A pompomlányok edzéseinél csak egy dolog brutálisabb: az egymással, vagy épp a rejtélyes új edzővel szemben bevetett fondorlatos intrikák. A sötét hangvételű, Dare Me című új sorozat ideális Eufória-pótlék lehet. Ez a kritika először a Recorder magazin 79. számában jelent meg.
Na, megjött az első Eufória-epigon, gondolhatnánk a Dare Me-ről, ha nem tudnánk, hogy az USA csatorna új tinisorozata már az HBO-s sikerszéria előtt leforgott. De egyébként is méltatlan volna rosszmájúskodni. A modern r&b-re komponált, átesztétizált lassítások és a kertvárosi kamaszlét bugyrai megidézik Zendayáékat, de a hangsúlyok máshová helyeződnek.
A sorozat középpontjában egy kisvárosi pompomlánycsapat áll, mely új, rejtélyes edzőt kap, aki menten összerúgja a port a rosszlány csapatkapitánnyal, és felkarolja annak kitörni vágyó legjobb barátját. Megan Abbott saját regényét adaptálta, és az évad féltávjánál felmerül a kétely, van-e hosszú távon elég szufla az intrikával és szexuális bonyodalmakkal fűtött cselekményben. De egyelőre elvisz az atmoszféra – a véres-verejtékes edzések, ahol a közelik minden terheléstől remegő izomra és sérülésre rászegeződnek; a Kék bársony-os szürreális színfoltok –, és a három főszereplő szövevényes viszonyrendszerének puskaporos hordója.
Dare Me
hol látható: USA Network
osztályzat: 7/10
szerző: Huszár András
