Filmrecorder. A rapper, aki a furcsa farkáról híres

Hogyan legyen real az a fehér rapper, aki gazdag családba született, ódzkodik az erőszaktól, csajozni meg fél, mert bizarr a pénisze? Hát pont attól, hogy az átlagos srácok szexuális paráiról, meg arról a kedvesen unalmas életéről szövegel, amit jómódban tenget. Dave Burd, avagy Kis Pöcs, alias Lil Dicky pár éve a YouTube-ot robbantotta fel a rapkliséken röhögő videóival, idén pedig már olyan önéletrajzi szitkommal rukkolt elő, amely nézettségben a rapsorozatok keresztapját, az Atlantát is lekörözte. A Dave a Félig üres, a Törtetők és az Atlanta valószínűtlenül szórakoztató keveréke: egy fehér srác fekete trapje zsidó humorral, amit egy gyors regisztráció után most hét napig ingyen darálhatsz az HBO GO felületén.

Dave Burd világéletében humorista akart lenni. Rappelni is azért kezdett, hogy felfigyeljen rá Judd Apatow, vagy a Saturday Night Live egyik írója, de a poén túl jól sült el: már első klipjét, az Ex-Boyfriendet is több mint egymillióan nézték meg egy nap alatt. Dicky már ekkor is a bizonytalan srácok félelméről rappelt: a klipben belebotlik a barátnője exébe, és addig pánikol, hogy ez a kipattintott Adonisz milyen lehetett az ágyban, hogy azzal majdnem hazavágja a kapcsolatát. Burd úgy vélte, ha az ember nem szegénynek és erőszakosnak született, akinek összejött az élet, miután rappelni kezdett, akkor nehéz azonosulnia a rapzenék 99 százalékával. „A rapperek általában arról dumálnak, milyen nagy a farkuk, és hány csajt dugtak meg. Én ennek pont az ellenkezőjéről akarok írni. Az átlagos srácok eddig nem hallatták a hangjukat a rapben” – jelentette ki 2013-ban, és azt ígérte, hogy pezsgőzős-füvezős bulik helyett inkább arról fog írni, hogy nem megy el partizni, mert fáradt, és különben sem olyan srác ő, aki sztriptíztáncosokat taperolna egy klubban.

Dave Burd a barátnőjének (Taylor Misiak) és az ő lakótársának (Christine Ko) rappel a Dave című sorozatban

Dave ügyesen lovagolta meg az Ex-Boyfriend sikerét, két hónapon át hetente posztolt egy dalt a So Hard című mixtape-jéről, és ezzel akkora rajongótábort gyűjtött maga köré, amely simán megfinanszírozta a Kickstarteren az első albumát, az első turnéját, és azt is, hogy végre otthagyhassa a reklámszövegírói állását. A 2015-ös Professional Rapper nagylemez már büszkén hirdette, hogy ő nem a viccből rappelő humoristák táborát akarja erősíteni, mint a Lonely Island vagy a rapet szintén az átlagsrácok szemszögéből parodizáló Jon Lajoie, hanem komolyan veszi magát, és sokat fejlődött rapperként is. Ezt a statementet olyan vendégek jelenléte is hitelesítette, mint Snoop Dogg, az igazi áttörést és a virális sikert azonban az egy évvel későbbi $ave Dat Money, a luxus-rapvideók rafkós paródiája hozta meg. Burd szívességekből forgatott flexelős klipet: autókölcsönzőből Lamborghinit, vajszívű nyugdíjas nénitől medencés kéglit cápázott, és olyan rapsztárok klipforgatásába zeligezett be oldalról, mint Fetty Wap vagy Rich Homie Quan.

Burdöt még ebben az évben felvették az XXL Magazin legmenőbb fiatal rappereket egybegyűjtő, 2016-os elsős osztályába Anderson .Paak, 21 Savage és Lil Uzi Vert mellé, hogy aztán az a Scooter Braun szerződtesse, aki többek közt Justin Biebert és Ariana Grandét menedzselte. „Pár éve az internet fele pornó volt, a harmada kattintásvadászat, a maradék meg Lil Dicky” – mondta későbbi rendezője, Jeff Schaffer, amire a közel három év hallgatás után kiadott Freaky Friday csak még jobban ráerősített. Máig ez Lil Dicky legnézettebb klipje több mint 600 millió lejátszással, ugyanakkor a szám a Lil Dicky-jelenséget övező kritikákat is felhangosította: bár a zenei szaksajtó mindig is rossz viccnek tartotta Lil Dickyt – a Vice nemes egyszerűséggel leseggfejezte –, a Chris Brownnal közös track széleskörű nemtetszést váltott ki. Már az is botrányos volt, hogy Lindsay Lohan testcserés vígjátékának ötletét porolta le egy műmájer r&b-slágerben, de Amerikában leginkább azt találták ízléstelennek, hogy Lil Dickynek minderről csak az a poén jutott eszébe, hogy afroamerikaiként büntetlenül niggerezhet, és a Rihannát bántalmazó Chris Brownt is kimosdatta, amikor annyival intézi el a múltját, hogy az „ellentmondásos”.

Nagyjából a Freaky Fridaytől datálható Burd zenei lejtmenete, ami alatt Lil Dicky nem nagyon hozott ki számokat, amikor mégis, azt meg minek. Tavalyi környezetvédő giccse, az elképesztően sikeres és zsibbasztóan bugyuta Earth megtestesít mindent, ami egy Lil Dicky-videóban rossz lehet: az indokolatlanul sok celebvendéget, az infantilis poénokat, és az üres autotune popot, aminek már se a raphez, se a jó ízléshez nincs semmi köze. És amikor az ember már épp megbarátkozott a gondolattal, hogy Burd besorolt abba a mainstreambe, amit addig vehemensen parodizált, kiderült, hogy valójában évek óta a saját sorozatán dolgozott, abba ölte a kreativitását, azzal akart nagyot gurítani. És a még nem zseniális, de sokszor meglepően vicces első évad láttán azt mondhatjuk, hogy nagyon is jól tette ezt.

Dave Burd Justin Bieber házibulijában a Dave című sorozatban

„Lil Dicky vagyok. Kicsi a péniszem, és folyton stresszelek.”

Dave Burd a Dave-ben visszatér a kezdetekhez: a vágyához, hogy elsősorban humorista legyen, és a poénokhoz, amelyek a szexuális frusztrációiból fakadnak. A terv az volt, hogy a saját karrierjéről forgasson félig-meddig önéletrajzi sorozatot, mint Larry David a Félig üresben, és az ötlethez meg is nyerte Jeff Schaffert, a Seinfeld és a Félig üres veteránját, akit a Burdre jellemző, szinte már skizofrén kettősség fogott meg. Hogy bár férfiasságában iszonyú bizonytalan, rapperként röhejesen magabiztos, és már akkor is a következő Kanye Westként mutatkozott be a lemezkiadók fejeseinek, amikor még csak egy-két száma volt fenn a YouTube-on.

Schaffer úgy gondolta, hogy ez a rajzfilmszerű, Don Quijote-i téveszme, miszerint „ez a bár micvóról csórt brokkoli a világ legnagyobb sztárja lesz” (ami Hollywoodban persze végül igaznak bizonyult), jó motorja lenne egy vígjátéknak. És jól gondolta: ha észben tartjuk, hogy Lil Dicky nem Childish Gambino, a Dave pedig nem az Atlanta, hanem egy okos szitkom, amit a milleniálok Seth Rogenje ad elő a YouTube-trap kulisszái között, akkor pompásan fogunk szórakozni.

A sorozatot gyártó FX csatorna tanácsára nem szimpla eredettörténetet meséltek, inkább onnan indították a Dave-et, hogy Lil Dicky kihozta az első videóját (a sorozatban ez A farkam szívás, a My Dick Sucks), páran már lepacsiznak vele az utcán, de neki még be kell bizonyítania magának, barátoknak és persze az olyan rapsztároknak is, mint Young Thug vagy Trippie Red, hogy ő igazi, profi rapper.

Trippie Red, az unokaöccse és Dave Burd a Dave című sorozatban

Dave ügyesen tolja félre a ráragadt viccrapper-imázst, és vetkőzik – szó szerint – meztelenre. Már az első rész első jelenetében azt magyarázza az urológusának, milyen deformált a pénisze, összegabalyodott húgycsővel született, emiatt szanaszét műtötték, amitől ráncos lett az egész, de így is két lyukon tud pisilni, és az egyiket be is kell fognia, ha nem akarja lehugyozni a nadrágját. Aki pedig azt hinné, hogy ez az egész sorozat egy infantilis péniszvicc, amin legfeljebb a kamaszok röhögnek, azt Dave Burd az interjúiban igyekszik biztosítani arról, hogy minden, amit a péniszéről mond a sorozatban, igaz, és pont azért jut mindenről a farka meg az orális szex az eszébe, mert valójában ezek okozzák a legbensőbb szorongásait.

Dave Burd és az urológusa (Paul Urcioli) a Dave című sorozatban

Megnyerően csinál hülyét magából

A Dave akkor a legjobb, amikor képes hátrahagyni a sokszor tényleg fárasztó poénkodást a saját péniszével, és megmutatni, hogyan hatnak ezek a frusztrációk a (szexuális) életére. A sorozat egyik csúcspontja a hármas epizód, amelyben azt ecseteli Dave, hogyan rejtegeti péniszét a barátnője elől: itt egy mélységesen esendő figura, egy hórihorgas Woody Allen lép elénk, aki rendre a legkínosabb szituációkba lavírozza magát (fejőpornó, félgumibaba-szex), amelyekből sokszor nem is a neurotikus humora segíti ki, hanem a barátai empátiája.

Dave Burd és GaTA a Dave című sorozatban

Burd arra is figyelt, hogy az őt körülvevő csapatnak, a beatmaker-hangmérnökére, a menedzserére, és a hype man-jére, GaTára is küldjön némi reflektorfényt. A sorozatban önmagát játszó GaTa el is lopja a show-t: a róla szóló epizód (az ötös) az évad legemlékezetesebb része, amely már közelíti az Atlanta zsenijét, és időugrással, mentális összezuhanással, és egy szíven ütő baráti vallomással rántja le a leplet arról, hogy mi rejlik GaTa hiperaktivitása mögött, milyen sebeket takar ki a fekete hipermaszkulinitás.

Furcsa sidekickként mégsem GaTa, hanem Dave szülei a legviccesebbek, akik már Lil Dicky nagylemezén is azon aggódtak, hogy a fiacskájuk kialudja magát a fellépés előtt, és nehogy összeszedjen valami náthát. A Parental Advisory még egy sutyiban rögzített telefonbeszélgetés volt, itt viszont már olyan profi humoristák alakítják a túlaggódó zsidó szülőket, mint David Paymer és a Seinfeldből ismerős Gina Hecht, akik Dave első koncertjét is képesek átalakítani egy babazsúrrá. „Más rapperek szülei is ott lesznek, és ha igen, hogy hívják őket?”

David Paymer, Gina Hecht és Dave Burd a Lil Dicky-féle kéz- és péniszjelt mutatják a Dave című sorozatban

Burd szerencsére egészséges öniróniával szemléli magát és a karrierjét, és miközben nem tagadja, hogy mindenáron be akar futni, tud nevetni a hírnév abszurditásán. A sorozatban még annak is van értelme, ami a klipjeiben már visszás volt, hogy Justin Biebertől Macklemore-on át Marshmelloig rengeteg sztárt cameóztat, mert itt még Kourtney Kardashian is megnyerően csinál hülyét magából. A 21. századi zeneiparról, a dollártízezrekért vásárolt rapverzékről, a félrevezető bélyegként ráragadó mémvideókról, vagy a nagykiadók és a művészi szabadság viszonyáról nincs a kötelezőn felül mondanivalója, de azt a keveset a helyén és humorral kezeli Burd. Akiről a fináléra az is kiderül, hogy a szíve – és kikezdhetetlen nárcizmusa – mélyén megveszekedett romantikus, hiszen a Dave szomorú tanulsága az, hogy a kapcsolatokba is ugyanannyi energiát kell fektetni, mint egy rapkarrierbe, különben tönkremennek.

Marshmello, mielőtt lefejeli Dave legjobb barátját, a hangmérnök Elzt (Travis „Taco” Bennett) a Dave című sorozatban

Az érződik, hogy Burd még tanulja az írói szakmát, de a tehetsége vitathatatlan. A színvonal egyelőre ingadozó, akadnak tét nélkül sztorizó epizódok, de az évad sokkal okosabb, érettebb lett a végére, és ez jó jel a folytatásra nézve, amit már megrendelt a sorozatot gyártó FX. A Dave ugyanis akkora siker, amire talán a zeneileg irracionálisan magabiztos Burd sem számított: az FX-en rekordot döntött a részenkénti ötmilliós nézettségével, és a műfajban hivatkozási pontnak számító Atlantát is lekörözte. A Pitchfork ugyan ebbe is beletörölte a lábát, de a kritikák többsége (még) jobban szerette a Dave-et, mint Lil Dickyt, Hollywoodról nem is beszélve. Ezt nézi most a komplett popszakma Siától Madonnáig, és ha regisztrálsz az HBO GO-ra, megnézheted te is, ráadásul 7 napig ingyen.

Lil Dicky legszórakoztatóbb videói

Pillow Talking. A történetmesélős Lil Dicky-trap epikai csúcsa. Izzadós-nyögős egyéjszakás kaland utáni kínos beszélgetés, amelyben felvonul Isten, az űrlényinvázió, a dinók kihalása, a pepperónis pizza, és Lil Dicky agya is.

$ave Dat Money. A spórolós luxusvideó + a szintén vicces werkfilmje.

Professional Rapper. Hiphop ars poetica. Lil Dicky Snoop Dogg irodájában állásfelvételizik, és kifejti, miért az antirap az egyetlen real rap ma már. Snoopnak még az volt a valódi, ha a nehéz gyerekkorról, drogokról, csajokról szövegelt, Dickynek az, ha a jólétét és a kisebbségi komplexusait teregeti ki.

Jewish Flow. Lil Dicky Hitlerrel rapcsatázik, és leszögezi, hogy a flow-ja „betegebb Auschwitznál”.

A freestyle-ok. Lil Dicky-t gyakran hívják fekete beszélgetős műsorokba, ahol szeret egyet freestyle-ozni, hogy lenyűgözze a fekete hallgatóságát – és vicceljen azzal, hogy kulturális kisajátítás-e, ha egy fehér srác ennyire jól rappel.

A Breakfast Club-beli jelenéséből lett egy jelenet is a sorozatban:

szerző: Soós Tamás