Szeptemberben másodszor lépett fel az A38-on Massachusetts legérzékenyebb világú singer-songwritere, Marissa Nadler. A nemrég még a – hamarosan szintén Budapesten koncertező – Ghost előzenekaraként turnézó, az americana-indie folk-dreampop határán mozgó - és a zenéje ellenére kedves és közvetlen - Nadlert ennek apropóján kérdeztük legújabb lemeze, a For My Crimes dalairól, a Stephen Brodsky-val és a Xasthurral való kollaborációról, és még sok másról. Interjú a Recorder magazin 76. lapszámából.
Két éve már felléptél egyszer az A38 Hajón. Milyen emlékeid vannak arról a koncertről?
Nagyon jók, ezért is döntöttem a visszatérés mellett. Szeretek vízen játszani; azt hiszem, illik a zenémhez.
Az interjú előtt újrahallgattam a teljes diszkográfiádat, és az jutott közben eszembe, hogy a For My Crimes egyfajta paradigmaváltást jelentett a dalszövegek terén: sokkal direktebbek és személyesebbek lettek.
Alapvetően egyetértek veled. Ugyanakkor azt gondolom, hogy paradigmaváltás helyett szimplán csak elkezdtek változni az arányok. Ez a folyamat még a July-n (Nadler 2014-ben megjelent hatodik albuma – a szerk.) indult el és azóta tart. Még mindig több perspektívából írom a dalszövegeket, de igyekszem mindig a különböző narrátorok nézőpontját szem előtt tartani.
A For My Crimesra felkerült dalok emellett talán az eddigi legrövidebbek, amiket írtál, a legtöbbjük még három perces sincs. Van ennek valami különösebb oka? Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy a demófelvételek még sokkal hosszabbak voltak.
Nincs. Csupán megszabadítottam őket a fölöslegtől.
A zenélés mellett régóta festesz is, mégis most először használtad egy alkotásodat lemezborítóként.
Mindig is több különböző médium érdekelt, és mindkét művészeti ághoz ugyanolyan a hozzáállásom: ösztönös és organikus. Azt hiszem, sokáig nem éreztem magam késznek arra, hogy másoknak is megmutassam az alkotásaimat.
A Strangers (Nadler hetedik lemeze, ami 2016-ban jelent meg – a szerk.) megjelenésének idején több interjúban is arról beszéltél, hogy következőnek már egy rendes "zenekaros" albumot akarsz felvenni, mert pszichésen túl megterhelő számodra egyedül turnézni. Ehhez képest a For My Crimes – bár olyan előadókkal kollaboráltál rajta, mint Angel Olsen vagy Sharon Van Etten – is egy "szólólemez" lett. Így adja magát a kérdés, hogy jelenleg hogy viszonyulsz ehhez a kérdéshez.
Ez állandóan változik, szóval magam sem tudom. Számomra a dalszerzés a legfon-tosabb. Amúgy is rengeteg „rendes” előadó van már, akik maguk mögé gyűjtöttek egy-egy eszméletlen kísérőzenekart.
Ha már dalszerzés: jól emlékszem, hogy a Strangers felvételeinek idején váltottál akusztikusról elektromos gitárra?
Igen. Manapság már inkább utóbbit preferálom, az azon való játék sokkal kevésbé veszi igénybe a kezeimet.
Áprilisban jelent meg az egykori Converge és Kid Kilowatt, valamint a jelenlegi Mutoid Man és Cave In (basszus)gitárosával, Stephen Brodsky-val közös albumotok, a Droneflower. Igaz, hogy először egy nem létező horrorfilm aláfestő zenéjét akartátok megírni?
Steve-vel régóta jó barátok vagyunk, ráadásul mindketten Massachusetts-ből származunk és elég sok olyan dolog foglalkoztat minket, ami túlmutat a szimpla zenélésen. Például a filmzenék világa vagy a hagyományos albumcikluson túlmutató alkotás. Sokszor úgy gondoltunk a Droneflowerre, mint egy vizuális albumra, ami nem meglepő, ha belegondolsz, hogy én festek is, és mindkettőnket foglalkoztat a rajzolás, a fotózás és a rendezés is.
Hogy jött a Droneflowerön található két feldolgozás – a Guns N' Roses-tól az Estranged és a Morphine-tól az In Spite Of Me – ötlete?
Mindkét dalt nagyon szeretjük. A közös munka egy pontján felvetettem Steve-nek, hogy „mi lenne, ha...” – a többi pedig történelem.
A veled készült friss interjúkban azt nyilatkoztad, hogy hamarosan elkezdesz dolgozni pár másik kollaboráción is. Ezekről lehet már tudni valamit, vagy még korai róluk beszélni?
Még túl korai lenne, azt hiszem.
Rengeteg másik énekes-dalszerzőhöz képest te a különböző extrémzenei színtereken is kiemelten népszerűnek számítasz – nemrég a – hamarosan szintén Budapesten koncertező – Ghost előzenekaraként turnéztál, kollaboráltál a Xasthurral és az Earth több tagja is játszott a lemezeiden. Mit gondolsz, miért alakult így a karriered?
Szerintem a dalszövegek, valamint az álomszerű hangzásom miatt. De őszintén szólva erre nehéz válaszolnom, mert én nem műfajokban és színterekben gondolkodom.
Tervek, álmok, rémálmok?
A következő lemezem már a tizedik lesz a sorban. Ezt leszámítva... (elgondolkodik) Semmi különös, azt hiszem továbbra is csak szimplán elfoglalom majd magam a különböző művészetekkel.
Ajánlott bejegyzések:
-
„Ez volt az első népdal, amin sírni tudtam volna” – Csordás Zita kedvenc népzenéi
-
„Nem akartuk, hogy hétvégi hobbizenekarrá szelídüljön” – Búcsúinterjú a Black Bartókkal
-
A jamaicai lüktetéstől a magyar népzenéig – Pannonia Allstars Ska Orchestra-interjú
-
„Halmos Béla odahívott, nagyot dumáltunk a rock 'n' rollról” – Agócs Márton kedvenc népdalai
-
„Tán én is lehetek olyan, mint ők: egy kicsit eltérő a megszokottól” – Oláh Annamari kedvenc népdalai
