, Woody Allennel, Ridley Scottal, Wes Andersonnal, Bruno Dumonttal, Xavier Dolannel és Jorgosz Lantimosszal, miközben a James Bond és a Mission Impossible franchise-ban is feltűnt. Tavaly négy filmje volt itt Cannes-ban, idén kettő (a másik a Crimes of the Future David Cronenberggel) és az Adèle életéért 2013-ban konkrétan Arany Pálmát nyert, pedig azt általában csak a rendező kapja meg.
A jó hír, hogy az Un beau matin-ben pont az Adèle életében nagyon magasra állított szintet hozza. Saját bevallása szerint ez az első olyan szerepe, ahol átlagembert alakít, de átlagember egyedülálló anyukaként is ő a legtökéletesebb választás egy olyan szerepre, ahol gyakran csak a szeme vagy az ajka rezdülésével kell érzékeltetni a karakterben tomboló vágyat vagy éppen szomorúságot. Ami a vágyat illeti, a férje halála után évekkel egy volt baráttal (Melvil Poupaud – csodálatos) kezdett viszonya varázslatosan szép és romantikus. Az erotikus jelenetek szenvedélyesek és hitelesek, de sosem tévesztik szem elől azt a tényt, hogy középkorúként, családosként már mindenki csomaggal érkezik a legromantikusabb love storyba is.
Az Un beau matin főhősnője számára ez a csomag leginkább az alzheimeres filozófiaprofesszor apukája, akinek folyamatosan idősotthont keresnek, ami rengeteg tragikomikus pillanatot eredményez. A szülők szerepében Pascal Greggory (ő lett volna eredetileg Saul a Saul fiában, de egy idő után nem válaszolt a megkeresésekre) és Nicole Garcia is remekelnek. Léa Seydoux egyébként a vetítés utáni beszélgetésen azt állította, hogy ő úgy közelítette meg a szerepet, hogy konkrétan a rendezőt, Mia Hansen-Løve-ot formálta meg, akivel mindez megtörtént, legalábbis az édesapjával kapcsolatos események mindenképp.
A film minden pillanatában érződik, hogy megélt, igazi élményekről szól. Hansen-Løve-ot néha pont azért kritizálják, hogy nem akar kilépni a maga kis párizsi intellektuell buborékából, ahol mindenkinek lenyűgöző könyvgyűjteménye van és több nyelvet beszél folyékonyan. Közben persze teljesen autentikus, sokszínű Párizst mutat be, ahol bevándorlók a betegápolók, mindenki normális és mindenkinek megvan a maga problémája. A mindennapi nehézségek ellenére is pont ez a normalitás teszi irigylésre méltóvá az ő buborékát. Jó lenne ebben a filmben élni, de jobb híján jó ebben a világban két órát eltölteni.
szerző: Onozó Róbert
Az Un beau matin-t a cannes-i filmfesztivál Rendezők kéthete szekciójában láttuk, még idén Magyarországon is bemutatásra kerül a mozikban.
