Filmrecorder. Cate Blanchett mellett nehéz rossznak lenni

A Documentary Now! szerelemprojekt: maroknyi komikus és filmes dokumentumfilmeket parodizál húsz perces sorozatepizódokban, tartalmilag és formailag is aprólékosan igazodva az eredetihez. A harmadik évadból két epizódot is Budapesten forgattak, magyar stábbal, közülük az első, a világhírű performanszművész, Marina Abramović életművét szeretettel kifigurázó Waiting for the Artist főszerepét Cate Blanchett játszotta. A rész létrejöttén Amin Juan line producer, Osvárt Andrea és Csiby Gergely színészek, Andó Ildikó és Marton Diana jelmeztervezők, Polgár Tamás kellékes és Krajnyik Péter focus puller vezetett végig minket. A 71. Recorder magazin Filmrecorder rovatának cikke.

A történet: az elismert performanszművész, Izabella Barta hazatér szülővárosába, Budapestre retrospektív kiállítást rendezni teljes életművéből. Persze nem megy minden zökkenőmentesen. DImót, Izabella volt barátját, a mérhetetlenül lusta, parazita életművészt Fred Armisen alakítja.

Alább a teljes epizód megtekinthető angolul, majd utána következik a rész oral historyja.

I. Izabella Barta megérkezik Budapestre

Amin Juan (line producer): Először úgy hívott fel a magyar gyártó cég, hogy volna egy munka, de még csak annyit tudtak, hogy két részről lenne szó egy dokumentumsorozatból. Egy ponton kiderült, hogy Cate Blanchett a főszereplő, az megváltoztatta az egész léptékét.

Andó Ildikó (jelmeztervező): Egy rendezőasszisztens hívott, hogy ráérünk-e néhány hét múlva, mert érkezik egy amerikai produkció, és kiajánlották a portfóliónkat. Huszonnégy órával később már meg is kaptuk a munkát.

Amin Juan: Nagyon kevés idő volt előkészülni, én két héttel a forgatás előtt kapcsolódtam be, előtte egy héttel már elkezdtek foglalkozni a helyszínekkel, egyeztetni a díszlettervezővel.

Polgár Tamás (kellékes): A rendezők [Rhys Thomas és Alex Buono – a szerk.] kiforrott koncepcióval érkeztek ide, tudták, mit akarnak. Marina Abramović izgalmas jelenség, az ő performanszai alapján gondolták ki a jeleneteket.

Csiby Gergely a Documentary Now! című sorozatban

Csiby Gergely (Izabella asszisztensét játssza): A több körös casting végén volt egy kérés: ki kéne szőkíteni a hajam. Márpedig ha valamire érzékeny vagyok színészként, az a hajam. De hát mikor vállaljam be, ha nem egy amerikai sorozatért, ahol Cate Blanchett a partnerem?

Osvárt Andrea (Hanna Jessen művészettörténész szerepében): Nagyon furcsa volt, amikor elolvastam a könyvet, igazából nem tudtam elképzelni. Megnéztem pár korábbi epizódot, és láttam, milyen egyedi, kacifántos látásmód jellemzi a sorozatot. Ez kíváncsivá tett, mert még nem dolgoztam ilyen műfajban. Az is motivált, hogy láthatom élőben dolgozni Blanchettet.

Osvárt Andrea a Documentary Now! című sorozatban

Amin Juan: Eredetileg Szerbiában játszódott volna a történet, a főhősnek is szerb neve volt, de inkább átírták Budapestre: az áldokumentumfilm szabad műfaj, és így autentikusabb lett a sztori.

Csiby Gergely: Képben voltam Abramović munkásságával, tudtam, volt egy nagy szerelme, se veled, se nélküled kapcsolata. Tetszett, hogy megtartották az epizódban. Az eredeti, Ulay szakállas, maszkulin férfi, teljesen más, mint Fred Armisen. Őt nehéz komolyan venni.

Andó Ildikó: Dimo sokkal magamutogatóbb karakter, hogy kiélezze a csattanót a végén.

II. Cate Blanchett

Amin Juan: A rendezőpáros mesélte, hirtelen ötlettől vezérelve írtak Cate-nek, aki meglepő módon belement, mert színházban próbált Londonban, emiatt nem akart hosszabb projektet, játékfilmet elvállalni. Nem az anyagiak miatt mondott igent, inkább szerelemből.

Csiby Gergely: Első forgatási nap, csukott ajtó, kint mindenki zsizseg, nagy az izgalom. Bementünk, és egy csodálatosan nyugodt nő fogadott, aki csak a szerepére koncentrál.

Polgár Tamás: Amikor elolvastuk a könyvet, azt kérdeztem Zöllei Patrik főkellékes kollégámtól: „Te, Patrik, hogyan fogunk megcsinálni Cate Blanchettel olyan jeleneteket, ahol a műteremben térdelve macskatálból nyalja a tejet, vagy korongecsettel befestjük kékre?”

Cate Blanchett a Documentary Now! című sorozatban

Csiby Gergely: Még ment a rendezgetés a felvétel előtt, és Cate már Izabella fura, kelet-európai akcentusával szólt hozzánk, mintegy minket is ráhangolva a jelenetre.

Amin Juan: Ragaszkodott hozzá, hogy majdnem minden kaszkadőrmutatványt ő maga hajtson végre.

Marton Diana (jelmeztervező): Az egyetlen kivétel az volt, amikor vödörrel a fején, életveszélyesnek ható tárgyak között kell gördeszkával elvágódnia. Nem is tudom, hányszor kellett elismételnie szegény kaszkadőrlánynak az esést, a végére csupa kék-zöld folt lett.

Krajnyák Péter (focus puller): Azt is gondolhatná az ember, hogy ezek nagyon megalázó helyzetek, de végtelen profizmussal kezelte, amikor teniszlabdával lövöldözték a hasát, összefestékezve vetődött a falnak, vagy virslit kellett ennie az Oroszlános udvar közepén.

Cate Blanchett a Documentary Now! című sorozatban

Csiby Gergely: Volt egy jelenetem, amikor a történet szerint Izabellával képeket válogatunk, talán az volt az egész forgatásból a legnagyobb élmény. Pályakezdő színészként a világ egyik legnagyobb színésznőjével három percet végigimprovizáltuk. Mellette nehéz rossznak lenni.

Amin Juan: Elhozta magával a tizenöt éves fiát, és azt kérte, fogjuk munkára. Miután leforgattuk az epizódot, visszament Londonba, a fiát viszont itthagyta, hogy dolgozzon a következő részben. Adtunk neki feladatokat, ő pedig szolgálatkészen teljesítette azokat.

Csiby Gergely és Cate Blanchett a Documentary Now! című sorozatban

III. Harminc évnyi performansz húsz percbe sűrítve

Amin Juan: A rendezők szimbiózisban dolgoztak, látszott, hogy ezer éve összeszokott csapat, és egy hullámhosszon mozognak. A társrendező-operatőr Buono hozott sok régi típusú kamerát az archív felvételekhez: rendszerező gondolkodásával profin kitalált előre mindent.

Krajnyák Péter: Háromféle kamerát használtunk. A jelenkori – azaz: 2008 körüli – részhez RED-et, 40-50 éves objektívekkel, amik koszosabb képet adnak. A 90-es éveket Panasonic SDX-900 típusú, rendes szalagos videókamerával rekonstruáltuk. A 70-es évek végét, 80-as évek elejét pedig egy Vidicon nevű, ’78-as gyártású, színes tévékamerával vettük fel: úgy nézett ki, mintha egy 40-es évekbeli, furcsa szellemképes, elveszett tévéfelvételt látnánk.

Andó Ildikó: Rá kellett éreznünk arra, milyen ez a sorozat, mennyire kell elnagyolni.

Marton Diana: Feltűnt, hogy az első néhány találkozáskor lefárasztottuk a rendezőket, mert a legapróbb részletbe is belekérdeztünk. Mire ők: majd lesz valami! Rockandrollosan fogták fel.

Fred Armisen és Cate Blanchett a Documentary Now! című sorozatban

Osvárt Andrea: A gördeszkával elesős performanszban mosoly van az Izabella fején lévő vödörre rajzolva. Azt mondja a karakterem: „Ilyen érzés nőnek lenni.” Nagyon mély mondat, nőként az én szakmámban is mosolyogni kell, kedvesnek kell lenni, és ha valakivel goromba vagyok, vagy rossz napom van, abból botrány is lehet. Örültem, hogy egy olyan karakter szájából beszélhetek erről, aki nem én vagyok; elbújhatok mögé, mégis sajátomnak érzem.

Polgár Tamás: A mosógépet Korda Endre SFX-csapata építette meg. Legyártottak egy dobot, és köré a felnagyított mosógépet. A dobját hátulról, mechanikusan pörgették, benne Cate-tel.

Csiby Gergely: Amikor Izabella felgyújtja a kiállítás kicsinyített makettjét, megbeszéltük, hogyan kell eloltanom; csak háromszor-négyszer vehettük fel, nem volt több makettünk.

Bertram Klamp, Cate Blanchett és Csiby Gergely a Documentary Now! című sorozatban

Polgár Tamás: Izabella leláncolásánál előre a falhoz rögzítették a gumiköteleket, nekem a tányért, poharat kellett letenni Dimo elé, amíg ebédel, megtölteni alkoholmentes borral. A vödrös jelenetben a veszélyesnek látszó tárgyaknál az ember törekszik arra, hogy minél biztonságosabbak legyenek: a „szögesdrótra” szivacsból erősítették rá a „szögeket”.

Andó Ildikó: Cate Blanchett ruháit külön csapat tervezte, velük egyeztettünk. Az Empire State Buildingben lévő lépcsőzéshez piros overallt és piros síbakancsot találtak ki neki, ugyanolyat kellett keresni Frednek jó méretben, levarratni, lefesteni kékre.

Marton Diana: Vaterán találtam síbakancsot. Fred is nagyon jó fej volt, türelmesen próbált végig majdnem hatvan öltözéket.

Amin Juan: Voltak határozott elképzelések a helyszínekről. A vécés jelenethez klasszikus múzeumi környezetet képzeltek el. Azzal meg is gyűlt a bajunk, a vécé miatt sok múzeum nem engedett forgatni. Végül az Opera előcsarnoka nyert, amit felújítanak, de azt a részt használatba vehettük. Az Empire State Buildinget a Gellért fürdő lépcsője helyettesítette.

IV. A végeredmény

Amin Juan: Sokszor előfordul, hogy forgatsz valamit, és nem tudod, mi lesz belőle. Itt már a forgatáson látszott, mennyire vicces. Például amikor Cate és Fred kék festékkel rárohannak a falra, olyan fejeket vágtak visszafelé, hogy az egész stábból kitört a nevetés.

Cate Blanchett és Fred Armisen a Documentary Now! című sorozatban

Osvárt Andrea: Sokkal humorosabb lett a kész epizód, mint gondoltam. Talán én is kicsit viccesebbre vehettem volna a karakteremet, hogy jobban karikírozzam azt, akit ábrázol. A hihetőség határán mozgunk, ha nem ismerném Abramovićot, nem lehetne eldönteni, tényleg így történt-e.

Marton Diana: Kedvelem Abramovićot, és féltem, nem lesz-e negatív, groteszk a paródia.

Andó Ildikó: Az előző évadokból láttam gúnyosabb epizódokat, ez komolyan lett véve. Úgy humoros, úgy parodizál, hogy nem lesz túlságosan durva, finom eszközökkel játszik.

Csiby Gergely: Azt a kérdést éreztem fajsúlyosnak benne, hogy meddig lehet elmenni a performanszművészettel. Abramović sokaknál kiveri a biztosítékot, mert a végletekig megy. Szuper, hogy egy ilyen jellegű vígjátéksorozat ekkora színésznővel dolgozta fel a témát.

Amin Juan: A premiert januárban tartották a Sundance filmfesztiválon, meghívtak rá. Akkor láttam először az epizódot. Teltházas vetítés volt, nem lehetett jegyet kapni rá, és a közönség vette a humort.

Polgár Tamás: Nagyon magas minőségű produkció volt. Így jó dolgozni, így jó dolgozni. Vannak munkáim, amikre öt év múlva nem fogok emlékezni. Ha a kisfiam annyival idősebb lesz, erről biztos fogok neki mesélni, mert maradandó emlék.

Polgár Tamás (a háttérben) és Cate Blanchett a Documentary Now! című sorozatban

összeállította: Huszár András