Filmrecorder. A szobatudós, akire most különösen érdemes odafigyelni

Végéhez közeledik Alex Garland agyat, érzelmeket és érzékeket egyaránt megdolgoztató minisorozata, az idei év kötelező szériája, a Magyarországon az HBO GO-n látható Devs. A brit író-rendező nem először veszi végig sikerrel a tudományos és technikai áttörések lehetséges következményeit, egy apokaliptikus zombihorrortól Oscar-díjas robotteremtményekig. Tekintsük át az okos sci-fik brit mesterének fordulatokban gazdag pályafutását, és kattints ide, hogy egy hétig ingyen nézhess sorozatokat az HBO GO-n – köztük a Devs legújabb részeit!

Alex Garland valószínűleg mindig is arra volt predesztinálva, hogy intellektuálisan izgalmas, fogós filozófiai és morális kérdéseket feszegető, érzelmileg megrendítő történeteket meséljen. A pályája ugyanakkor meglepő hajtűkanyarokat vett. Az egy dolog, hogy tíz éves elismert forgatókönyvírói karrierje után rendezésre adta a fejét, és megugrotta a saját maga által feltett magas lécet. De a debütálásakor még úgy tűnt, hogy nemzedéke egyik legnépszerűbb, vagy legalábbis legfelkapottabb bestsellerírója válhat belőle – aztán hozott egy váratlan döntést.

Leonardo DiCaprio A part című filmben

A londoni születésű Garland ugyanis 1996-ban A part című regényével robbant be az irodalmi életbe: a hátizsákos európai turisták thrillerbe forduló délkelet-ázsiai kalandtúrája bombasiker lett, Nick Hornby egyenesen „az X generáció A legyek urájának” nevezte. A regényben már felfedezhetők Garland kedvelt témái: a főhős illúzióvesztése, megtalált és eltékozolt édenkert, szektaszerű elszigeteltség, téboly és megszállottság, civilizáció kontra ösztönök. Leszállított még egy könyvet, majd a hirtelen támadt sikerrel járó nyomás miatt fogta magát, felmondta zsíros kiadói szerződését, és a környezete teljes elszörnyedésére inkább írt egy zombifilmet.

A 28 nappal később – amihez A part filmváltozatát pár évvel korábban megrendező Danny Boyle-lal fogott össze – bátran nevezhető paradigmaváltó zsánerfilmnek, ami új életet lehelt a tetszhalott állapotban lévő zombifilmbe. Akkora hatása volt a műfajon belül, mint amikor Bob Dylan elektromos gitárt ragadott. Következő néhány forgatókönyvével – a Napfény című sci-fi horror, a Ne engedj el című disztopikus regény filmadaptációja – megerősítést nyert, hogy Garland elemében érzi magát a tudományos fantasztikum és a horror közös halmazában; remekül ért a fejnehéz egzisztenciális és tudományos dilemmák közérthető, közönségbarát kifejtéséhez; és akár kozmikus, kubricki léptékekbe is ki tudja tágítani azt az alapkérdést, hogy mit jelent embernek lenni, elveszíteni az emberi mivoltunkat, és szembesülni valamivel, ami túlmutat rajtunk.

Cillian Murphy a 28 nappal később című filmben

Ha minderről egy szobafilozófus vagy egy betépett egyetemista alakja sejlik fel előttünk, aki éjszakába nyúlóan váltja meg a világot, akkor nem állunk távol a valóságtól, ezt maga Garland is elismeri. „Az történt velem, hogy egészen fiatalon szöget ütött a fejemben egy csomó kérdés, csak aztán nem találtam rájuk választ. Sokan arra buzdítanak, hogy lépjek tovább, de nekem nem ilyen a természetem: még mindig ezeken agyalok, és érdekesnek találom őket” – mesélte Garland. A 2010-es évekre pedig eljutott odáig, hogy már ne csak mások szolgálatába állítsa gondolatait, hanem rendezőként is elkezdje boncolgatni a fránya kérdéseket, amik nem hagyják nyugodni.

Nyílt titok, hogy már a 2012-es Dredd című akciófilmet is valójában a forgatókönyvíróként és producerként jegyzett Garland rendezte és vágta meg Pete Travis helyett, de igazán a 2014-es Ex Machinával és a 2018-as Expedícióval tette le a névjegyét a rendezői székből. A két film a történetek szintjén egyenes folytatása az addigi karrierjének: az Ex Machina kamarathrillerbe oltott értekezés a mesterséges intelligencia határairól, míg az Expedíció regényadaptációjának tudósai egy metaforikus, természetfeletti környezetben dolgozzák fel traumáikat. Garland rendkívüli stílusérzékről, kiszámíthatatlan vizuális történetmesélési képességekről tett tanúbizonyságot – az Ex Machina szereplői például egy ponton diszkózni kezdenek, a robotteremtmény pedig elcsaklizta a vizuális effektekért járó Oscart a hetedik Star Wars-film, a Mentőexpedíció, A visszatérő és a Mad Max: A harag útja orra elől.

Alicia Vikander és Alex Garland az Ex Machina forgatásán

Hogy pontosan mi mindenben is áll Garland rendezői, cselekmény- és világépítő leleménye, azt az HBO GO-n záróepizódjához érkező minisorozata, a Devs nagyszerűen szemlélteti. Egyfajta karrierösszegzés, megtalálható benne mindaz, amitől Garland az egyik legizgalmasabb, legfrissebb spekulatív alkotó jelenleg Hollywoodban. A rejtélyes fejlesztéseket végző, titkai megvédéséért embereket is feláldozó techcég modernista épületei úgy olvadnak bele a buja erdőbe, mintha az Ex Machina laborját becsempésznénk az Expedíció fenyegető vadonjába. A vállalat sztárvezetője (lásd még: Elon Musk, Steve Jobs) a tudomány jelenlegi állását felborító kísérleteket végez, mint Oscar Isaac az Ex Machinában, még a busa szakáll is egyezik. A női hős súlyos és megrázó traumával, gyásszal megterhelve néz szembe külső veszélyekkel, akárcsak Natalie Portman az Expedícióban. A klausztrofób, sűrű atmoszférát pedig most is idegborzoló, avantgárd énekkart és elektronikát vegyítő zene kíséri.

Garlandot gyakran éri az a kritika, hogy túlságosan hűvös, kimért és távolságtartó, a Devs azonban ennek is ellentmond. Tény, hogy a sorozat lassan adagolja a rejtély megoldásait, a feszültséget, de az analitikus visszafogottság éppenhogy fokozni tudja a felszín alól feltörő érzelmi hatást. A techcég után egy személyes veszteség miatt nyomozni kezdő Lily (a nagyszerű Sonoya Mizuno) összeomlása, paranoiája, vasakarattal végigvitt küzdelme átélhetőbb attól, hogy a kamera és a kísérőzene nem tolakodó. Az aranyszínben pulzáló kutatólabor, az erdő fölé tornyosuló, zavarbaejtő gyerekszobor, a fejlesztés tárgyát képező (nem lőjük le, milyen) szellemképek rémisztő, lenyűgöző, futurisztikus világot teremtenek, ahová hétről hétre vissza akarunk térni.

Sonoya Mizuno a Devs című sorozatban

A minisorozat formátum pedig lehetővé teszi, hogy választott témáját – a kvantummechanikát, a determinizmust, a múlt, jelen és jövő megváltoztathatóságának vágyát, a szabad akarat megkérdőjelezését – alaposabban körbejárhassa, mind a karakterek, mind a vizualitás szintjén. (Spoiler: az epizódokban felvetődik a multiverzumok elmélete, és többször is egysnittes beállításokban, egy térben megsokszorozódott szereplők omlasztják össze a téridőt.) A Devs esetében ráadásul teljes támogatást élvezett, míg az Expedíciónál a finanszírozók populárisabb végeredményre számítottak, és nem tudtak mit kezdeni egy metafizikai művészfilmmel. Ez a minisorozat hűen tolmácsolja Garland gondolatkísérletét, és thrillerként is izgalmas. Még egy hetet kell várnunk, hogy a fináléból megtudjuk, mire teszi le a voksát szabad akarat ügyében, és hogy vajon vitatkozna-e a cikket indító állításunkkal, miszerint nem volt más választása, minthogy pompás sci-fi történeteket meséljen. Mi így is, úgy is örülünk neki.

Próbáld ki most hét napig ingyen az HBO Go-t! Regisztrálj, pótold be a Devs eddigi részeit, készülj rá a fináléra, és nézz közben még több sorozatot!

szerző: Huszár András
headerkép: Alex Garland a Devs forgatásán