Bár a Covid-járvány két évvel meghosszabbította a búcsúzkodást, most már tényleg itt a vége: április 29-én, a Budapest Parkban szólalnak meg utoljára az elmúlt két évtized legismertebb Kistehén-dalai.
A Kistehén 20 év után döntött a búcsú mellett: kezdetben egy animált karakterként látta meg a napvilágot, majd két évvel később megszületett a Kistehén zenekar is Kollár-Klemencz László vezetésével. A banda összesen hét albumot jelentetett meg, rajta olyan slágerekkel, mint az Ezt is elviszem magammal, a Virágok a réten, a Szájbergyerek vagy a Bocsánat, amely a a kifejezetten erős, energikus, rockos utolsó lemezük címadó dala is volt. Ironikus, gyakran társadalomérzékeny szövegekkel, költői látásmódjukkal, játékos előadásukkal számos hazai és külföldi fesztiválon táncoltatták meg a közönséget.
A zenekar tagjai 2020-ban döntöttek az elválás mellett, azonban a pandémia miatt halasztani kellett a búcsúkoncertet. „Érdekesen alakult így, de nem mondom, hogy rosszul, mert nem lett volna ennyi búcsúkoncert, ha nem jön a Covid. Lényegében jót tett az egész befejezősdinek: volt időnk elnyújtózni a befejezés terhes, de szerethető mámorában. Amúgy azt hiszem a Kistehén nem most ért véget, inkább a búcsúlemezünkkel, a Bocsánattal. Nekem így. Azóta zenélünk, s örülünk egymásnak a színpadon, és a Parkban is ez lesz” – mondja Kollár-Klemencz László, a zenekar frontembere.
„A SIKER NEM EGY MORÁLIS ALAP” – INTERJÚNK KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓVAL.
„Nemrég írtam egy regényt (Öreg Banda), amiben egy sváb családi zenekar életét mesélem el a szülőfalumban, Újhartyánban. Írás közben lett világos számomra, hogy a Szájber gyerekre és a többi akkori Kistehén-dalra milyen erősen hatott a szláv népzene. A Kárpát-medencében sokféle népzenével találkozunk, és ezek közé ugyanúgy odaértem a klezmert, a cigányzenét, vagy a sváb zenét, mint a magyar népzenét. A Kistehén első korszakában tulajdonképpen ezekből gyúrtam azt a vattát, amiből a dalok születtek. Később viszont már úgy éreztem, hogy a poprock-keretek nem adnak többre lehetőséget, és ha kicsit is felerősítem bármelyik komponenst, akkor az már világzenévé válik” – mesélte interjúnkban Kollár-Klemencz, miért lett idővel egyre fontosabb a Kamarazenekar az életében.
„Amikor a Kistehénnek véget ért ez az időszaka, hiányozni kezdtek a népzenei formák. Alexander Bălănescu, a romániai származású angol zenész tette rám ekkor a legnagyobb hatást, aki nagyon erős kapcsolatot teremtett a kortárs klasszikus zene, a beatzene és a mai balladák között. Erős vágyam volt, hogy én is valami ilyet csináljak, de én szerettem volna inkább a régizene felé elmozdulni. Így végül ki tudtam élni az ezirányú kíváncsiságomat, és megtaláltam a népzenében azt, amivel együtt tudok rezegni.
Az évek során több fiatal csapattal turnéztak együtt, akiknek most képzeletben átadják a „stafétát” is. A Kistehén koncertje előtt a Fran Palermo, a Platon Karataev és a Ricsárdgír is néhány saját szerzeményük mellett egy-egy Kistehén-dallal köszön el a zenekartól. A Kistehén az utolsó koncertre a klasszikusok mellett azt ígéri, hogy régi számok is helyet kapnak a programban, így mindenki még utoljára meghallgathatja kedvencét április 29-én, a Budapest Parkban. Aztán ezt is elviszik magukkal.
A Facebook esemény errefelé, jegyek pedig ide kattintva vásárolhatók.
