Fran Palermo és társaik, azaz ilyen volt a Turbina nyitónapja

A város klubszíntere komoly változásokon megy át mostanában és ebben az egyik kulcsszereplő lehet a múlt héten nyílt Turbina, amit pénteken két teremben négy zenekarral avattak fel. Elmentünk és megnéztük a helyet, meg persze a koncerteket is, és hoztunk nektek egy fotókkal megpakolt beszámolót.

Az utóbbi évek inkább a klubbezárásokról szóltak Budapesten, mostanában viszont mintha (végre!) kezdene megfordulni a trend, és ennek részeként többévnyi kényszerű csúszás után megnyílt a Turbina is, a Baross utca és a nagykörút kereszteződésétől két saroknyira. A Toldi, Lärm és a Kolorádó fesztivál révén ismert Manek Gábor és az NVC csapata (Központ, Electronic Beats, Selected Sounds kiadó stb.) által megálmodott hely nemcsak klub, hanem egy régi épületben (a régi Gondozó Kert / Bujdosó Kert helyén) kialakított általános kulturális befogadótér, ami többek közt két koncertteremnek is otthont ad és ezek közül a nagyobban a Fran Palermo volt az első este headlinere.

Előttük azonban még az első hallásra is egyértelműen angol hátterű zenékből merítő indie / britpop hibridben utazó Sasa Lele volt a soros. Az ő indulgató pályájukat eléggé félbetörte a Covid (ahogy ez az őket bemutató magyarradaros cikkünkből is kiderül), szóval ezután eléggé jó lehetőség volt számukra Fran Palermóék előtt játszani. A közönség nagyobb része mondjuk picit ellustálkodta az érkezést és a hivatalosan 450 fős terem még eléggé szellős volt, de amit itt lenyomtak, az alapján fog ez még bőven változni a jövőben. Zeneileg mindent kihoztak, amit a műfajból ki lehet, a pörgősebb számoktól a relatíve sziruposabbakig ("igen, igen, tudjuk, ez elég nyálas volt!"), és emellé még a színpadi jelenlét is megvan, részben az énekes, Timbo dalok közti agymenéseinek köszönhetően. Szóval érdemes lesz rájuk odafigyelni.

A koncertjük végére azért már kezdett telni a terem, a Fran Palermo alatt pedig már ki is derült, hogy milyen a telt ház a Turbinában, én legalábbis nem nagyon hiszem, hogy befért volna még bárki, annyian voltak kiváncsiak a hazai indie színtér közkedvenceire. A kezdéssel egy kicsit megcsúsztak, de aztán mindent bepótoltak, és habár sok-sok előkerült a régi közönségfavoritok közül is, azért az este gerincét inkább a tavalyi új album, a Crocodile Juice Bar számai adták. A termen egyébként látszik, hogy profik rakták össze, a hang is kiváló, a fények is, azt mondjuk nem tudtam eldönteni, hogy a színpad két oldalán levő két fikusz az alapdekorhoz tartozik-e vagy a zenekarhoz, mindenesetre nagyszerűen passzolt a kis pszichedeliával és egzotikus kongadobokkal és fúvósokkal felütött indie rockhoz.

Miközben a nagyteremben Henri Gonzo és társai ügyködtek, az emeleten pedig egy kiállítás megnyitója utáni beszélgetés folyt, addig a kisteremben a komplex instrumentális, hol posztrockos, hol annál azért egy jó fokkal töményebb hangzást vivő TPSRPRT játszott, no meg előttük a valamennyire hasonló hangzású, de azért összességében súlyosabb, töményebb Alas!. A kisterem egyébként nem csak nevében kicsi, kb. száz fős, alacsony színpaddal és belmagassággal, kisebb, kezdő zenekaroknak és marginálisabb műfajok képviselőinek azonban tökéletes hely lesz.

De összességében az egész Turbina, a koncerttermeivel, egyéb funkcióival (az emeleten még egy kis, elvileg főleg vegán kajákban utazó étterem is van) és változatos programjaival (a koncertek és kiállítások mellett többek közt jóga, DJ-s bulik és piac) komoly űrt tölthet be Budapesten... nem csoda, hogy alighogy megnyíltak, már be is csatlakoztak a város vérkeringésbe, és többek közt az idei UH Fest és a BUSH több programja is idekerült.

Alább a fotógalériánk a négy koncertről és persze magáról a klubról.

Szöveg + fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Fran Palermo

Sala Lele

Alas!

TPSRPRT

Turbina