Tizenegy év után tért vissza a képernyőnkre az In Treatment, ami a magyar közönség számára leginkább a Mácsai Pál főszereplésével készült magyar adaptációról (Terápia) ismeretes. Új doki, új kliensek. Megmaradt az amerikai változat régi varázsa? Ez a kritika először a Recorder magazin 85. számában jelent meg.
Adta magát, hogy a COVID-korlátozások alatt újra feltámassza az HBO az In Treatmentet: nem kell más, csak egy szoba, max két színész egy-egy jelenetben, szűk stáb, kamaradráma-párbeszédek, mehet a forgatás. „Csak”. A Gabriel Byrne-nel fémjelzett három évad, valamint a magyar adaptáció azért lehetett fantasztikus, érzelmileg mélyen berántó, lebilincselő élmény, mert a „csak” kívánalmakat a lehető legmagasabb színvonalon valósították meg.
Féltem tehát, hogy a negyedik évad ilyen nagy kihagyás után csalódás lesz, de az HBO nem bliccelte el a dolgot. Odafigyelt, hogy megint jó (főleg dráma)írók lakják be a megszokott struktúrát, a heti három zűrös pácienst, és a negyedik nap a még zűrösebb terapeuta saját bonyodalmait. Pár karaktertípus ismerős lehet – megint van problémás tini és arrogáns alfahím –, de új nézőpontok is előkerülnek.
A sorozat aktualizálása néha kicsit mesterkélt, de kárpótol az intimitás, és a klasszis színészek jutalomjátéka: Uzo Aduba sokdimenziós főhőst teremt, aki legalább olyan jól reagál, mint Byrne vagy Mácsai Pál, de teljesen más a habitusa. Az In The Heightsszal együtt pedig abban is biztosak lehetünk, hogy ez Anthony Ramos éve lesz.
hol látható: HBO
osztályzat: 8/10
szerző: Huszár András