Szex, videó, és kétes igazságszolgáltatás - Pam & Tommy (sorozatkritika)

A Pam & Tommy című tévésorozattal folytatódik a kilencvenes években meghurcolt híres nők rehabilitációja a popkultúrában: Britney Spears, Monica Lewinsky és Tonya Harding után Pamela Anderson szexvideóbotránya is új, empatikus megvilágításba helyeződik Robert Siegel szériájában, de talán még sosem érződött ennyire hamisnak az igazságszolgáltatási szándék. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Az internet még gyerekcipőben járt, amikor a pornó máris megtalálta benne – azóta is erősen kiemelt – helyét: Pamela Anderson és Tommy Lee pedig elsőkként tapasztalhatták meg, ha valami egyszer felkerül a világhálóra, akkor azt a jóisten sem szedi le onnan. A Baywatch szexszimbólum sztárja és a Mötley Crüe rosszfiú dobosa legrosszabb rémálmukban sem gondolták volna, hogy 18-as karikás házivideójuk az otthoni széfből végtelen számú kanos ember háztartásában végzi majd, ráadásul pár évtized elteltével még egy minisorozat is készül az egész incidensből.

A Pam & Tommy – melynek első három epizódját az Én, Tonya rendezője, Craig Gillespie jegyzi – hiába fogalmaz meg társadalomkritikus üzeneteket, és akarja megmutatni a buta szőkenő imidzs mögötti embert, ha közben a tálalás pont a bulvársajtó exploitatív hagyományát viszi tovább. A bosszúszomjas villanyszerelő által ellopott és terjesztett szexvideó története tényleg filmre (ez esetben tévéképernyőre) illőnek tűnhet, de nem lehet egyszerre pikáns komédiának és moralizáló tanmesének lenni. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a felismerhetetlenre sminkelt Lily James és Sebastian Stan lenyűgözőek a sztárpár szerepében.

Hol nézhető: Hulu
Osztályzat: 6/10
Szerző: Rácz Viktória