Filmrecorder. Watchmen (kritika)

A Watchmen máris az idei év legaddiktívabb drámasorozata. Ez a kritika először a Recorder magazin 77. számában jelent meg

Damon Lindelof úgy folytatja az Alan Moore–Dave Gibbons páros által megálmodott – és Zack Snyder által totálisan félreértett – kultképregényt, hogy átmenti nosztalgiamentes szemléletét, formai és narratív ötletességét, fanyar humorát. A 80-as évek végi képregény hidegháborús paranoiába áztatta a szuperhőstörténetek toposzainak kíméletlen lebontását. Az új sorozat – ami napjainkban játszódó, a múltba is vissza-visszatérő folytatás – szintén égető társadalmi feszültségeket, jelesül az USA-beli faji ellentéteket teszi meg tematikus motorjának: a nyitó jelenetsor valós történelmi eseménnyel, egy alig ismert mészárlással üti fel gubancos témáit, amik a fantasztikus hatodik részben csúcsosodnak ki.

Az első hat rész apránként építi fel a sorozat mitológiáját, eleinte főként újdonságokat tálalva – arcukat maszkkal leplező rendőrök, a hatóságoknak dolgozó igazságosztók, Robert Redford elnökségének következményei –, majd egyre többet csepegtetve el abból, hogyan kapcsolódik mindez az eredeti alapműhöz. A felfedezés öröme éppoly élvezetes, mint a szereplők és alakítások, vagy az önironikus humorral tálalt, morbid rejtélyek. Lindelof pedig remek érzékkel ötvözi a Lost nagyívű popart-mitológiáját A hátrahagyottak karakter- és lélekrajz-centrikusabb felfogásával.

Watchmen

hol látható: HBO
osztályzat: 9/10
szerző: Huszár András