Elhunyt Harold Budd, ambient zeneszerző

84 évesen, koronavírus okozta szövődményekben elhunyt Harold Budd, az avantgárd ambient zeneszerző szóló kompozíciói mellett többször dolgozott együtt Brian Enóval és Robin Guthrie-val is.

Harold Budd 1936-ban született Los Angelesben, gyerekkorában kezdett dobolni, majd zeneelméletet tanult a Los Angeles City College-ban. Sorkatonai szolgálata alatt együtt játszott egy katonazenekarban Albert Ayler avantgárd szaxofonossal, akivel esténként a támaszpont környékén lévő klubokban is felléptek; Budd elmondása szerint Aylertől tanulta meg, hogy nem muszáj ragaszkodni a bebop kötött ütemmutatóihoz, szabadon játszhat bármivel a zenében. "John Cage filozófiáját követtük, mielőtt egyáltalán hallottam volna Cage-ről." Később élőben hallotta Cage egyik előadását, amely óriási hatást gyakorolt rá, és a minimalizmus irányába mozdította el.

Tanulmányai befejezését követően egyre minimalistább, drone zenéket szerzett zongorán, 1970-ben jelentette meg első felvételét The Oak Of The Golden Dreams címmel. Mint mondta, addig minimalizálta magát, amíg egyszer csak felhagyott a zenéléssel húsz hónapig. Nyolc évvel a debütáló lemeze után tért vissza a The Pavilion Of Dreams című albummal, amelyet Brian Eno produceri közreműködésével készített. Az ambient atyjával még két lemezen kollaboráltak, 1980-ban az Ambient albumosorozat második felvonásán, az improvizatív Ambient 2: The Plateaux Of Mirroron és az 1984-es The Pearlön, amin Daniel Lanois-val dolgoztak. Másik visszatérő alkotótársa a Cocteau Twins-beli Robin Guthrie volt, közös munkáik közé tartozik az 1984-es The Moon And The Melodies, a 2007-es After The Night Falls / Before The Dawn Breaks dupla lemez, valamint több filmzene. Legutóbbi együttműködésük, az Another Flower egy héttel ezelőtt jelent meg.

Budd az elmúlt negyven évben több tucat lemezt adott ki számos különböző műfajban a kísérleti zenétől az avantgárd minimalizmuson át a dreampopig. Érdekesség, hogy csak a harmincas éveiben kezdett zongorán játszani, technikája egyik jellegzetes eleme volt a finomabb hangzást, tompább ütést eredményező tolópedál gyakori használata."Utolsó hozzám intézett szavai ezek voltak: "adios, amigo". Mint mindig. Hatalmas Harold Budd formájú űrt hagyott maga után, bármerre is fordulunk" - emlékezett meg róla a Facebookon Guthrie.