„Majdnem elcsábultam, hogy zenésznek álljak” – Kamarás Iván-interjú

Első olyan szólólemezével jelentkezik Kamarás Iván, amelyen a saját szerzeményeit játssza. Volt benne félsz, hogy össze tud-e rakni egy teljes szólóanyagot? Hogyan drum and bassesítettek annak idején magyar táncdalokat Zságer Balázzsal és Yonderboi-jal? Mit adott neki David Bowie és hogyan csábította el majdnem a zenészpálya? Kamarás Ivánnal a Félúton munkacímű album ősbemutatója előtt beszélgettünk, amelyre május 15-én, vasárnap kerül sor a csütörtöktől jövő hétfőig tartó győri Öt Templom Fesztiválon.

Régi vágyad volt egy saját dalos nagylemez, vagy a járvány adta meg a löketet, hogy megszülessenek ezek a számok?

Mindig is szerettem volna saját zenét írni, de nem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Már a gimnáziumban is volt zenekarom, amiben még nem írtam szövegeket, csak számokat; nem sokat, de én voltam az egyetlen, aki egyáltalán írt. Utána a főiskolán Széles Tamás osztálytársammal rockoperát próbáltunk írni, ahhoz is született pár nótám. Aztán hosszú csönd. Néhány megzenésített vers becsúszott az évek során, és gondoltam rá, hogy milyen jó lenne egyszer egy saját album, de tudtam, hogy rengeteg munkával jár, és abban sem voltam biztos, hogy képes lennék-e megírni. Aztán egy nap Duka Laci, az Egy fess pesti este című koncertestünk hegedűse átküldte az egyik saját számát, és megkérdezte, nem akarok-e rá szöveget írni. Fél óra múlva megszületett a szöveg, és akkor rájöttem, hogy a saját témáimra is írhatnék. Elkezdtem előszedegetni az elfekvőben lévő zenéimet, és valahogy összeállt egy másik dal is. Aztán jöttek az új dallamok, még egy és még egy. Végül nagyon sok, 21 szám született, ami már dupla albumnyi mennyiség.

Annyiban valóban a pandémia szülte a lemezt, hogy szükségem volt rá, hogy csináljak valamit, amikor hirtelen nem lett semmi dolgom, de ez összesen két hétig tartott, aztán elkezdtem forgatni. Megelégeltem, hogy folyamatosan rémhíreket hallgatunk, azt mondtam, hogy én ezt nem vagyok hajlandó tovább beengedni az életembe, és elkezdtem dolgozni egy olyan anyagon, ami önmagában is egy feltöltődés, hiszen tele van pozitív üzenettel. Soha nincs késő, vedd észre a csodát, az álmaid valóra válthatók, kezedben a kulcs – ezek a hívószavak. Úgy gondolom, hogy a zene energiája gyógyító hatással van az emberre, és az a célom, hogy segítsem azokat, akik nem érzik jól magukat a bőrükben.

Az Egy fess pesti estében klasszikus magyar filmek betétdalait játsszátok swinges-cigányzenés stílusban, az Idegenek az éjszakában című esten pedig Sinatra és kortársainak slágereit, szintén swinges-jazzes hangszerelésben. Ezeknek a zenei világa mennyiben hatott a saját dalaidra?

Az Egy fess pesti este utolsó pár koncertjébe integráltam azokat a dalokat, amelyek zenei világukat tekintve belepasszoltak. Az egyik jazzes, a másik kuplé, a harmadik pedig bossa nova. A többi szám viszont teljesen eltér ezektől: a Félúton egy popzenei album, amire a sokszínűség jellemző. Ahány szám, annyi hangulat. Miután kiadtam az első lemezemet Bombajó címmel 1999-ben, eszembe jutott, hogy következőnek olyan lemezt kéne készíteni, amin mind a tíz szám különböző stílust képvisel, de aztán ez nem született meg. Most nem törekedtem erre, egyszerűen így jöttek ki belőlem a dalok. Lesz rajta blues, jazz, rock, és electro-funk is. Könnyen befogadható, dallamtapadós, ahogy a szakemberek mondják, slágergyanús anyagról van szó. A zenei producer Szakos Krisztián, a vendégművészek pedig Charlie és Ganxsta Zolee, ami szintén mutatja az anyag sokszínűségét. És a kisebbik fiammal is éneklünk egy duettet, amit ráadásul együtt írtunk.

Említetted az első lemezedet, a Bombajót, amin többek közt Zságer Balázzsal és Yonderboi-jal helyeztétek drum and bass-alapokra az ötvenes-hatvanas évek táncdalait. Akkoriban az elektronikus zene fogott meg?

Nem. Vajdai Vilmossal dolgoztunk együtt az Élve vagy halva című előadáson, aki amellett, hogy színházi rendező, alternatív DJ is. Ebben az előadásban is pont dj-skedett, és nagyon jó zenéket rakott össze. Megkérdeztem, hogy „nem csinálunk-e valamit, Vilikém?”, és mondta, hogy neki is pont ez jutott eszébe. Úgyhogy kiválasztottunk magyar dalokat az ötvenes-hatvanas évekből, és hozzá az alapembereket, akikkel megcsináltuk azokat drum and bass stílusban. Tulajdonképpen Vili fedezte fel a Zagart és Yonderboi-t is, akiknek akkor még nem volt lemezük, és pár számot nekik adtunk, párat pedig a Bergendyéknek. Sokan dolgoztak azon a lemezen, és egy nagy ívű, fantasztikus, igazi audio-gourmet anyag született, amely máig vállalható. A Bombajóhoz nem írtam saját dalokat, a Félútonhoz viszont igen, és nagy dolog számomra, hogy sikerült meglépni azt, ami sok embernek mumus. „Oké, hogy énekeljük mások nótáit, de hol vagyunk mi mint alkotók, dalszerzők, kompozitorok?” Az a legszuperebb élmény, ha a saját zenéidet játszod, és elő tudsz hívni magadból olyan dalokat, amelyek megmutatják, ki vagy.

Volt benned félsz, hogy sikerülni fog-e megírni egy teljes albumot?

Nem, mert nem volt rajtam nyomás. Nem volt nekem kötelező saját albumot írni. Csak csináltam, és kijött belőlem, ami kijött. Valahol a pandémia is egy olyan időszak volt, mint amikor az ember alkotói magányba vonul, és ha meg tudja ragadni az alkalmat arra, hogy felszínre hozza a benne összesűrűsödött dolgokat, az jól sülhet el. Nagyon szeretek zenélni, tulajdonképpen 16 éves korom óta gitározok, és fejlesztem magam. Fontos számomra a zene, a koncertezés.

Minek a hatására kezdtél el gitározni 16 évesen?

Úgy gondoltam, hogy kell egy hangszer, hogy az ember ki tudja fejezni önmagát. Először klasszikus gitározni kezdtem, de az nem jött be. Az akkordokat szerettem volna megtanulni, hogy kísérjem magamat éneklés közben, de a klasszikusgitár-órákon először kottát olvasni tanítanak, és eljátszani népdalokat, az akkordok pedig csak jóval később jönnek – és ez nekem nem tetszett. Én ritmusgitáros vagyok, saját magamat kísérem akkordokkal, és nem szólisztikusan játszom. Nekem az a lényeg, hogy létrehozzak egy alapot, amire rá tudok énekelni. Amikor erre ráéreztem, az nagy lépés volt; megtanultam az alapharmóniákat, a bluesmenetet és a rock and rollt, és elkezdtem saját zenekarokban játszani. Jelentkeztem a Kavicsok nevű zenekarba, de nem vettek be, és azokkal, akik szintén kimaradtak, megalapítottuk a Maradékokat. Többek közt Kolta Gergővel, aki azóta konzit végzett és Majkánál basszusgitározik, és a szintén bőgős Szkladányi Andrissal. Minden héten felléptünk a blueskocsmában Pécsett, és majdnem elcsábultam, hogy ne az SZFE-re jelentkezzek, hanem zenésznek álljak, de anyám kijózanított. Mondta, hogy a felvételi anyagot azért tanuljuk meg. Megtanultam, és fel is vettek, utána pedig a zenekar feloszlott.

A zene viszont nem tűnt el az életemből, és amikor megjelent az internet, az lehetőséget adott, hogy sokkal nagyobb tempóban fejlődjön az ember. Minden kottát megtaláltál a neten, amihez azelőtt nem lehetett hozzájutni, vagy hallás után nem tudtál leszedni. Kellett is fejleszteni magam, mert az Idegenek az éjszakában koncertestben már bonyolultabb fogások, jazzakkordok voltak. Éveken keresztül képeztem magam, elvégeztem online kurzusokat, és folyamatosan frissítettem fel olyan dalokat, amiket szerettem énekelni, vagy befértek egyik-másik estembe. Aztán pedig jöttek a saját dalok, amiket mind el lehet játszani egy szál gitárral is, ugyanis azon születtek.

Eljátszottál a gondolattal, hogy mi lett volna, ha zenésznek állsz?

Akkor más nehézségekkel kellett volna megküzdenem. Nem bánom, hogy így alakult, és a színészet mellett ennek a szenvedélyemnek is hódolhatok. Fordítva sokkal nehezebb lett volna, mert nagyon hányattatott a zenészélet. Kiszámíthatatlan és nehéz. De a zenélést nagyon élvezem.

Zenészként ki a legnagyobb példaképed?

Kezdettől fogva hatalmas David Bowie-rajongó vagyok. Hairtől a Jézus Krisztus Szupersztárig, Beatlestől Elvisig, Duran Durantól a Rolling Stonesig, etnótól a jazzig rengeteg mindent hallgattam. Ezek a periódusok egymást követték az életemben, és a zenék végigkísérték az öltözködésemet, a stílusomat, a fejlődésemet. Ezt tükrözi ez a zenei anyag is. Nem azért lett ilyen, mert erőlködtem, hogy valami mást csináljak, hanem mert annyiféle zenét hallgattam, hogy sokszínű témák jöttek ki belőlem. Ez az album tükrözi leginkább a bennem élő zenei világot.

Miért magasodik ki Bowie a kedvenceid közül?

Nagyon sokra tartom a zeneszerzését, és azt is, hogy kifejezetten termékeny dalszerző volt, valamint hogy nála a zene és a színház kéz a kézben járt. Valahogy mindig megelőzte a saját korát és mindig egy művészi kísérletet folytatott. Hogy aztán az a közönséggel épp találkozott-e vagy sem, az más kérdés. Évekig kereste a saját közönségét, aztán megtalálta, és utána nem győzött betelni vele, hogy mindig újabb és újabb stílusokban merítkezzen meg. Nála a stílusváltás, a sokarcúság, az új bőrbe bújás állandó volt. Nem arról volt szó, hogy egy rockabilly banda ugyanazt játssza 25 éve, és ha hallottad az első számukat, akkor ismered az utolsót is. És a sokszínűség, a folyamatos átváltozás behozza a teatralitást is a képbe. Az enyém nem színészlemez, hanem egy könnyűzenei anyag, de elég cinematikus, mindegyik számnak van egy külön világa, egy kis története.

Kedvenc Bowie-lemez?

Az első pár. A The Man Who Sold The World, a fekete bárány lemez, ami annyira nem futott be, a Hunky Dory, a Young Americans – ezek mind nagyon kedves albumok számomra.

Május 15-én, vasárnap, a győri Öt Templom Fesztiválon tartjátok az új lemez ősbemutatóját. Mivel készültök rá?

Évek óta előszeretettel lépek fel az Öt Templom Fesztiválon, megtiszteltetés, hogy a szervezők mindig gondolnak rám. A mostani egy rendhagyó fellépés lesz, amin majdnem mindegyik számot elő fogjuk adni az albumról. Cséki Kálmán a zongorista, akivel az Egy fess pesti estében is együtt dolgoztunk, és Roby Lakatossal és rengeteg más zenésszel is játszott; Kerekes Ali a szólógitáros, Csányi Zoltán a Roy és Ádámból a dobos, és Gerendás Ruben, a Gerendás família ifjú titánja a basszgitáros. A lemezen sok zenész is szerepel, akiket nagyon szeretek. Győrben csak az alapzenekarral játszunk, de így is sok meglepetést és újdonságot fog tartalmazni a koncert, hiszen egy lemezpremier előtti ősbemutatóról van szó.

A győri koncertre jegyek itt kaphatók, Facebook-esemény pedig errefelé.

A 2022. május 12. és 16. között rendezett Öt Templom Fesztivál weboldala további információkkal.

interjú: Soós Tamás
fotók: Császár Bálint, Steidl Máté