Filmrecorder. "Ne essünk pánikba, amikor nem értünk mindent" - Nemes Jeles László-interjú

Az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének második filmjében, az első világháború előtti utolsó pillanatokban játszódó Napszálltában egy Leiter Írisz nevű fiatal nőt követ végig a kamera. Nemes Jeles Lászlóval beszélgettünk a civilizáció hanyatlásáról, a színészek közötti kémiáról, vámpírokról és mobiltelefonokról, a főhősnője titkairól, illetve a lelkéről, ami a zene által csillan meg. Ez az interjú a 65. Recorder magazinban megjelent írás bővített változata.

Unod, hogy mostanában túl sokat mondanak el a filmről az előzetesek, azért lett a Napszálltáé ennyire enigmatikus?

Azt gondolom, a kevesebb több. A mostani előzetesek nagy részében szinte végignézed a filmet két és fél percben. A Napszállta teasere és a trailere inkább a film hangulatát készíti elő.

Szerinted a Napszállta olyan film lett, amit többször meg kell nézni, ha érteni akarjuk?

Nem feltétlenül. De egyszer jól. Fel kell adni valamit a félelmekből, a nézői megszokásokból, a kontrollból. Én a nézőt tiszteletben tartom, nem filmes készételt akarok neki adni.

Milyen hozzáállással érdemes beülni rá?

Én azt próbáltam elérni, hogy ez egy utazás legyen a néző szempontjából, és legyen, ami a homályban marad. Nem minden rögtön racionálisan dekódolható a filmben, ahogy az életben sem. A mozi manapság azt az illúziót adja, hogy minden megfejthető, és nagyon objektiven létezik. A Napszállta sokkal szubjektívebb, ami egy sajátos nézői attitűdöt is kíván: hogy ne essünk pánikba, amikor nem értünk mindent a történetből. A kérdések fontosabbak, mint a válaszok.

Az angol cím (Sunset) már jó ideje megvolt, a magyarra mennyire volt nehéz rátalálni?

Nehéz szülés volt. Az Alkonyt a vámpírok miatt semmiképpen nem akartam. Tetszett a Napnyugta is, de megörültem, amikor eszünkbe jutott a Napszállta, mert bár egy letűnt világ szava, de értik ma is.

A Napszállta orosz, spanyol és olasz plakátja

Ez a film a nappalról szól, mondtad régebben. Mit értettél ezen?

A civilizációs ígéretre gondoltam. A századelő optimizmusára, amit letört az első világháború. Számomra ezt jeleníti meg a cím is: mi történik, amikor eltűnik a csillagunk és jön a kozmosz sötétsége.

Úgy látod, a civilizáció az első világháború kitörése óta folyamatosan hanyatlik? Semmi előrelépést nem látsz?

Nem sokat. Itt volt egy ablak: Magyarországon néhány évtized, a századforduló, századelő időszaka. Akkorra ért be a pozitivizmus is, a tudományok olyan stádiumba jutottak, hogy a társadalom tudott belőlük profitálni. Aztán az ideológiák mindezt eltörölték.

Jakab Juli a Napszálltában | Forrás: Laokoon Filmgroup

Úgy gondolsz a modern kor vívmányaira, hogy használod őket, de igazából meglennél nélkülük?

Egyrészt van egy visszafejlődés. Beszélsz a mobiltelefonon, de hányszor fordul elő, hogy nincs térerő, vagy megszakad a beszélgetés, miközben, ha vonalas lenne, működne. Ahogy devalválódik a kép is: például, ha a gyerekeidről mobiltelefonnal csinálsz fotókat, akkor húsz év múlva már nem tudod megnézni őket. Mert mire felnőnek, ezek a képek, ez a technológia már nem létezik.

A nők helyzete sem javult a századelő óta?

Én úgy látom, az emberi történelemben ez spirálszerűen működik. Például a francia forradalom előtt a királyi közegben a nőknek sokkal nagyobb szerepük volt, mint utána, vagyis a forradalmat úgy is lehet értelmezni, mint a maszkulinitás visszatérését. Óvnám magunkat az olyan toposzoktól, hogy régen olyan rossz volt a nőknek, ma meg annyira jó. A mai kor megkérdőjelezhetetlenül hisz a haladásban, holott lehet, hogy a történelem koncentrikus körökben halad, és csak egy marxista ötlet, hogy nyílszerűen megy előre.

Fodor Tamás, Moldován Dorottya, Lukoviczki Réka, Dobos Evelin, Vlad Ivanov, Csépai Eszter, Karsai Anna és Slárku Anett a Napszálltában | Fotó: Laokoon Filmgroup

A Napszállta 31 évvel a Saul fia előtt játszódik. Nyilván vannak kapcsolódási pontok a két történet között, hiszen a Napszálltában előrevetített történelmi zuhanás egyik mélypontja a Saul fiában ábrázolt helyzet. Ez a kapcsolat megjelenik valahogy az új filmben?

Vannak intertextuális elemek a Napszálltában. De nem saját magamat idézem, hanem valahogy maguktól előbukkannak ezek a kapcsolatok a filmek között, tudattalanul szövöm bele őket.

Nagy kockázatot vállaltál azzal, hogy Jakab Julit tetted meg főszereplőnek, hiszen bár játszott már filmekben, mégiscsak amatőr. A férfi főszereplő, Vlad Ivanov pedig method színészként ismert. Hogy működtek együtt?

Ha egy ismert színésznőt teszünk meg főszereplőnek, akkor teljesen máshogy működött volna ez a film, és biztos vagyok benne, hogy nem tett volna jót neki. Juliban benne van Írisz. Ő olyan, mintha abból a korból lépett volna elő, és inkább az nem stimmel, hogy most itt van velünk. Vlad Ivanov teljesen a másik pólus Julihoz képest: az egyik a method színész és a másik a kívülálló. Ezért is volt érdekes velük dolgozni, jó kémia alakult ki köztük. Vibráló volt a közeg, amit kialakítottak. A hátterük különböző, de egymás hatását erősítették. Mindketten nagyon koncentráltan dolgoztak. A sminkesek azt mondták, ők a karrierjük során még nem találkoztak olyan színészi magatartással, komolysággal és elhivatottsággal, mint amilyet Jakab Julinál láttak.

Vlad Ivanov és Jakab Juli a Napszálltában | Forrás: Laokoon Filmgroup

Mondtad még a forgatás előtt, hogy Juliban van egy teljesen feltáratlan régió, amiről csak sejted, hogy létezik, de a film forgatása során szeretnéd feltárni. Sikerült?

A főszereplő személyiségének feltárása mindig pozitív törekvés, miközben reménykedünk abban, hogy mégsem tudjuk teljesen feltárni. Hogy mindig maradjon új titok, új réteg, amihez nem tudunk elérni. Ebből a szempontból ez egy nagyon érdekes kísérlet volt.

Érdekes volt Juli figurájában, Íriszben, hogy pár alapvető jellemvonáson kívül nem derül ki róla semmi. Ezt miért akartad így?

Nem akartam a – nekem – szokványos karakterábrázolási részleteket beleépíteni a filmbe, máshogy próbáltam elvinni a nézőt a főhősig.

Jakab Juli a Napszálltában | Forrás: Laokoon Filmgroup

Ha nem úgy sikerül egy jelenet, ahogy szeretted volna, hányszor vagy hajlandó újra felvenni? Ugye, vannak iskolák: David Fincher mindent 65-ször vesz fel, Judd Apatow meg járatja a kamerát húsz percig, aztán majd csak lesz valami.

Nem szeretek tíznél több felvételt csinálni - talán azért is, mert nincs elég idő. Sokszor az első felvétel a legjobb, mert megvan benne az az energia, ami a következőknél esetleg elvész. És lehet, hogy bár tökéletlen, de az említett energia miatt az elsőket használtuk. Ez jó iskola egy olyan kontrollmániásnak, mint én vagyok.

Briliáns punk gesztusnak neveztem a kritikámban azt a snittet, amelyben Írisz és Brill úr a lovaskocsiban ülnek, és mögöttük egy kábé a vászon öt százalékát kitöltő ablakon látjuk az utcai forgatagot. Annak szántad?

Akkoriban nem voltak nagy ablakok. Arra is akartunk utalni, hogy abban az időben nagyon sok kezdetleges kamera volt, sokat nézelődtek dobozokba. Abban a snittben benne van a mozi tradíciója. Egy kis dobozban vagyunk, kilátunk a világra, és a világ benéz ránk. Miért tartottad azt punk gesztusnak?

Vlad Ivanov, az említett ablak és Jakab Juli a Napszálltában | Forrás: Laokoon Filmgroup

Mert, ha elmondod egy producernek, hogy egy kis ablakon akarsz megmutatni egy nagyon bonyolult és drága utcai jelenetet, akkor az első dolog, amit javasolni fog, hogy akkor mutassuk meg nagyban.

De itt pont a megfoghatatlansága volt az érdekes. És az, hogy van egy káosz. Megy a világ a háttérben, és egyre érthetetlenebb lesz.

Rengeteg mozgásművész van a Napszállta szereplői között. Nekik mi volt a feladatuk?

Amikor a tömeghez közelítettünk a kamerával, fontos volt, hogy Írisz körül ne rettegő statiszták legyenek, hanem olyanok, akik létre tudnak hozni egyfajta - a tömegre jellemző - állandó örvényt és  úgy mozogjanak, mint az akkori emberek. Volt tartásuk, a ruha is keményebb volt, a nők fűzőt viseltek, és mindenkire érvényes volt az etikett.

Jakab Juli és a mozgásművészek a Napszálltában | Forrás: Laokoon Filmgroup

A film zenéjét illetően mi volt a koncepció?

A zene volt az, ahol megengedhettünk magunknak olyan lírai pillanatokat, amiket a képben nem. És valahogy Írisz lelke néhány pillanatra megcsillan általa. Ezért nagyon fontos volt, hogy olyan zenék legyenek, amikben egyszerre van jelen a zavarodottság és a szépség.

Steven Soderbergh A sebész című tévésorozatban mutatta meg, hogyan képzeli a századelőt. Eléggé rasszista, szexista, antiszemita és xenofób volt az ő interpretációjában akkor a társadalom. A Napszálltában ez miért nem jelenik meg hangsúlyosabban?

Valamit ki akarunk fejezni az akkori társadalomról, ezért a szereplők szájába adjuk ezeket a mondatokat, gondolatokat. Ez is a néző kondicionálása, amivel érzelmeket akarunk előhozni belőle. Érzek ebben némi manipulatív szándékot. Én szeretnék egy picit szabadabban, eszköztelenebbül filmet csinálni.

Jakab Juli, Őze Áron, Vlad Ivanov, Christian Harting és Pion István a Napszálltában | Fotó: Laokoon Filmgroup

Szerinted van humor a filmedben?

Eléggé rejtetten, de van.

Negyvenhárom olyan színészt számoltam össze, aki feltűnik a Napszálltában, és szerepelt már a Saul fiában is. Társulatot építesz?

Nem, nincs mögötte stratégia. Azoknak, akikkel szerettem együtt dolgozni, találtunk szerepet, ha volt rá lehetőség.

A Saul fiáról utólag azt mondtad, hogy 60 százalékban lett olyan, ahogy elképzelted. A Napszálltánál mekkora ez az arány?

Itt is kábé hatvan százalék. Mindig a határaimon táncolok, próbálom tolni őket kifelé. Nem mindig sikerül.

Jakab Juli és Nemes Jeles László a Napszállta velencei sajtótájékoztatóján | Forrás: Venice Film Festival

A film forgatása után jött a #metoo és a Time’s Up! mozgalom. Biztosan lesznek sokan, akik ezen a szűrőn át fogják nézni a filmet. Ennek állsz elébe?

Szeretem megtalálni a saját gondolataimat, és nem feltétlenül trendeket követni. Ez a film nem az elfogadott paradigmákon keresztül beszél a nemekről. Mondjuk úgy, hogy humanista szemszögből közelítek ehhez. A Napszálltában megvan a női és a férfi esszencia is, sokszor konfliktusban és keveredésben.

Mit szűrtél le a Napszállta eddigi kritikáiból?

Nem olvastam őket. Ilyenkor nagyon sok minden történik, és nem szabad mindenre odafigyelni, a filmkészítőnek picit hátra kell lépnie. Ez így volt már a Saul fiánál is, nem olvastam a kritikákat egy-másfél évig, utána pedig elolvastam mindet egyszerre. Mindig azt szeretem, ha olyat olvasok, ami nekem is ad valamit, ami megismertet egy új nézőponttal. Nem hiszek abban, hogy egy film megnézése után két órával kellene írni egy kritikát.

Balsai Móni és Jakab Juli a Napszálltában | Forrás: Laokoon Filmgroup

Emlékszel a Saul fia kritikái közül olyanokra, amelyek számodra is hasznos dolgokra mutattak rá?

Volt több nagyon érdekes írás, nem is feltétlenül kritika, hanem gondolatok a filmről. Ezek jellemzően nem a filmfesztiválos premier idején születtek, hanem a mozibemutató környékén. Nagyon érdekeset írt például J. Hoberman a Tablet magazinban, illetve Jean-Michel Frodon a blogjában. Ezek a szövegek például számítottak.

Sok híres hollywoodi rendezővel ápolsz jó kapcsolatot, Ethan Coen el is ment a Napszállta velencei vetítésére. Van erre valami protokoll, hogy ilyenkor hogyan illik véleményezni egymás filmjét?

Nehéz pontokba gyűjteni, hogy mit szabad, és mit nem. Én nem szeretem, ha nagyon dicsérnek, de azt sem, ha nagyon kritizálnak a szemembe. Ha azt mondjuk egymásnak, hogy nem tetszett a film, abban nincs információ, az nem konstruktív. A legjobb talán ilyenkor egy gondolatot megfogalmazni. És ha egy gondolat mentén megpróbálunk mondani valamit, ami tényleg a mélyére megy az anyagnak, az tud segíteni a jövőre nézve.

Most elindult a Napszállta fesztiválkörútja, aztán pár hónap múlva rákanyarodtok az Oscar-kampányra - ahogy azt már egyszer végigcsináltad a Saul fiával. Annak voltak tanulságai?

A múltkor azt fogadtam meg, hogy ezt nem akarom még egyszer végigcsinálni, mert annyira fárasztó és idegőrlő. De ha olyan helyzetbe kerülök, akkor nagyon nehéz nemet mondani, mert akkora a nyomás. Elég jól képviselem a filmjeimet, el tudom kísérni őket a nézőkhöz, az újságírókhoz. Ez sokat segít, és emiatt igény is van rá. Az a tanulság, hogy picit limitálni kell a mennyiséget. A Napszállta az egész világra el lett adva, és ha csak a néhány kiemelt piacról beszélünk, már az is iszonyú nagy vállalás.

Kikristályosodott már, hogy mi lesz a következő filmed?

Nem, de vannak elképzeléseim. Még keresem a megfelelő alapanyagot. Nem csináltam meg az első forgatókönyvet, amit felajánlottak. Nem tudom elképzelni, hogy olyan filmet csináljak, amelynél a forgatókönyv véglegesítésébe nem folyhatok bele.

Krámli Ferenc key grip, Réder György camera operator, Hevesi István rendezői munkatárs, Erdély Mátyás operatőr, Nemes Jeles László rendező és Kolos István első asszisztens a Napszállta forgatásán | Fotó: Bartha Máté / Laokoon Filmgroup

Nagyon hosszú ideje már mindig tudtad, hogy mi lesz a következő filmed. Milyen érzés, hogy ez a film most kész van, és nem tudod, mi jön utána?

Szokatlan. Olvasok és dolgozom, és azon töröm a fejem, hogy mi az az utazás, amibe bele szeretnék kezdeni. Ugyanilyen filmet nem szeretnék csinálni. Az biztos, hogy az immerzív filmkészítés nagyon érdekel. A nagy kérdés, hogy mik ennek a limitjei, és hogy mennyire érdekel a tradicionálisabb kódok követése.

szerző: Varga Ferenc
header-fotó: Venice Film Festival