„Mindig rettegtem, hogy ugyanazt a tíz-húsz számot kell játszanom egész életemben” – Lovasi András-interjú

2021.10.03. 12:59, soostamas

negy.jpg

Egy időben kizárólag zenekarban gondolkodott, ma már a szólóban történő molyolást is élvezi Lovasi András, aki – a dobokon és néhány gitárszólón kívül – egymaga játszotta fel új szólólemezét. A Grand Hotel Halmahera mellett arról is kérdeztük, miért távolodott el a popzenétől, hogyan találtak újra egymásra Kispál Andrással, ki léphet a fiatalok közül a Kispál és a Borz és a Quimby helyébe, és van-e esély rá, hogy eljátsszák élőben az idén 30 éves első Kispál-lemezt. Ez a Recorder magazin 88. számában megjelent címlapinterjú bővített változata.

Azt szoktad mondani, zenekari ember vagy, és annak idején is csak azért hoztál ki szólólemezt (Bandi a hegyről), mert leszavazták a számaidat a Kispálban. Ehhez képest most három éven belül már a második szólóalbumot adod ki.

A Tűzijáték délben azért született meg, mert a fiam akkor még sokat aludt két etetés között, és a lukkitöltő gitározgatások alatt tudtam írni számokat, és azért lett szólólemez, mert egyedül inkább személyes, befelé forduló szobazenéket írtam. A Kiscsillagnak nem tett volna jót, ha ez a puritán, akusztikus hangzású lemez a zenekar neve alatt jön ki, de az élő verzió színpadra állításakor már a tagokban is gondolkodtam. A Grand Hotel Halmaherát pedig a COVID szülte. Egy-két dalt megcsináltunk már a Kiscsillaggal, de nagyrészt szinte nulláról, ötletmorzsákból írtam egy szál gitáros vázlatokat, munkaterápiaként. Ha véget ér a járvány, talán úgy is maradnak, de így volt időm meghangszerelni őket. Közben egyre színesedett az anyag, és egy picit epikusabb mű lett belőle.

A Tűzijáték délben nagy port kavart Index-kritikájáról mondtad, hogy érdekesebb lett volna, ha az Ákoshoz való hasonlítgatás helyett azt fejtegeti a szerző, miért kezdtek el középkorú, hosszú zenekari múlttal rendelkező dalszerzők – Egyedi Péter, Szesztay Dávid és te – egyidőben szólóanyagokat kihozni. Szerinted miért?

Sok oka lehet, az egyik biztos az, hogy ma már olcsóbban elérhető a technikai apparátus, lehet olyan otthoni eszközparkod, ahol készre megcsinálhatsz egy lemezt, minden szólamot feljátszhatsz. Ez egyrészről jó játék, másrészről egy rítus. Órákon át szólamokat, hangzásokat próbálgatsz, és közben úgy belemerülsz egy másik világba, mint amikor napokon át olvasol egy regényt. És benne van az is, hogy most született egy erős koncepció, amiről úgy éreztem, nem zenekari anyagnak való. Miközben persze nem is próbáltunk a COVID alatt, de a halmaherás számok annyira hozzám kötődnek, annyira lovasisak, hogy nem akartam rákényszeríteni a többiekre az ízlésemet. Lecsó nem biztos, hogy azt mondta volna, ez így jó, vagy hogy ez egy Kiscsillag-lemez. De fel se merült, hogy az legyen.

Hogyan született meg a halmaherás koncepció?

Olvastam egy újságban, hogy a Csendes-óceánon vannak kevéssé ismert szigetek, amiket az elmúlt években felfedeztek az ínyenc turisták. Mindig is érdekelt a turizmus vs. migráció kérdése, hogy miért utaznak az emberek, mit várnak attól, hogy elmennek valahová, és erről akartam írni egy lemezt. Vicces helyzetnek találtam, hogy a fejlett északi népek megmigrálják az egzotikus melegövi szigetet. Ne felejtsük el, hogy annak a népességmozgásnak, ami a globalizációval általánossá és szinte már hisztérikussá vált, csak egy része a migráció. A másik az, hogy mindenki körbeutazza a bolygót, mint az eszement, és ez ugyanúgy veszélyeztet vagy kényszerít átalakulásra kultúrákat, mint amit mi rettegve migrációnak hívunk.

És az ötlet, hogy folytatást írj a Jutka című Kispál és a Borz-számhoz?

Gondoltam, megcsinálom a Jutkát az egyszálgitáros koncertjeimre, de az eredeti akkordsorát eljátszani kicsit ciki, mert minden dal ezt a négy akkordot tartalmazza, úgyhogy írtam alá egy új harmóniasort, ami az énekdallam más elemeire épül. Tudtam azt is, hogy Jutka valamilyen módon szerepelni fog az új lemezen, mert érdekes alak volt számomra régen. Ezt a dalt közösen írtuk Ózdival, egy sorát ő, egy sorát én. [A Kispál és a Borz- és Kiscsillag-alapító basszusgitáros Ózdi Rezső – S.T.] Volt egy nő, aki mindkettőnknek tetszett, ő volt a mi Jutkánk, de persze a vonzalomból soha nem lett semmi. És akkor gondoltam, megnézem, mi lett ezzel a figurával. A kíváncsiságomban benne van az is, hogy egyszer találkoztam vele a pécsi éjszakában, és nem ismertem meg. Szíven ütött, menyire más kép élt bennem róla. Így lett végül a főszereplője a Halmahera Hotelnek.

Arról nem próbáltak lebeszélni, hogy prózai részekkel szakítsd meg a számokat?

Dehogynem. Nem sok poppal kacérkodó lemez van, amin prózai szövegek is elhangoznak, hirtelen csak a Frontátvonulás jut eszembe, és azon én is átugrottam egy idő után Cseh Tamás prózai részeit. Számomra is kérdés volt, hogy csak a koncerten hangozzanak el a szövegek, vagy a lemezen is, de úgy éreztem, ennyi prózával még kerek az album, kontextusba helyezi a dalokat. Csak hát hosszú távon lehet idegesítő.

harom.jpg

Nem bánod, ha a te lemezeden is átléptetik a szöveges részeket?

Nem hát. Egyébként a teszthallgatók visszajelzései alapján első, második, de akár harmadik hallgatásra még nem zavaró. Persze biztos van, akit egyből irritál. Amúgy ez már egy erősen húzott verzió. Az album 54 perces, az eredeti anyag 1 óra 20 volt kb. Kimaradt 3-4 dal és sok szöveg. Nem tekintek erre az albumra poplemezként, mert nem az akart lenni. Tartalmaz bőven popzenei elemeket, utalásokat, de nincs keresnivalója abban a közegben, amit ma Magyarországon popzenének hívnak. Az anyag színpadra állítására is Bodó Viktort kértem fel, jövő áprilisba tervezzük a bemutatót.

„A lelkemben meghalt a popzene”, mondtad a Tűzijáték délben megjelenésekor. Mi izgat helyette?

Hallgatóként abszolút érdekel a popzene. Krúbit vagy a Carson Comát, hogy friss magyar példákat mondjak, kifejezetten nagyra tartom. Dalszerzőként nem érdekel az a mechanizmus vagy recept, ahogy ma a popzenék többsége készül és terjed. Nagy százalékban semmit nem hallok, amire felkapom a fejem, szinte minden műfaj, ami engem jobban érdekelt, a perifériára szorult. Ott vannak a gitárzenék, a folkalapú dolgok, a jazz… Persze rengeteg jó zene jön ki most is, csak az a szomorú, milyen kevesen tudnak ezekről abban a napi ricsajban, ami a neten van.

hat.jpg

Dalszerzőként is igyekszel távolodni a popzenétől, és mást csinálni szólóban, mint amivel azonosítanak?

Ez az album is inkább önmagam kereséséről, szórakoztatásáról szól. Hogy olyat csináljak, amilyet még nem. Ilyen értelemben minden lépésem a harminc év alatt ezért volt, van. Mindig rettegtem, hogy ugyanazt a tíz-húsz számot kell játszanom egész életemben, mert akkor többen jönnek el. Sok zenekar iparszerűen űzi ezt, egy Rolling Stones-koncerten is, ha nincs Getno, kiszúrják a felfújható nőket. A blues feldolgozáslemezükön hallani, hogy azért csinálták, mert élvezik, de közben megadják a császárnak, ami a császáré, és a koncerteken a Brown Sugart játsszák ezredszer is, meg a többi nagy slágert. Az övék persze irigyelt szituáció, hiszen ki ne képzelné el magát néha ekkora rocksztárként, és ha én lennék a helyükben, talán én is elfogadnám ezeket a feltételeket. De nem vagyok, úgyhogy inkább megyek arra, amerre visz a kedvem.

„A Quimby limuzinja után rögtön jön a mienk / A mienk simán kanyarodik, az övék csúnyán kileng.” (Hallod-e babám) Van ebben egy kis piszkálódás, hogy a Kispál feloszlása után a Quimby lett az elsőszámú alterzenekar, és nem a Kiscsillag?

Sosem gondoltam, hogy a Kiscsillag lesz majd az a zenekar, amelyik a Kispál helyébe lép. Hálás vagyok a sorsnak, hogy annyira sikeres, amennyire. Ezt a képet a kanyargós, adriai utakról a Quimby Autó egy szerpentinen című dala ihlette, erről jutott eszembe, hogy a szabadon száguldozó sportkocsi megelőzi a Quimbyt. Nincs ebben semmi több. Amúgy egy menedzsmentnél voltunk a Quimbyvel, láttuk, hogy évről évre nőnek a nézőszámaik, tudtuk, hogy a Kispálnak vége és jön a Quimby. Más kérdés, hogy most megint van egy őrségváltás, és a Quimby helyére az alterszcénában bejött a 30Y. Annak idején, amikor egy évig a Rózsa Recordsnál voltunk, megkérdeztem Rózsa Istvántól, hogy ha kiadja a Kispált, miért nem adja ki a PG Csoportot, az Andersent és a többi akkori alterzenekart. Mire azt mondta, hogy „András, ebben az országban mindenből egy van.” Ezt annak idején kétkedve fogadtam, de azóta beláttam, hogy a Coca-Cola is népszerűbb a Pepsinél. Van az első, aztán jöhet a többi – ez a piac logikája. A 30Y után is jön majd egy másik zenekar, és sosem az, aki egyszer már volt.

A fiatalok között kiket látsz erre esélyesnek?

Hármat is látok: az Elefántot és az Esti Kornélt, akik már lehúzták azt a tíz évet, amit a magyar popiparban le kell, hogy a felszíni hab közelébe kerülj. A Fishing on Orfűnél mindig nézzük, ki lehet a következő Quimby vagy Kispál, és tudatosan építünk is ezekre a zenekarokra. Soha ekkora számban nem voltak fiatalok a Fishingen, mint idén, és soha ennyien nem voltak kíváncsiak a nem nagyszínpados zenekarokra főműsoridőben. Sok zenekarnak a Fishingen volt az év koncertje, mint ahogy a kilencvenes években a Szigeten. Ennek örülünk, mert ez a fesztivál erős műfaji keretek között mozog, ezért fontos, hogy jöjjön az utánpótlás. Ehhez a csapathoz csatlakozott nemrég a Carson Coma, akik nem csinálták végig ezt a tíz évet. Ami azt jelenti, hogy idő van. Ha az első lemezével így be tud futni egy zenekar, akkor arra van éppen egy fogadóközeg, „benne van a levegőben”, ami a magyar popban nagyon ritka együttállás. Nagyon jó energiák vannak ebben a zenekarban, mind szerzői, mind előadói, mind vizuális szempontból. Úgy életvidám, úgy klassz, és úgy pop, hogy közben nem szégyellnivalóan magyaros.

Ötven felett jobban foglalkoztat már, hogy mi lesz a zenei örökséged? „Bekentem magammal a világot, mint a csiga / Nem állíthatom, hogy nem hagytam nyomot.” (Bármerre jártam)

Nem most kezdett el foglalkoztatni. Készültek már listák arról, hogy kik a legkártékonyabb előadók a magyar popzenében, amiken rendszeresen szoktam szerepelni Kozsó és mások mellett. Amikor a Kispál még nagyon hatott a következő két generációra, rengeteg rosszabbnál rosszabb Kispál-klónzenekar született, és ilyenkor az ember, ha akarja, ha nem, szégyelli magát. Van persze jobbik része is az örökségnek, de az ember nem szopja fel magát egy interjúban. A mai fiataloknak valószínűleg még az életében lesz egy gyökeres változás, ami a civilizációnk lassú vagy gyors összeomlását eredményezi, így meg pláne felesleges luxus arról értekezni, mi marad fenn ebből a fajta popkultúrából.

ot.jpg

A Tűzijátékon nem nagyon voltak közéleti szurkálódások, mert egyszerűen ráuntál. A Halmaherán viszont egymást éri Borkai, Soros, Mészáros Lőrinc, és Orbán adriai nyaralása.

Ez nem odamondás, ez a környezetünk. Ha az ember csendéletet készít, akkor megfesti az asztalon az almát. Ha tájképet fest, akkor megfest egy Mészáros Lőrinc által birtokolt ménest. Mint egy kulisszát, vagy díszletelemet. Amikor kiraktuk az Ából bébe című számot, megtaláltak a harcos jobberek „a fényes holnap beléhasít és belét ontja a büszke NER-nek” sor miatt. Azt mondták, ez kiállás, politika. Szerintem nem az. A NER-esek is tudják, félik is, hogy a NER-nek egyszer vége lesz, legkésőbb, ha Orbán megvénül. Most már kénytelen-kelletlen azon is röhöghetünk, hogy Soros György micsoda ikonja, szörnye, Drakulája lett a magyar kultúrának, ezért a szövegben ő is megkapja a méltó büntetését. A NER is megkapja. Ez a körénk épített kamukulissza egy nem létező valóság, ilyenformán nem is annyira fontos. Bizonyos szempontból persze az, mert könnyen tönkreteheti az életünket, de nevetségesen, pillanatok alatt fog összedőlni, eltűnni és jelentéktelenné válni, ami most még fontosnak tűnik.

Akkor tudod függetleníteni a közélettől a közérzetedet?

A közérzetemet nem, de a dalokban nem kell főszerepet játszania. Itt élünk, ebben, miért ne jelenne meg a szövegekben, mint az ég vagy a rét? A nagyobb baj, hogy természetes lett az öncenzúra, mert „jaj, nem játszik a rádió, nem hívnak hacacáréra, és nem fog Demeter Szilárd basszusgitározni a lemezemen”. Én egyikre se vágyom.

A Tompa késekre azért írtad a Szabad előt, hogy egyszer eljátszhasd egy tüntetésen. Milyenen tudnád elképzelni?

Még nem hívtak vele sehova, de gondoltam rá, hogy Miki bácsi estjén, amin Jancsó századik születésnapjára emlékezünk, a Zár az égbolt mellett ezt játszom el, ha kérik, ha nem.

A Tompa kések tavaly márciusban jelent meg, amikor nálunk is berobbant a járvány. Egy kicsit el is sikkadt, pedig az egyik legjobb Kiscsillag-lemez lett.

A koncertutóélet mutatja meg, mennyire fárad el egy dal iksz előadás után. Erről a lemezről egy év elteltével 5-6 dal szerepel stabilan a műsorban, ami azt jelenti, hogy be fognak ragadni a Kiscsillag-koncertslágerek közé. Erre is számítottam, mert eleve picit gitárosabbra, karcosabbra, dögösebbre akartuk csinálni. Ez volt Dodi szándéka is – Lázár Domokos, az Esti Kornél főmegfejtője volt a producer –, és azért is kértem fel őt, mert tudtam, hogy ebbe az irányba vinné a hangzást. Dodi az utolsó billentyűs számot is kifúrta, ezért inkább háromgitáros számok vannak a lemezen, ami a koncerten is jó hangzást tud eredményezni. Az biztos, hogy ez egy jó lemez, és az is biztos, hogy nem lesz nagy kereskedelmi siker. Ezt megakadályozta a COVID, a jelenlegi médiahelyzet, és a Kiscsillag beágyazottsága.

Mostanában gyakran hívod a koncertjeidre Kispált, a lemezen is gitározik két számban. Újra egymásra találtatok?

Hát igen. Amikor lement a három orfűs Kispál-életműáttekintő koncert, majd az azt követő európai turné, úgy éreztük, ezzel egy darabig nincs dolgunk. A Lovasi 50-en, ahol a Kispál-dalokat Kispállal és Dióval kiegészülve játszotta a Kiscsillag-tagság, jött az, hogy mindenki mindenkit szeretett. Ez azóta is tart. Az új lemez miatt elég sokat voltam Pécsett, sokszor felhívtam Andrást, aki átjött, dumáltunk, megittunk egy sört, sokszor nem is gitároztunk. Elhívtam a kertkoncertekre is, amiknek nincs különösebb tétje, 30 ember előtt játszunk, mindenki örül, és a Kispi is felszabadultabb, békésen elgitározgatunk. A nagyobb koncertekkel nagyobb felhajtás, és óhatatlanul is több feszültséggel jár. 

Új számokat is írtok közösen?

A Jutka 2 gitárszólóját együtt alakítottuk ki. A neten megjelent verzióban még teljesen más, kicsit klasszik rock hangzású szóló szerepelt, amivel egyikőnk se volt elégedett, úgyhogy a lemezre kicsiholtunk Andrásból egy bluesos, ámde kispálos szólót. Az első verziónál ki is mentem a szobából, nem akartam stresszelni őt a produceri észrevételeimmel, de a másodikat már együtt gondoltuk tovább. Ez így volt a Kispálban is: ő előjött valami zseniális ötlettel, amit aztán továbbgondoltam. Vannak még közös ötleteink. Elkezdtem újra basszusgitáron írni számokat, amiken talán majd az ősszel fogunk dolgozni Kispivel. Most újra van kedve játszani, másokkal is próbál sokat, vett egy gyönyörű fehér balkezes Stratocastert is.

"Sokszor hittem azt, hogy mindjárt meghalok" - Olvasd el tavalyi interjúnkat Kispál Andrással,
amelyben többek között arról is mesélt, hogy miért tartja magát rossz gitárosnak,
elnyomta-e valaha őt Lovasi, és lesz-e Kispál-koncert a közeljövőben!

Koncertet terveztek?

Volt egy jó ötletem, a Kispál 60. Életbiztosítással összekötve árultuk volna a jegyeket, ami akkor fizet, ha Kispál vagy én meghalok. Azzal akartunk kezdeni valamit, hogy öregedő rocksztárként arénakoncertet adunk, csak aztán a COVID áthúzta a terveket és elhalkult a lelkesedésem. Le is mondtuk a 2024-es dátumot.

ketto.jpg

Idén 30 éves a Naphoz Holddal. Van az a pénz, hogy eljátsszátok élőben?

Vannak ajánlatok. Mindig vannak. Ezeket továbbküldöm a Dióssynak meg a Kispálnak, és emailezünk, aztán együtt döntünk.

És merre húztok?

Még emailezünk.

interjú: Soós Tamás
fotók: Valami Hektor

https://recorder.blog.hu/2021/10/03/_mindig_rettegtem_hogy_ugyanazt_a_tiz-husz_szamot_kell_jatszanom_egesz_eletemben_lovasi_andras-inter
„Mindig rettegtem, hogy ugyanazt a tíz-húsz számot kell játszanom egész életemben” – Lovasi András-interjú
süti beállítások módosítása