Kultsarok rovatunkban olyan kevésbé ismert filmekre hívjuk fel a figyelmet, amiket valószínűleg amúgy nem jutna eszedbe megnézni. Ez a cikk először a Recorder magazin 76. számában jelent meg.
#3 - Ice Baby (Cool As Ice, 1991)
„Tanuld meg nézni a legrosszabb filmeket, mert néha fenségesek” – mondta a szürrealista filmkritika atyja, Ado Kyrou, és ezt kevés film igazolja jobban, mint a kilencvenes évek legbizarrabb rapmozija, a számtalan karriert derékba törő Ice baby. Ennek a műnek egyetlen mutatványa van, de az verhetetlen: egy díszpapagájnak öltözött, baltaképű bunkó (vagyis az egyslágeres tinihős, a suhogó gatyás Vanilla Ice) beköltözik Amerika tetőtől-talpig konzervatív külvárosába, és vadul reppelni kezd a virágágyások között. Mintha egy Frank Capra-filmbe betoppant volna egy rángatózó gumiember.
Ez a boncasztali találkozás a fehér kerítéses idill és a legótvarabb hiphop között végig következetesen röhejes marad, s olykor egészen költői csúcspontokig jut el (hősünk sárga motorjával átugrat a lovagló úrilányon!), egyúttal kivételes érzékiséggel tudja megmutatni a szuburbán Amerika debil álomvilágát. Egymásra hágnak az idióta vizuális ötletek és a hajmeresztő montázsok (kába domesztikus idill hiphopra vágva!), ám a legjobban a rikító színekben pompázó képek bűvölnek el: az operatőr Janusz Kaminski itt mutatja meg az igazi zsenijét, nem a Schindler listájában.
szerző: Nagy V. Gergő
