Nagyon-nagyon kicsit számít csak a véleményed - Rec.hu

Minden problémával megbirkózom, minden megoldást megtalálok. A nap, aminek nem kellett volna megtörténnie. A sok szarság, ami ebben a gyönyörű világban történik. Sebészi pontosságú álmodozás. Freestyle-oztunk egész este, nekem szarul ment. Elektroll, elragadó és őrjítő élmény, Márianosztra lejövő. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Most, hogy kevesebb az új megjelenés, részben hiánypótlás lesz a rovatban, vagyis véletlenül kimaradt, de említésre mindenképpen érdemes 2021-es kiadványok. Ilyen volt például nyáron a Power Puff, vagyis Grasa, Szalai (az Ibbigang fele) és Gyuris első közös EP-je. A stílus az, amire számíthatunk, tehát elmosott, AutoTune-ban megáztatott trap, de a lényeg az, hogy szórakoztatóak a szövegek, ütnek az alapok, működik a kémia. A legmókásabb szám a Nem mutatom meg, amiben Szalai elárulja, hogy bár olyan képzett a hangja, "mint egy képzett moszados", nem mutatja meg: "te sosem hallhatod, mindig rárakom a tune-t, főleg, ha nem akarod". A borító Juhász Barnabás munkája. On The Low Facebook

Laurine Frost 2020-ban és 2021-ben kiadott lemezével is felkerült az adott évi listánkra, ráadásul tavaly Haramia Tapes alteregójával is volt egy hasonlóan erős megjelenése. A londoni Baroque Sunburst kiadónál vinylen is kijött Daydreaming sok szempontból hasonlít a Laurine Frost-lemezekre: mintázott hangszerekből épülnek szinte élőnek ható, lélegző, mégis precízen megszerkesztett számok, valahol a jazzes és hiphopos beütésű downtempo, az okos elektronika és a dub között. "Sebészi pontossággal rétegzett, de biztos kézzel lecsupaszított zene" - írja róla a kísérőszöveg. Ugyanabban az elsőre felismerhető világban járunk, de ez a lemez nem annyira koncepciózus, a számok inkább egy-egy (olykor megfoghatatlan) hangulatot járnak körbe. Laurine Frost Facebook

A Syrup netlabel tavaly februárban támadt fel, nyáron itt jelent meg Kodek EP-je, most pedig megérkezett B166ER albuma, ami a kiadó szerint "acid-elektro-dub-break stílusokban utaztat". És tényleg utaztat, sodor magával és hatásosan fest különböző hangulatokat (látszólag) visszafogott eszköztárral. És tényleg, az említett stílusok elemeiből áll össze, de változó, mindig újfajta elrendezésekben, végig izgalmasan. Már csak azért is leköti a hallgatót, mert az átlagnál többet bíz rá, hogy mire figyeljen: lehet az összhatásra hagyatkozni, vagy az egyes részletekre fókuszálni, az acides és/vagy dubtechnós szintikre, a ritmus töréseire (olykor széttöredezettségére) stb. Syrup honlap, Facebook

A Phonoda kiadó 2021-ben indult, az év végén és 2022 elején pedig a 3. és 4. megjelenés jött ki. A műfaj ismét house. A 3-as kiadványon Udvari Viktor elsősorban az ütősöket, a groove-ot helyezi előtérbe; Knitzky Kedves című száma tényleg az, nyugis, apró hangocskákkal feldobott deep house; végül az egyik kiadóalapító, 7mirror szokás szerint dubtechnós beütésű house-száma az első kettőnél táncosabb. Szintén a deep house és a dub a kiindulópontja Schime zenéjének, aki még nála is egyértelműbben a táncparkettre szánta a januárban kijött háromszámos EP-jét. Vokálmintákat is vágott hozzájuk, ahogy írja: "így tettem finomabbá, táncolhatóvá a zenei világot". Schime novemberben a walesi Floorpiece kiadónál is megjelentetett egy EP-t. Itt vokál legfeljebb nyomokban található, de azért táncos house ez is, és az Évek két remixe még erre is rátesz egy lapáttal. Phonoda honlap, Facebook, Schime Facebook

Szintén 2021-ben indult el a Nice kiadó, ami - ez a név alapján talán meglepő lehet - a techno köré szerveződik, és - ez nem meglepő - bulikat is rendeznek. Az első válogatás tavaly májusban jött ki, a második most januárban. Az ötszámos nice001 igazán változatos, a műfaj sok oldalát megmutató darab volt; az újabb már 9 szám, amiben a keményebb, mogorvább darabok vannak többségben, de a színvonalra itt sem lehet panasz. A kettő között, októberben hozta ki a Nice Manü On That Day című EP-jét. A címadó nap olyan, "aminek soha nem kellett volna megtörténnie, inkább át kellett volna ugrani az egészet", mégpedig ezért: "elkeseredetten törekszünk a beteljesülésre és arra, hogy elfogadjanak, ezért egyre keményebben küzdünk, míg végül falnak megyünk és fojtogató letargiába süllyedünk". Az EP tehát nem odaverős techno, hanem inkább lefojtott, feszült - én érzek benne fenyegetést is, bár ez a kísérőszövegből nem következik egyértelműen. A sötét technók egyre nagyobb tömegében ez valami egyedi dolog. Nice Facebook, Manü Facebook

A szörfpunkból indult The California Nightmares tagjai már tavaly év elején azt mondták a Keretnek, hogy "levedlették ezt a címkét", és "a sok szarságnak köszönhetően, ami ebben a gyönyörű világban történik, nem voltunk képesek továbbra is arról írni számokat, hogy buli van, szét vagyunk esve és ez milyen király." Végül a debütáló nagylemez az év végén jelent meg, és a Faded Sunnak azt mondták róla, hogy az említett "negatív érzések mind tükröződnek a dalokon, ugyanakkor a lemeznek van egy pozitív oldala is." Az Into The Nightmares azért meglehetősen punkosan indul, később viszont stoneres témák, akár metalos hangzások is előkerülnek, illetve másik oldalon a pszichedéliából is átemelnek megoldásokat. Facebook

Gryllus Ábris a kísérleti elektronika többféle műfajában is alkot, 2021-ben például a FOR. tagjaként sajátos ipari technóval jelentkezett. Nyáron pedig a Death Of Rave-nél jött ki a Canon kazettán és digitálisan (a Boomkathez tartozó angol kiadó többek között Rian Treanor, Powell, Sam Kidel és ne feledjük: Lázár Gábor több lemezét jelentette meg). Az album számai ugyanúgy épülnek fel: Jessica Smit rövid parancsokat mond, aztán a szavak megtöbbszöröződnek és elcsúsznak egymáson, egyre inkább elveszítik az értelmüket; közben leginkább a footworkhöz köthető szupergyors és széttört ritmusok szólnak, meg kb. a cinek helyén rövid zajok. Egyszerre nagyon absztrakt és zsigeri hatású zene ez, eljátszik a hallgató türelmével, de közben van valami sajátos vonzereje is. Nem véletlen, hogy a Boomkat ilyesmiket ír róla: "az abszurd és a zsenialitás határán áll", "elragadó és őrjítő élmény a klubzene perifériáján". Honlap, Facebook

Banyek novemberben előadott audiovizuális performansza az Extrasolar címet kapta; moduláris szintik szóltak, katódsugárcsöves képernyőkön variálódtak a tesztjelek, és néha Stanislav Lem-részletek is elhangzottak. Mindebből a zenei rész egyrészt néha teljesen absztrakt, máskor kicsit megfoghatóbb, illusztratívabb drone vagy zaj volt, másrészt viszont a dub technóból absztrahált számok is szóltak. Mindez decemberben óta a YouTube-on is látható, illetve a hanganyag felkerült Banyek Bandcampjére. Az előadás által felvetett elméleti és gyakorlati kérdésekről a Prae interjújában lehet részletesen olvasni. Facebook

Összeállítás: Rónai András