A lemezgyűjtés nem játék – DJ Suhaid (LP Kollektor)

Hogyan lesz a zeneszeretetből elkötelezett lemeztúrás és lemezgyűjtés, abból pedig lemezboltozás? DJ Suhaid, azaz Kürti Kristóf a kilencvenes évek második felében kezdett halászni minél érdekesebb, minél szélesebb merítésből származó, táncolható zenéket, főképp azért, hogy táncoltasson, és hogy aztán egy hosszú folyamat végén, idén lemezboltot nyisson – Kalóz Records néven.

„Az első lemez, amit nem kaptam meg, az nyolcéves koromban egy Dolly Roll-album volt. Kinéztem egy bolt kirakatában, de édesanyám nem vette meg nekem, mert az volt a címe, hogy Játék az élet, és ő azt mondta, hogy: „kisfiam, az élet nem játék!” Így nem ezzel kezdődött a kollekcióm.” Kürti Kristófnak tehát meghatározó leckét jelentett a lemezekkel való ismerkedés és talán ezért is lehet, hogy soha nem vette egyszerű játéknak a gyűjtést, ami persze, mint mindenkinél, nagy zeneszeretetből nőtt ki. Ha az említett Dolly Roll-lemez nem is pörgött gyerekkorában a családi lemezjátszón – amin különben a szülők rengeteg klasszikus zenét hallgattak, Kristóf életében ez a hatás mostanság kezd beérni – az első Z’Zi Labor-LP és a 100 Folk Celsius-féle A nagy ho-ho-ho-horgász rengeteget. Aztán jött Michael Jackson, az unokabátyja által a Nagy Feró-féle első Bikini-album („ez mai napig nagy kedvencem!”), Bob Marleyk, Police-ok, szóval mindenféle zene. Kristóf általános iskolában a barátaival csinálta a sulidiszkókat, később házibulikon lett zenefelelős, miközben kazettákon, ritkábban cd-n gyűjtötte a zenéket. „Aztán elmentem egy egyházi gimibe, ahol két évig szünetelt a zenebeszerzés, de amikor a kilencvenes évek közepén újra Budapestre kerültem, akkor már hallgattam a Tilos Rádió éjszakai műsorait, az akkori csajom bátyjának társaságával pedig elkezdtünk FMK-, Lovebarikád-, Tilos-bulikba járni és ez a világ beszippantott.”

Kristóf 1997-től kezdett tudatosan vinyleket venni: „egyszerűen kellett, hogy meglegyenek a kedvenc, bulikban hallott aktuális elektronikus tánczenék, amik főleg 12” maxik voltak. Az akkori dj-k ezeket lemezről játszották, ezek a zenék ebben a formátumban jelentek meg, máshogy nem is nagyon lehetett megszerezni akkor őket, így lényegében adott volt, hogy vinyleket kezdtem vásárolgatni.” Innen természetesen nem volt nagy ugrás, hogy maga is elkezdett dj-zni. „Három dj volt rám nagy hatással: Titusz, Palotai és Shuriken. Palotai bulijai és rádióműsorai nagyon meghatározók voltak. Aztán Titusz Portásfej néven kiadott mixkazettája (Elipsylon, 1997 – Swarc Records) előtt álltam teljesen értetlenül, hogy ez meg mi?! Felnyitotta a szemem a régi magyar táncdalokra. Shurikennel pedig nagyjából egyszerre kezdtünk el dj-zni, ő úgy egy fél évvel korábban, de előtte már újságíró volt a Wanted magazinban és írt egy cikket az easy listeningről, amit rengetegszer elolvastam, kiindulópontot jelentett, hogy elkezdtem kutakodni ebben a zenei világban – de mint kiderült számos más dj-re is ez a cikk hatott. Tehát a kurrens, mindenféle elektronikus tánczene, a régi magyar zenék és az easy listeninges, jazzes világ volt az a három sarokpont, ami nagyon érdekelt és amit dj-ként játszani kezdtem párhuzamosan. Az elején persze ez eléggé skizofrén állapot volt, hogy miért rakok darkstepre Korda Györgyöt.”

Házibulikban Martiny Együttest kevert DJ Krusttal, majd a Süss fel nap nevű klubban már rendes klubesten dj-zett a Szamosi-testvérekkel, Shurikennel és Keyserrel ötösben. Vasárnap esténként ment az Astro Jazz Lounge-bulisorozat, nu-jazzel, broken beattel, drum’n’bass-szel, finomabb house-zal, funkkal, soullal, hiphoppal, dubbal, magyar tánczenével, easy listeninggel. Közben a Tilos Rádióban elkezdett műsort vezetni (2000-től, a Mezítlábas meséket, ami a mai napig megy, de az elmúlt hat évben már Johnny Drama a házigazdája), ott is heti rendszerességgel mutatta be friss szerzeményeit, szépen épült önálló dj-karrierje, majd belekóstolt a buliszervezés világába is. Mindehhez persze mindig kellett a friss muníció. „Nem foglalkoztam azzal, hogy gyűjteményt építsek, az érdekelt, hogy ha legközelebb dj-zek, akkor legyen újdonság. A digitális korszak még nagyon az elején tartott, nem volt sem Discogs, sem Spotify, az új zenéket rádióműsorokból, és a lemezes ládákból, lemezboltokból, bolhapiacokról lehetett megismerni. Mentem, mert hajtott ez a dolog.”

Az új kiadványokra szakosodott üzletek közül az Underground Records, majd a Deep Records lett Suhaid favoritja, a használtlemezekért pedig minden szóba jöhető boltot végigtúrt, de a legnagyobb beszerzőhely a Margit-híd budai lábánál néhány évig működő bolhapiac lett („ott elképesztő kincsek kerültek elő 100 forintokért”). A bolhapiacok azóta is meghatározóak számára, bár persze ez a világ is sokat változott az elmúlt tíz-tizenöt évben: „ha már ott is elkezdenek érteni a lemezekhez, az már a vég. Akkor nem érdemes felkelni reggel ötkor és kirongyolni valahová a külvárosba. Ezt a fajta túrást seggen ülve, az interneten is megteheti bárki. De persze a bolhákon még ma is lehet kincseket találni, csak nagyon korán kell kimenni, mert minden lemezkereskedő és gyűjtő ott van. Láttam olyat, hogy hat ember fejlámpával dulakodik a sötétben egy frissen kirakott doboz fölött, amiben akkor még senki nem tudta, hogy mi rejtőzik. Vinylzombik apokalipszise, de persze én is ilyen vagyok, fejlámpám nekem is van, csak nem lökdösődöm.”

Suhaid gyűjtési köre alapvetően a dj-zést szolgálja ki és a fent vázolt, nagyjából behatárolt, de persze a fent sorolt műfajoknál is nagyobb sokszínűség jellemzi. Az a fajta sokszínűség, ami jellemzően a mainstream popzenén túl helyezkedik el („abszolút elkezdem rázni, ha hallok egy jó Madonna-számot, de az hamar kiderült, hogy dj-ként, lemezgyűjtőként ezzel a világgal nem sok dolgom van”). Lemezes polcain tematikusan sorakoznak egymás mellett a kiadványok az egyes műfajokból, térségekből, de néhány fakknyi kelet-európai ritkaság mellett simán lehet jamaicai zene, a következő polcon pedig hiphop-maxik vagy különböző disco-korszakok, -alstílusok. Az is jellemző, hogy a lemezek vannak az emberért, nem pedig fordítva, mert ugyan sok értékes kiadvány védőfóliában várja a következő lejátszást, de sok másik csak a belső tokban sorakozik egymás mellett a következő partira készülve. Egy ekkora gyűjteményben persze szép számmal akadnak fillérekért kifogott sokszáz eurós értékű albumok és ritkaságok is – a magyar kislemez-kiadványok legértékesebb kincsei például egy külön dobozban sorakoznak makulátlan állapotban.

LP KOLLEKTOR ROVATUNKBAN TUCATNYI KOMOLY ZENEGYŰJTŐT MUTATUNK BE.

A lemezgyűjtés nyilván függőség és teher is tud lenni. „Egyszer, úgy öt-hat éve, amikor már volt úgy 9500-10000 lemezem, hoztam egy szabályt, hogy több ennél nem lehet. Ha veszek, akkor mennie is kell ugyanannyinak, egyszerűen mert a zenékkel, nevekkel, címekkel, borítókkal kapcsolatos agyi kapacitásom a végére ért.” Suhaid ekkor elkezdte javítani, leselejtezni kollekcióját és azt a kupacot, aminek mennie kellett, felpakolta eladásra a legnagyobb lemezkereskedő-oldalra, a Discogsra. Így indult a kereskedői karrier, az eladásra szánt discogs-os mappa pedig egyre bővült, és ezzel persze egyre többet is kellett foglalkozni. „Ezzel párhuzamosan kutató tanácsadóként tizenegy év céges világban melózás után úgy éreztem, hogy nem tudok és akarok többé azzal a munkámmal foglalkozni. Számomra nem az az önmegvalósítás. Ekkor jött újra a képbe az unokabátyám azzal, hogy csináljunk egy lemezboltot. Négy hónapja nyitott ki a Kalóz, de az elmúlt két évet masszívan azzal töltöttük, hogy erre készültünk fel.”

Suhaid számára a lemezgyűjtés ettől még nyilván nem állt le, de az utóbbi években kialakult racionális megközelítés megmaradt. „Ha ma kezdenék dj-zni, biztosan nem fajulna eddig a gyűjtemény, mert ma már nem csak vinylen érhetők el a zenék, vagy már éppen azon nem jelennek meg, esetleg fél évvel később, mint digitálisan és akkor már nem biztos, hogy működik egy buliban. Azért még mindig veszek lemezeket, mert ezt szoktam meg, ezt szeretem. A lemezgyűjtés viszont már sok esetben nem a zenéről szól, hiszen ha gyorsan kell, akkor beszerzed digitálisan. És ha nem a zenéről szól, akkor már a tárgyról szól és ugyanolyan gyűjtési szenvedély, mint bármelyik másik a bélyeggyűjtéstől a szalvétagyűjtésig. Egy út arra, hogy kicsit megszabadulj a világ bajaitól, vagy szigorúbban fogalmazva: egérutat nyerj a saját problémáiddal való foglalkozás elől. Persze, ha egészséges mértékben csinálja az ember, akkor egy nagyon jó kis hobbi. Nekem a mai napig nagyon nagy örömet okoz, ha sikerül megtalálnom egy olyan lemezt, amire régóta vágyom, ami nagyon tetszik. Ha más is megtalálja ezt az örömet a boltban, akkor biztosan érdemes csinálni.”

lejegyezte: Dömötör Endre
fotó: Lékó Tamás