Trap és rap egy húszéves kutyától – Lil Frakk & D. Koms (interjú)

A Lil Frakk (rapper) és D. Koms (producer) által készített Brokaz az év egyik legszórakoztatóbb magyar lemeze: hol vicces, hol idióta, hol sajátos hangütésű, pompás flow-jú szövegek szólnak változatos, izgalmas trapes alapokon. A párossal beszélgettünk trapről, politikáról és Oravecz Nóráról. Rónai András interjúja a Recorder magazin 72. lapszámából. 

Igaz az a történet a kutyahányásról?

Koms: Teljes mértékben. Nálam csináltuk az Asszondja című első dalunkat, és a magyar vizslám egyszer csak megbolondult és odahányt.

Netán innen jön a kutyás tematika?

Lil Frakk: A Lil  Frakk név volt először, és ugye a rapperek szeretnek magukról beszélni, így a kutyás tematikára rá lehetett játszani. És természetesen azonosulok is a kutyaléttel.

A korábbi számokhoz képest a lemez kicsit más irányba ment.

Lil Frakk: Ez szándékos volt. Korábban erősebben dominált a dalokban a mémes karakter, komolytalanabbak voltak, kevesebbet adtam magamból. Kicsit komolyabbra akartam venni a hangvételt – még ha ez a dalokon nem is mindig hallatszik (nevet). Zeneileg is egy komplexebb dolgot akartunk készíteni, kipróbáltuk magunkat többféle stílusban. Úgy készültek a dalok, hogy összeültünk, és szinte mindent helyben alkottunk meg, megvolt a kémia. Szinte minden számot háromszor vettünk fel, mindig volt valami, amivel nem voltunk elégedettek.

D. Koms: Az alapzenéken is sokat változtattunk az első verziókhoz képest, a szöveghez kellett igazítani, hogy hol vannak a kiállások, hol vágok.

Ha ma valaki trappel kezd foglalkozni rapperként, producerként, az külföldről vagy itthonról inspirálódik?

D. Koms: Én inkább külföldről, a magyar zenék közül a régiek voltak rám hatással. Például a Wanname 90 bpm-es, ott olyan dologgal ötvöztük a trap hangzást, ami korábban jellemző volt a magyar hiphopra. Pont amiatt hívtuk meg rá Gegét, mert neki egyik stílus sem ismeretlen, és mindenből kihozza a legjobbat.

Lil Frakk: Aztán hívtuk Resst is, aki meg az újvonalas R&B-ben mozog és nagyon ügyes. Én azért erősen magyar rapen nőttem fel, 12-13 évesen AKPH, SÉF, Barbár fivérek stb. Aztán kezdtem rájönni, hogy nemcsak Magyarországon csinálnak rapzenét (nevet). Sokat köszönhetek annak, hogy magyar rapet hallgattam, mert nagyon izgalmas szövegvilágú zenék vannak itthon.

Sokszor viccesek a szövegeid, de nem érzem azt, hogy paródia lenne, inkább azt, hogy közben komolyan is veszitek a zenélést.

Lil Frakk: Húszéves vagyok, ha kiállnék és megmondanám a tutit, nem hiszem, hogy komolyan vehető lennék. Így érzem jól magam, hogy ilyen hangnemben beszélhetek ezekről a dolgokról; és valószínűleg azok is, akik hallgatják, jobban érzik ezt. Így önazonos.

D. Koms: Például ott van Egs, aki nem is rappernek vallja magát, hanem egy mém előadónak, és tudatosan erre építi a karrierjét.

Lil Frakk: És nagyon jó, hogy van, általa is rengeteg ember találkozott a trappel.

A Wanname és a 20k volt számomra a legérdekesebb a lemezen. Ezek komolyabbak, miközben egy csomó abszurd sor is van bennük. Sajátos a hangvételük, és személyesebbnek is tűnnek.

 Lil Frakk: Igen, én is azt mondanám, hogy sokkal személyesebbek. A Wanname az ellentétpárokra épül, amiket az élet hoz. A 20k pedig a tizenkettedikes gimis évemet fogalmazza meg, amikor nagyon azt éreztem, hogy „tojást rakott a gyomromba egy-két Arany Fácán”; hogy vagyunk a városban a haverokkal, és próbáljuk eltervezni, hogy mi lesz a jövő. Sokan elmennek külföldre, sokan próbálnak valamit kezdeni magukkal, én meg szívesen elmennék Prágába pár hétre. (nevet)

Több politikus dalod volt, bár a lemezre visszavettél. Pedig a generációtokról azt szokták mondani, hogy apolitikus, kerüli a híreket.

Lil Frakk: Ez érthető, hiszen tényleg taszító az egész, nekem is egyre kevésbé van kedvem ahhoz, hogy átnyálazzam, mit írnak. De ha követjük, ha nem, sokszor találkozunk vele: elég agresszív tud lenni a híráradat. Nekem a fő ellenségem a közmédia, meg alapjáraton a média. Médiatagozatosok voltunk a gimnáziumban, szóval kiemelten figyeljük.

Gyakori a magyar trapben, hogy átveszik a flow-t, és nem törődnek azzal, hogy a magyar nyelvvel hogyan illik össze. Nálad szerencsére nem ez történik.

Lil Frakk: Nagyon-nagyon sok trapet kellett ehhez hallani, mind magyart, mind külföldit, hogy meg tudjam találni a saját hangomat. Arra is rá kellett jönnöm, hogy például a trapben nem ciki szünetet hagyni a beatben. Ami a trapnek szerintem nagy ajándéka, az az adlib. Egy 90 bpm-es boom bapes számra nehezebb beordibálni szavakat. A trap megajándékozott azzal, hogy mindenféle értelmetlen – vagy akár értelmes (nevet) – szót lehet dobálni a beatbe, ami akár annak a sornak, amit leírtam, még egy pluszjelentést is adhat. Sok-sok szöveget írtam, próbáltam játszadozni, kísérletezni a flow-val, hogy mi az, ami passzol és önazonos is.

Korábban használtál az internetről szedett alapot, például az Origo alatt.

Lil Frakk: Az internetes alapokkal szerintem nincs gond: aki nem ért a zenekészítéshez, de jó rapper, annak lehetőséget adnak, hogy megmutassa, mire képes.

D. Koms: Ezekből egyébként meg is lehet élni. Azok az emberek, akik ezzel foglalkoznak, leülnek, és mint egy munkahelyen, egy nap alatt csinálnak három beatet, feltöltik, hogy emberek megvegyék. De én az alapzenéimet csak olyan embereknek szeretném odaadni, akikkel tényleg szeretnék együtt dolgozni.

Mindketten leszerződtetek a Universalhoz?

Koms: Nem, én maradok független, de ez mindkettőnk számára nagyon jó elismerés.

Lil Frakk: Nyilván örülünk neki, ez egy pozitív visszajelzés. Bár akkor is csinálnánk, ha ez nem lenne.

Gege az Oravecz (feat. Lil Frakk) számban azt mondja: „annyira jó lenne, taníts meg élni szöveges kontentből”. Van valami pályakép előttetek, hogy hosszú távon szeretnétek ebből élni?

Koms: Szerintem mindenkinek az az álma, hogy abból éljen meg, amit a legjobban szeret csinálni, és mi ezt szeretjük a legjobban csinálni.

Lil Frakk: Én sose gondoltam, hogy ebből meg akarok vagy meg fogok tudni élni; nem volt ilyen célom, hogy bármi komolyabb dolog süljön ki belőle. Oravecz Nórától kell még azért tanulnunk, a mester szavait és jelenlétét nem szabad elfelejteni.

Az első közös számotok a második Trap Hungary Mixtape-en jelent meg. Hogy látjátok a magyar trapszcénát?


D. Koms: Nagyon ígéretes, ami most történik a magyar trapben. Egyre több tehetséges előadó kerül elő, és egyre többen hallgatják őket.

Lil Frakk: Egy évvel ezelőtt is még nagyon más volt a magyar trap, mint most, nagyon növi ki magát. Ott van a mainstreamben is, és már vannak generációk, akik ezen nőttek fel.

D. Koms: Amerikában tulajdonképpen már a trap a hiphop, sokkal inkább, mint az old school bólogatós zenék.

Lil Frakk: A trap folyamatosan változik, sokat lehet vele játszani, és sok műfajból építkezik. Mi sem csak ezzel akarunk foglalkozni.

Milyen a viszony a trapesek és az old school közönség között? Árulkodó volt, amikor megjelent Laza Laca trapes EP-je, akkor a Sör És Fű Facebookján védekezve írták, hogy „Boom bapperek nyugalom! Készül olyan, nem is egy!”

Lil Frakk: Én nagyon örültem annak a lemeznek, mert ez is azt mutatja, hogy már a SÉF-esek is ezekből a zenékből táplálkoznak. Magyarországon szerintem nem szabadna ellentétekbe beleütközni, mert amúgy is kevesen vagyunk, és nem jó, ha még tovább osztódik a közönség meg a közösség. Azt nem érzem, hogy olyan nagy ellentétek lennének, mint Amerikában, ahol óriási beefek mennek; bár persze van itt is rengeteg Facebook-csoport, ahol össze-vissza szidják a másikat. Jó, hogy voltak, akik megalapozták ezt a stílust, de jók azok is, akik most újragondolt, másfajta világból építkező zenéket készítenek. Én mindkettőt nagyon szeretem. Én is 90 bpm-es zenéket csináltam elég sok ideig, meg D. Koms-nak a híres 3pla Déw néven volt pár ilyen száma.

D. Koms: Reméltem, hogy ez nem fog előkerülni. (nevetnek)

Szerző: Rónai András

Fotó: Lékó Tamás