Az ezredforduló után úgy tűnt, hogy teljesen kihalt az erotikus thrillerek műfaja. Napjainkban a streaming-szolgáltatók próbálják újjáéleszteni több-kevesebb sikerrel, miközben nosztalgiával gondolhatunk a 90-es évekre, amikor Sharon Stone bugyi nélkül ment kihallgatásra, a tinédzserek Sarah Michelle Gellartől és Selma Blairtől tanultak csókolózni, Antonio Banderas pedig vonzóvá tette a kikötözést. Számba vesszük a kilencvenes évek környéki legjobb erotikus thrillereket, kitérve az azóta történt próbálkozásokra is. Ez a cikk először a Recorder magazin 93. számában jelent meg.
10. A hűtlen (Unfaithful, 2002)
Az erotikus thrillerek egyik szülőapja Adrian Lyne, aki a mai napig a házasságon kívüli szexről és annak következményeiről szeret filmet rendezni. A 90-es években kihagyta a thrillert, bár a Tisztességtelen ajánlat egymillió dolláros megcsalásával így is jó ideig dominálta a közbeszédet. A Végzetes vonzerőtől az idei Mélyvízig (kritikánk) minden filmje a lelke mélyén családcentrikus, hiszen a gaz csábítók megbűnhődnek, a házasságok pedig egyben maradnak. Ezt a koncepciót követi A hűtlen is, de a ponyvaregény-történet ellenére Diane Lane többdimenziós alakítását díjakkal halmozták el érte és még Oscarra is jelölték.
Még több ilyen: Oscar-jelölésig jutott Glenn Close is a Végzetes vonzerő nyusziforraló csábítójának megformálásáért. Close fantasztikus, de a film végkicsengése napjainkban már nem állná meg a helyét. Talán épp ezért most újraforgatják #metoo-kompatibilis tévésorozatként Lizzy Caplannel a főszerepben.
9. Egyedülálló nő megosztaná… (Single White Female, 1992)
A Végzetes vonzerő nyusziforralásáról elnevezve külön alműfaja lett az erotikus thrillereknek, amikor egy pszichopata szerető/rajongó/bébiszitter/stb. kezdi terrorizálni a főhőst és családját. Jennifer Jason Leigh a horror-lakótárs szerepében a bunnyboiler karakterek magasiskoláját hozta, miközben az egymás alteregójává váló nők toposzával a film Hitchcockra és Bergmanra is visszakacsintott. A legnagyobb baj ezzel a filmmel és az egész bunnyboiler vonallal viszont a súlyos mentális betegségek iránti megértés teljes hiánya.
Még több ilyen: A mindenre képes pszichopata nő figurája egy időre eltűnt a moziból, de David Fincher ütősen élesztette újjá a Holtodiglannal, amely ráadásul Ben Affleckben megtalálta Michael Douglas méltó utódját is az egyáltalán nem annyira szegény áldozat pinabubus szerepkörben.
8. Kegyetlen játékok (Cruel Intentions, 1999)
Amilyen nevetséges az ötlet, hogy Choderlos de Laclos 18. századi levélregényét egy évtizeddel egy tökéletes (Veszedelmes viszonyok) és egy korrekt (Valmont) korhű adaptáció után áthelyezzék dúsgazdag New York-i kamaszok világába, olyan meglepően jól működik. Vér ugyan nem folyik, de van helyette bőven ármánykodás, erotika pedig pont annyi, hogy az internet előtti MTV-generáció nagy része Sarah Michelle Gellartől és Selma Blairtől látott először leszbicsókot, Ryan Phillippe-től pedig férfi fenékvillantást. A soundtrack-album tökéletes mementó az ezredforduló előttről, Phillippe és Reese Witherspoon pedig egy ideig a magánéletben is álompár volt.
Még több ilyen: Két sztárok nélküli, azonnal videóra száműzött folytatást is kitermelt, az pedig egészen meglepő, hogy az azóta A-listás presztízs-színésznővé vált Witherspoonnak nem ez volt az egyetlen kirándulása ebbe a műfajba, 1996-ban a Rettegés-ben Mark Wahlberggel adtak elő egy fordított Végzetes vonzerőt. A Kegyetlen játékok öröksége viszont a tévében él tovább; a Gossip Girl 6+1 évadra duzzasztotta ugyanazt a tematikát, főszereplője, Penn Badgley pedig újabban a Te című Netflix-sorozatban gyilkolászik a szerelem nevében.
7. Vad vágyak (Wild Things, 1998)
A 90-es évek másik nagy trendje (ami szintén a feléledés jegyeit mutatja mostanában) a tinihorror műfaja volt és a kettő szépen összeért, amikor a Sikoly-széria jókislánya, Neve Campbell is alámerült a floridai gyilkosságok és intrikák mocsarába. Persze szigorúan melltartóban, bár a pucérkodást hozta helyette Denise Richards és – némileg meglepő módon – Kevin Bacon. A csavar csavarjának csavarja utáni csavarnál már felmerül, hogy valójában a műfaj paródiáját látjuk, de a trashfilmes hangulat bitang jó szórakozást nyújt – az ilyenekre találták ki a bűnös élvezet kategóriáját.
Még több ilyen: Az izzadtság, tengeri só, sperma és vér kombinációját szinte minden évtizedben elsüti egy erotikus thriller, a 80-as évekből A test melege, 2012-ből pedig Az újságos fiú volt a legemlékezetesebb.
6. Keserű méz (Bitter Moon, 1992)
Amerikában mindig hullámzó volt Roman Polanski megítélése, amióta szökevény liliomtipróként nem teheti be a lábát az országba. Holokausztfilmjéért (A zongorista, 2002) így is Oscart-kapott, de a szexuális fantáziáira nem voltak kíváncsiak, hiába esett egybe a Keserű méz bemutatója az erotikus thriller műfajának fénykorával. A perverz szado-mazo rémálommá változó szerelmi történet sokkal viccesebb és játékosabb, mint témája alapján gondolnánk, ráadásul Hugh Grant és Kristin Scott Thomas párosát már évekkel a Négy esküvő és egy temetés előtt felfedezte a filmvilágnak.
Még több ilyen: Polanskihoz hasonlóan évtizedekig a feszültségkeltés nagymesterének tartották Brian De Palmát is, aki pont a 90-es években szusszanót tartott az erotikus thrillekből, de előtte (Megszállottság, Alibi test) és utána (Femme fatale, A fekete dália, Gyilkos vágyak) is ragaszkodott a műfajhoz, bár egyre csökkenő sikerrel.
5. Végső csábítás (The Last Seduction, 1994)
A végzet asszonyai általában kifinomult, szépen megvilágított, nagyvárosi dámák, de miért ne tévedhetne be egy isten háta mögötti kisvárosba is egy jéghideg szexistennő. A sztori ismerős a film noirok egyik legnagyobb klasszikusából a Gyilkos vagyok-ból és Linda Fiorentino főhősnője egy percig sem árul zsákbamacskát: sötét, kiégett vampként minden útjába kerülő férfit kárhozatba taszít. John Dahl krimije aprócska független filmként indult útjára, de a kritikusok annyira odavoltak Fiorentino feslett alakításáért, hogy egész komoly Oscar-esélyes lett belőle, de végül sajnos kizárták, amikor kiderült, hogy már lement a tévében.
Még több ilyen: Linda Fiorentinoból azonnal megpróbálták a hollywoodi producerek Sharon Stone sötét hajú klónját kifaragni és ehhez úgy gondolták, hogy elég az Elemi ösztön és a Sliver forgatókönyvíróját, Joe Eszterhast szerződtetni. A Jade című 1995-ös thriller szépen fel is vonultatta a műfaj minden közhelyét, de érdeklődés hiányában Fiorentino és Eszterhas karrierjét is gyors lejtmenetbe juttatta.
4. Fülledtség (Bound, 1996)
A Wachowski-testvérek életművét sokan csak a Mátrixtól számítják, pedig, hogy igazán megértsük hogyan lett Larry-ből és Andy-ből Lana és Lilly, elengedhetetlen első filmjük, a Fülledtség ismerete. A két ravasz perszóna által kitervelt bűntény krónikája inkább heist movie, mint thriller és a férfi szereplők sokkal hangsúlyosabbak, mint ahogy a queer filmtörténelem emlékszik rá. Gina Gershon, aki már a balsorsú (bár azóta kultfilmmé emelt) Showgirlsben is pontosan értette a feladatát, most megfelelő partnernőre akadt Jennifer Tilly-ben és mindketten szemérmetlenül szórakoztató alakítást nyújtanak.
Még több ilyen: Húsz évet kellett várni egy hasonlóan halálos női párosra, de a koreai mester, Park Chan-wook megadta, amire vágytunk, sőt, még többet is, A szobalányban.
3. Lost Highway - Útvesztőben (1997)
Megbízható iparosok kezében az erotikus thriller műfaja kipipálandó klisék tömkelege, ha viszont egy saját stílussal és kőkemény rendezői vízióval rendelkező művész nyúl hozzá, a legdurvább rémálomtrip lehet belőle. Mivel David Lynch francia pénzből dolgozott és egyáltalán nem várták tőle, hogy százmilliós blockbustert szállítson le (mindössze 3,7 millió dollárt termelt az amerikai kasszáknál), nem fogta vissza magát sem a szex, sem az erőszak terén. Így nem csoda, hogy a korszak legtöbb erotikus thrillere ártatlan vasárnapi matinénak tűnik a féltékeny férj és pornós macaként újjászülető neje pokoljárásához képest. Koherens történetvezetést és logikus csavarokat ne várjunk, de felejthetetlen jelenetek retinánkba égését annál inkább.
Még több ilyen: Lynch tudta fokozni az őrületet és a szexiséget is a még jobban sikerült Mulholland Drive-ban (2001) és az ő példája mutatja, hogy a legkülönlegesebb kirándulásokat ebben a műfajban kultrendezőktől várhatjuk. Jane Campiontól a Nyílt sebet 2003-ban félreértették, de azóta felértékelődött, csakúgy, mint David Cronenbergtől az autóbaleset-szexes Karambol 1996 óta.
2. Kötözz meg és ölelj! (¡Átame!, 1989)
A kilencvenes évek erotikusfilm-dömpingjét elsősorban Hollywooddal azonosítjuk, pedig a műfaj a sokkal kevésbé puritán Nyugat-Európában is virágzott és valószínű, hogy Pedro Almodóvar korai klasszikusát példaként mutogatták a hollywoodi rendezőknek. A meglepő végkifejlet felé tartó emberrablás-történet Amerikában ugyan a legszigorúbb korhatárbesorolást kapta, pedig pont attól forradalmiak benne a szexjelenetek, hogy szinte csak a főhősök arcát látjuk. Antonio Banderast latin lover szerepek dömpingje várta ezután Hollywoodban, Almodóvar pedig Oscar-kompatibilis kedves bácsivá szelídült, de így lángra lobbantani a vásznat csak együtt voltak képesek.
Még több ilyen: A megszelídülés persze fokozatos volt és a spanyolok egykori fenegyereke sokáig magabiztosan lavírozott a túlfűtött thrillerek és a megható melodrámák között, hogy végül az utóbbiaknál horgonyozzon le végleg. Utoljára az Eleven hússal (1997) és a Rossz neveléssel (2004) mutatta meg a világnak, milyen egy igazán forró erotikus thriller. Banderas viszont egy ideig Hollywood legkikapósabb nőivel hempereghetett, például Angelina Jolie-val (Eredeti bűn) vagy még emlékezetesebben Salma Hayekkel (Desperado).
1. Elemi ösztön (Basic Instinct, 1992)
Paul Verhoeven is Európából hozta a műfaj felfutásához szükséges féktelen szabadosságot és utólag hiába vádolja Sharon Stone a tudta nélkül a lába közé beközelítéssel, alapvetően azért tudott instant klasszikust alkotni, mert sutba dobta a műfaj nőkkel kapcsolatos korábbi álszentségét. Miért kellene, hogy egy nő egydimenziós romlott femme fatale vagy áldozatnak teremtett naiva legyen? Az Elemi ösztön női figurái úgy tisztelegtek a film noir alapmotívumai előtt, hogy egyben fityiszt is mutattak nekik. Ez a kettősség a film sikerének alapeleme: tárgyiasító, de feminista, véresen komoly, de közben kikacsintósan vicces és ponyvaregényesen kiszámítható, mégis lebilincselően izgalmas. Nem csoda, hogy minden erotikus thriller azóta is ilyen szeretne lenni.
Még több ilyen: A gigantikus siker után az Elemi ösztönt úton-útfélen megpróbálták lemásolni és felülmúlni, sőt Sharon Stone-t még egy balul elsült folytatásra is sikerült bepalizni. Madonna (A tanú teste) és Demi Moore (Zaklatás – ráadásul Michael Douglasszel) is bepróbálkozott a maga tabudöntögetésével, de a műfaj részben miattuk is múlt ki a kilencvenes évek végén. Verhoeven viszont Franciaországba ment, hogy felélessze a szemérmetlen bujaság tüzét és az Elle és a Benedetta is méltó örököse az Elemi ösztön szellemiségének.
szerző: Onozó Róbert
