Kevés dolog dobogtatja meg annyira egy Star Trek-rajongó szívét, mint Patrick Stewart egy űrhajó parancsnoki hídján. Majdnem húsz év telt el azóta, hogy magára öltötte Jean-Luc Picard egyenruháját, most pedig komplett sorozatot kapott. Az írók azonban sajnos nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel. A Recorder magazin 79. számában megjelent kritika bővített, aktualizált változata.
Tekintettel arra, hogy a Star Trek: Az új nemzedéken nőttem fel, és az sincs teljesen kizárva, hogy egyszer beöltöztem Csillagflotta-tisztnek, a Picard-nak nagyon el kell szúrnia valamit, hogy ne szeressem. Fel voltam készülve, hogy megbocsássam az olyan szégyentelen nosztalgiahajhászást és fanservice-özönt, amit máskor káromolni szoktam. De az új Star Trek-sorozat nem éri be annyival, hogy visszahozza a régi kedvenceket. Történetet is akar mesélni.
A pilot alapján még kifejezetten ígéretes történetet. Jean-Luc Picard visszavonult remetelétben él birtokán, amikor segítséget kér tőle egy vadidegen, mégis ismerős, fegyveresek által üldözött lány. A jövevény tartogat pár megjósolható és egy meglepő fordulatot, miközben az első rész szembesíti Picard-t függőben hagyott múltjával, ami összefügg a 2009-es film eseményeinek hatásával, valamint Data emlékével.
„Legyen az a kapitány, akire mindenki emlékszik” – tanácsolják neki, és Patrick Stewart, aki a hasonló premisszájú Logan után most a másik ikonikus figuráját készteti időskori önvizsgálatra, így is tesz, fantasztikusan. Picard dühös, fáradt, és talán elhitette magával, hogy már eljárt felette az idő, de rendíthetetlen morális tartása és empátiája nem vesztett erejéből, és nagyobb lendületet ad minden térhajtóműnél.
Az első évad aztán a pilot premisszáját további érdekes elemekkel egészíti ki: kicsit hosszú idő megy el arra, hogy Picard összeszedjen magának egy új csapatot, de rokonszenves szereplőkkel és színészekkel veszi körbe magát, kezdetben jól működik a dinamikájuk. A történet nem festi túl előnyös színekben a Föderációt, megkérdőjelezve a széria utópisztikus alapvetéseit; a másik oldalról visszatér a rettegett Borg, de ezúttal nem gonosztevőkként. Az írók azonban az évad során a legtöbb izgalmasan felvetett lehetőséget eltékozolják: hol szükségtelenül túlmagyaráznak, hol kapkodnak, a szereplők egyre butább és megalapozatlanabb döntéseket hoznak, a cselekményen eluralkodnak a sablonok, a hosszan elnyújtott rejtélyek pedig banális megfejtést kapnak. És ami talán a legnagyobb vétek, hogy maga Picard mintha fokozatosan eljelentéktelenedne a tíz epizód alatt, saját sorozata háttérfigurájává, naiv, arrogáns, színtelen, egykori önmagára alig emlékeztető öregemberré válik.
Kár, mert ott rejlene a Star Trek: Picard-ban egy ennél sokkal erősebb sorozat is, ha hanyagolja a rejtély- és összeesküvés-központú átívelés erőltetését, ha idős főszereplőjét nem próbálja akciódús modern köntösbe csomagolni. Az évad legjobb része, a Nepenthe nem szól másról, minthogy Picard egy erdei kis házban leül beszélgetni két egykori társával, hagyva, hogy a színészek és a karakterek közös múltja érvényesüljön. Milyen érdekes, hogy pont a nosztalgiát kezelte a legjobban az új sorozat - okulhatnának ebből a második évadra.
Star Trek: Picard
hol látható: CBS All Access
pilot osztályzat: 8/10
évad osztályzat: 5,5/10
szerző: Huszár András
