Mi lesz veled, európai popzene? – Eurosonic 2019

Végigültünk egy sor előadást a kontinens legnagyobb zeneipari eseményeinek egyikén, a holland Eurosonicon, hogy megtudjuk, hogyan is alakul a következő öt-tíz év sorsa. 2019-ben a legrosszabb forgatókönyv szerint kivonul a YouTube Európából, az influencerek a tengerentúlra költöznek, a legnagyobb zeneipari szervezetek és cégek elbuknak 600 milliárd forintot, a fesztiválokról pedig eltűnnek a nők, mert férfi hipszterhordák erőszakoskodnak a lányokkal. 

Eddig a clickbait felvezetés, hiszen bár a legrosszabb forgatókönyv nyilván nem létezik, azért a fenti rémképek külön-külön megvannak. A konferencián a szokásos technikai fejlődést modellező előadások és az egyes államok fókusztémái mellett három fontos, több előadást és panelbeszélgetést is érintő téma volt: a szerzői jogi szabályozás változása, a hatalmas összegű támogatások, amik a Music Moves Europe programmal ömlenek majd a zenei piacba, és a nők helyzete a zeneiparban. Réz György áttekintése a zeneipar jövőjéről a Recorder magazin 69. lapszámából.

Jól járnak a szerzők, vagy bezárhatjuk az internetet?

A EU szerzői jogi módosítása Article 13 vagyis 13. cikkely néven híresült el, és éppen a Sargentini-jelentés előtt szavazták meg az EP-ben, amit több hazai weboldal is közvetített, így a magyarok viszonylag nagy tömege láthatta élőben a szavazást. Az új szabályozással az EU azt szeretné elérni, hogy az olyan videómegosztókon, ahol a felhasználók töltik fel a tartalmakat, előre szűrjék azokat a szerzői jogi szempontok szerint. Csakhogy vannak szabadon közölhető mémek, képek és filmek, filmrészletek, a YouTube-ra és más megosztókra rengeteg oktatási célú videót töltenek fel, és ember nincs, aki szerzői jogi szempontból különbséget tegyen köztük, a robotok pedig még buták ahhoz, hogy ezt eldöntsék.

(Tangarine)

A törekvés érthető egyébként, és a YouTube érzi találva magát leginkább, ők mondjuk tényleg tizedannyit adnak a szerzőknek, mint a Spotify, és az előbbi ráadásul alig fizet az EU-ban adót, így láthatóan állami, intézményi szinten is szívesen tesznek keresztbe az Alphatbetnek, azaz a Google-YouTube cégcsoportjának. Egyszóval nagy a value gap, az értékhézag, vagyis a megírt művekből aránytalanul nagyobb hasznot húz a YouTube, mint az alkotók. Viszont a YouTube-ra csak a felhasználók töltenek fel tartalmat, és a hasonló felületeket fenntartó cégekre vonatkozó szabályok vastagon érintik az internetes véleménynyilvánítás szabadságát, így ezt szűkíteni-szabályozni nemcsak szerzői jogi, hanem polgári jogi kérdés is. Ezt a törvényben pont a következő, 14. cikkely szabályozza, a Safe Harbour cikkely, ami azokat a szolgáltatókat védi, akik maguk nem gyártanak tartalmat, de megkönnyítik a vélemények megjelentetését a felhasználók számára. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Facebook hiányzik ebből a szabályozásból, pedig aki nem egy kő alatt élt az elmúlt években, az tudja, hogy elképesztő erővel tolják a zenei és nem zenei videótartalmakat, enyhén szólva is szabályozatlan szerzői jogi körülmények között.

A YouTube lépett is, a vloggereket és influencereket figyelmeztette, hogy az EP döntésének a következménye, hogy mivel technikailag nem megoldható a szerzői jogi szűrés, ezért meg fogják szüntetni a csatornáikat, így a megélhetésüket veszi el a szabályozás. Megkereste az alkotókat és szerzőket azzal, hogy a rendelkezés miatt nem több, hanem jóval kevesebb pénzt fognak keresni, mert eltűnnek a harmadik fél által felhasznált tartalmak, amik után eddig, ha keveset is, de fizetett a YouTube, és polgárjogi aláírásgyűjtési kampány is indult, hogy nyomás alá helyezze a politikusokat. Ráadásul a filmiparnak ez a szabályozás is gyenge, ezért kivenné a filmes tartalmakat a 13. cikkely alól, és azt szeretné elérni, hogy vagy szigorítsák a szabályozást, vagy csak a zenei tartalmakra vonatkozzon. Összefoglalva amivel találkoztunk: van egy érthető okokból indított szabályozás, aminek a technikai végrehajtása lehetetlen, mert sem robotok, sem emberi erőforrás nem tudja megoldani, ráadásul még az alkotók-tartalomgyártók legerősebb iparága is fúrja, nem beszélve arról, hogy a polgári jogok szempontjából is kényes kérdés.

Ehhez képest az Eurosonicon a lemezkiadók és szerzői jogvédők részéről kifogás volt, hogy a Spotify azért nem tud fejlődni, mert a YouTube ingyenes, és az EU-ban ott hallgatják a zenei tartalmak 46%-át a streamszolgáltatók közül (itthon még több YouTube-ot  nézünk). 2019-ben rá lehet csodálkozni, hogy az internet ingyenes, és hogy az ingyenes tartalmak megnehezítik a fizetős szolgáltatók dolgát, de ezen csodálkozunk 20 éve, és közben amúgy egy sor megoldás született arra is, hogyan kereshetsz pénzt, ha ingyen adod a zenédet a neten.

A másik nagy fájdalom az volt, hogy a YouTube a szerzőknek tizedannyit fizet, mint a Spotify, de hogy ezzel az almát a körtével hasonlítjuk össze, az nem merült fel. Egyik oldalon van egy jórészt nem zenei tartalmakból élő oldal, mint a YouTube, amit ráadásul a felhasználók töltenek, és 100 millió dollárért fejlesztett Content ID rendszert, ami felismeri a jogdíjas zenéket és filmeket, szemben a Spotify-jal, aminek közel sincs ennyi költsége a tartalmakkal. Vegyük hozzá még azt is, hogy az előadások után a kávézóban többen azt kérték, mondjunk olyan kort, amikor a szerzők igazán jó pénzt kaptak a műveikért, és hát nem nagyon volt ilyen, mindig az keresett sokat, aki azokat a csatornákat (rádiót, tévét, lemezboltokat) uralta, amiken keresztül a zenék eljutnak a hallgatókhoz. És ez, mint a fentiekből is látszik, most is így van, csak most nem lemezkiadók, hanem tech cégek uralják a csatornákat. És láss csodát, lapzártánk idején a Music Business Worldwide oldalán a lemezkiadók szövetsége, az IFPI, és a független lemezkiadókat tömörítő IMPALA be is jelentette, hogy a lemezkiadók is inkább kiszállnának az Article 13 mögül, sőt egyenesen azt írják, a módosítás jelenlegi megváltozott formájában katasztrófa lenne a zeneipar és a kreatív szektor számára.


Mihez kezdünk 3 milliárd euróval?

Elég kevés új dolgot lehetett megtudni a Music Moves Europe programról ahhoz képest, hogy 2020-ban indulna a zeneiparban a remények szerint 7 év alatt 3 milliárd eurót szétosztó kezdeményezés. Ilyen nagyságrendű összeget a kreatív-kulturális szektorban csak a filmes iparág kap Európában, és ott is megnézik, hogy mennyiben hozza vissza bevételekben, munkahelyteremtésben a támogatást. Ez a több mint egymillió munkavállalót foglalkoztató európai zeneipar esetében sem lenne másként, most a támogatások kiosztásának a kereteit kellene meghatározni, erre is eurómilliók vannak. Igaz, a hárommilliárd van is, meg nincs is, hiszen a hétéves költségvetésben benne van, de ezt csak májusi uniós választások után fogadják el, és akkor is külön meg kell szavaznia minden állam parlamentjének, szóval akár bukhatja is a milliárdokat a zeneipar. Forrás rá a 2020-ban megszűnő felzárkóztatási alap egy részéből lenne, ami jelenleg a hazai gazdaságot is mozgatja, és még érdekesebbé a Brexit tényével válna, hiszen a bikaerős brit zeneipar már nem venne részt benne. Konkrét pénzosztás 2021-től lehet, addig kell előkészíteni ennek a formáit, kutatásokat végezni, kiírni a pályázatokat.

Amit tudni lehet, hogy jelenleg az élőzene van a fókuszban, másrészt ez a program nem feltétlenül az országok belső gondjait enyhíti, hanem – mint minden EU-s programnál – a határokon túl ívelő projektek játszanak fontos szerepet benne. Vagyis ha nagyon aktívak az egyes országok zenei exportirodái, akár magyar zenekarok is nagy lökést kaphatnak a határon túli sikerek eléréséhez.

Ami leginkább látható volt, az az új zenei díj, a Music Moves Europe Talent Awards, amit az Eurosonicon adtak át, és a nyeremények jól példázták a fenti célokat. 12 díjazott volt hat stílusban a rocktól az R&B-ig. Sok magyar résztvevő is szavazott, mint a magyar zenei export szervezete, a HOTS, az A38 Hajó, a Sziget képviselői vagy az MTVA. Ami üzenetértékű, hogy a díjazás nem merül ki egy szobrocskában, a győztesek 5000 eurós támogatást kaptak európai turnéjukra és PR-ra, és személyre szabott tréningeket a sikeres szereplések érdekében.

Nők a színpadon, biztonságos tér a küzdőtéren

A film világában áttört #metoo és az azt követő #TimeIsUp kampány a zeneipart is felrázta. Tavaly egy Nagy-Britanniában készült kutatás szerint a nők 46 százaléka élt már át szexuális zaklatást fesztiválokon, és a klubokban sem sokkal jobb a helyzet, a fesztiválok számára viszont létfontosságú, hogy a nők biztonságban érezhessék magukat. Nem véletlen, hogy a fesztiválszervezők idei top 3 kihívásában benne volt az is, hogy biztonságos teret hozzanak létre a női vendégeknek, és ha mégis történik valami, az áldozatoknak legyen lehetőségük segítségért fordulni a fesztiválon. A színpadon eddig nyomasztó volt a férfi előadók túlsúlya, de hogy miért lehetett ennyivel több férfi előadó, azt senki nem elemezte, pedig érdekes kérdés. Ebben a Primavera volt a legforradalmibb, az idei fellépők fele női előadóművész lesz, amit többen követendőnek tartottak, bár arról nem sok szó esett, hogy hány nagyszínpados, headliner idősávban fellépő előadót jelentene ez. Mindenesetre ezek már nem csak szavak, ez már igazi Girl Power, és nagy esély a női előadóknak.

(Vinila Von Bismark)