Post-punk, acid, rave, Madchester, EBM: az amerikai Sextile számtalan hatásból keverte ki azt az egyedi hangzásvilágot, amivel brutálnagy bulit csináltak a héten a Turbinában. Mini-beszámoló, fotógaléria és bónusz videó a tovább után!
Egy koncertbeszámolónak alapjáraton nyilván inkább objektívnek kellene lennie, de amikor valakinek az egyik évek óta agyonhallgatott kedvenc zenekara lép fel, ez annyira nem könnyű, ha pedig olyan koncertet adnak, mint a keddi volt, akkor meg pláne. Bár ilyenkor még korainak tűnik azzal dobálózni, hogy ez vagy az az év koncertje volt, de annyi biztos, hogy a Sextile fellépése a top 5-ben lesz az év végi listámban. A zenekar 2018-ban járt már itt egyszer, akkor a Dürer Kert kistermében az első kettő, inkább a hagyományosabb post-punk hangzást képviselő, egy-két számot leszámítva maximálisan gitárközpontú album anyagával léptek fel, azóta viszont nagyot változtak.
A turné óta kijött anyagokon ugyanis vettek egy éles fordulatot a korábban inkább csak kiegészítőként felbukkanó elektronika felé, a '80-as, '90-es évek zenéit fókuszba helyezve, erős EBM-hatásokkal. 2019-től jött pár évnyi szünet, ami alatt az énekes Brady Keehn szólóprojektje, a Panther Modern vitte tovább ezt az irányvonalat (ahogy írtunk róla az EBM új generációját bemutató cikkünkben is), a 2023-as restart pedig megint egy váltást hozott, és a tavalyi albumot, a Push-t átlengi a korszak brit zenéinek hatása, a klasszik rave és acid csapatástól a proto-britpop Madchester-hangzásig (az album és a koncert egyetlen belassulósabb pontját adó Crash ugyanis egy zseniális tisztelgés a színtér, azon belül is főleg a The Charlatans és a Happy Mondays előtt).
Mondjuk már kinézetben is egyértelmű, hogy a korszak bűvöletében élnek, Brady most is úgy nézett ki, mint aki egy rave buliból jött – és hozta magával a partyhangulatot is. Pedig a kezdés még nem volt túl ígéretes. Egy nappal a koncert előtt jelentették be, hogy a Sextile mellé jön a Nuxx Vomica is előzenekarnak, ami nekem óriási örömhír volt, ugyanis a New York-i Madeline Seely szólóprojektje a tavalyi év nagy felfedezettjei közt volt nálam (nem véletlen, hogy az évösszegzős, kedvencdalos cikkben még a borítóképen is ő szerepelt), és bár az Easy Go vagy a No Money hibátlan bulialapanyag volt élőben is, a Turbina szinte még üres, az üvegtetőnek köszönhetően nappali fényben úszó nagyterme a kásás hangzással együtt eléggé megölte az élményt.
Viszont mire kezdett a Sextile, besötétedett és a közönség is odaért, egész szépen megtöltve a termet és az amúgy nagyszerűen összerakott setlist (jó, hát van miből építkezni) elég gyorsan beindította a hangulatot, amit egészen a végéig sikerült folyamatosan fokozniuk. A régi számok közül is előkerült pár, de az előző koncert óta kijött dalok, mint a Disco, a Hazing vagy a Contortions különösképpen nagyot mentek élőben, a végére pedig végleg beütött a rave party feeling brutálisan széttekert acides csapatással. A hazai közönségnek, nos, szoktak lenni elég rossz pillanatai is, amikor nagyon passzívak, de itt abszolút elkapott mindenkit az ékszíj és ez is közrejátszott abban, hogy jópáran úgy jöttek el az este végén, hogy ez volt az év koncertje.
Frank Olivér (infinitebeat.hu)
Nuxx Vomica
Sextile