Jane's Addiction, grunge-metálosabb változatban. Higher Power: 27 Miles Underwater (lemezkritika)

Legkésőbb a Code Orange és a Turnstile üstökösszerű karriere óta egyértelmű, hogy az extrémzenei színtér részben a klasszikus hardcore-t az ezredforduló táján népszerű stílusok (például a nu-metál) szűrőjén átengedő zenekaroktól lesz hangos az elkövetkezendő években. Ebbe a trendbe illik bele a Higher Power is, akik új lemezükkel azonban ki is emelkednek a hullámból. Lemezkritika a Recorder magazin 79. lapszámából.

Előadó: Higher Power

Cím: 27 Miles Underwater

Kiadó: Roadrunner Records

Megjelenés: 2020. január 24.

Stílus: hardcore punk, alternatív rock, grunge-metál

A kurrens extrémzenei színtér elmúlt évtizedének egyik fő jellemzője a hardcore-ból kiinduló, de azt új és befogadhatóbb irányokba elvivő zenekarok előretörése volt. A Code Orange és a Turnstile mellé pedig felsorakozott a magát egy Subzero-dal után elnevező Higher Power is,
akiknek új lemeze már a Roadrunnernél jelent meg. A 27 Miles Underwaterre ennek megfelelően már alig maradt a
debütalbumot átható NYHC-os hatásokból, az összkép sokkal inkább olyan, mintha egy metálosabb Jane’s Addictiont vagy Deftonest hallgatnánk, akikre azért hatott a kilencvenes évek grunge-a is. Az elsőre bizarrnak ható stílusamalgámról azonban hamar kiderül, hogy működik, sőt: a Staring At The Sun vagy a Shedding Skin alapján minden esélyük megvan egy, a felsorolt együttesekhez hasonló crossover sikertörténetre.

7/10

Kollár Bálint