A ritmus az egyetlen igazság. Ben LaMar Gay: Open Arms To Open Us (lemezkritika)

A chicagói multiinstrumentalista-zeneszerző szerint lemeze a ritmusról szól, ami „az egyetlen igazság, ami nagy utakat tesz meg, és túléli azt is, amikor minden homlokzat leomlik”. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Ben LaMar Gay úgy nevezi a stílusát, hogy „Pan-Americana”, amibe minden belefér: jazz, hiphop, funk, latin és afrikai stílusok, gospel, elektronikus kísérletezés. Második, számos vendéggel rögzített albumán az idézett „prológusnak” megfelelően tényleg erős a ritmusszekció, bár a sok fúvós legalább annyira meghatározza a hangzást.

A lényeg a határokon lazán átszökellő kreativitás, ami miatt az, aminek papíron nehéznek és összevisszaságnak kéne lennie, valójában minden erőlködés nélkül, egyszerűen élvezetes. Mintha egy pompás kaleidoszkópot néznénk: mindig vannak érdekes részletek, amikre rá lehet csodálkozni, de inkább az összhatás vibrálása, a folytonos alakulás szédítő-vonzó majdnem-de-mégsem-káosza az, ami meghatározza az élményt.

Előadó: Ben Lamar Gay

Cím: Open Arms To Open Us

Kiadó: International Anthem

Megjelenés: 2021. november 19.

Műfaj: minden-jazz

Kulcsdal: Bang Melodically Bang

8/10

Rónai András