„Bátran bedobáltam mindent a kondérba” – Superstereo születésnapi mix és interjú

Tíz éve állt először a DJ pultba SuperStereo  néven Laskai Viktor, akit korábban a Péterfy Bori & Love Band, előtte az Amorf Ördögök utolsó felállásának dobosaként ismert meg a közönség. Az évfordulóra készített pályaáttekintő, a balkános és popos elektronikus korszakát is bemutató mix először itt a Recorderen hallható, és beszélgettünk Superstereóval a tanulságokról, a zenekarosdi és a szólópálya különbségeiről, no meg az elmúlt évek egyik legnagyobb magyar rádiós slágerévé lett Bent a neved hatásáról – aminek egyébként nálunk volt a premierje 2015-ben.

Gondolkodtál az évfordulón a tíz év tanulságairól?

Pont azon gondolkoztam, hogy ha ezt a kérdést felteszed, akkor mit fogok mondani... Az egy nagy tanulság: ez egy nagyon kemény világ. Az ember kívülállóként azt gondolja, hogy milyen csudajó és csilivili, „én vagyok a valaki”; de amikor belülről kiderül, hogy mennyire keményen meg kell dolgozni minden egyes apróságért – egy videókliptől kezdve akár addig, hogy eljutni egy fellépésre és hazajönni –, akkor egy kicsit átértékelődik a dolog. Én ráadásul nem vagyok sztáralkat, hanem abszolút szeretetből, szívből csinálom. Az emberek nem szoktak elgondolkodni azon, hiszen nem is tudnak róla semmit, hogy mennyi kitartás kell ehhez, folyamatosan a topon kell lenni. Hanem egyszer csak kapnak valamit, amiben egy csomó embernek fél év munkája benne volt, és akkor azt mondják, hogy „fú, hát ez egy fos”, vagy persze azt, hogy „tök jó”. És ez elég kemény, ezt az izgulást átélni minden egyes megjelenés előtt. Ezt csak az tudja, aki benne van, ezzel foglalkozik. Most pont ezt a részét próbálom meg elengedni, nem akarok ráparázni, hanem csak azért csinálni, mert nekem örömet okoz – és ha másnak is, az szuper.

Korábban több zenekarban is benne voltál, akkor nem érezted ezt?

Nem, mert akkor többen voltunk, többfele oszlottak meg a terhek, jobban lehetett bizonyos dolgokra fókuszálni, és meg lehet beszélni a dolgokat. Pont most jutottam el oda, hogy nem tudok egyről a kettőre jutni, ha egyedül vagyok, ezért azon dolgozom, hogy egy két-három emberből álló csapatot magam köré szervezzek, és akkor egyszerűbben, gördülékenyebben mennek a dolgok

És amikor a SuperStereo nem (csak) te voltál, hanem egy zenekar?

Az az időszak inkább a nagy sikerről és a bulizásról szólt. Meg én egy kicsit zártan kezeltem a dolgot, ilyen dolgokról nem nagyon beszéltünk, csak írtam a dalokat, próbáltam az egészet egyben tartani. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy ezt nem akarom csinálni: nem azért szálltam ki egy zenekarból, hogy beszálljak egy másikba, hanem azért, hogy DJ-ként tudjak fellépni, buliztatni. Erre hirtelen visszakerült az agyam egy zenekari dologba, és összekeveredett az egész. Élveztem, rengeteg jót adott, csak eljött az a pont, amikor azt mondtam, hogy nem ez volt a célom, amikor kiléptem Bori zenekarából, és az egész életemet megváltoztattam.

Úgyhogy most DJ-ként járok fellépni, a saját dalaimat játszom, tehát aki odajön, megkapja az összes dalt, amit ismerhet, csak ezeket kiegészítem olyan zenékkel, amik jól odapasszolnak, legyenek újak vagy egy felturbózott régiek – hiszen óriási retró láz van, az újat alig fogadják be az emberek, mert mindenhol csak a régi szól. De a zenekari felállás sem volt klasszikus zenekar, hiszen én ugyanúgy DJ-ztem, csak volt mellettem három zenész, aki billentyűzött, gitározott, énekelt. Ezért is nem akartam más neveket, aliasokat kitalálni, bár elgondolkodtam ezen, hiszen a SuperStereo mindig az volt, hogy én DJ-zek. Most inkább azon dolgozom,, hogy az emberek ezt megértsék. Nagyon kemény meló, mert általában az van, hogy az énekes arcát megjegyzik, és azzal azonosítják az előadót. Pont ezért most egy kicsit jobban kiveszem a szerepemet a dalaimból. A Vakvilágban rappelek egy kicsit, az új dalaimban pedig majd a verzéket fogom én vinni, és a refrénekre hívok „segítséget”, ismertebb előadókat.

A mixben sok régi számod szerepel. Hogy látod most azt a korszakodat?

Ahogy elkezdtem összeszedni a zenéket, olyan régi demóimat megtaláltam, amikor még csak próbálkoztam a zeneösszerakással, meg kész, fölénekelt dalokat, amik soha nem jelentek meg –és megmondom őszintén, hogy nagyon tetszenek. Bátrabban mertem használni mindenféle hangszert, mindenféle hangszínt, bátran bedobáltam mindent a kondérba, és tök jó dolgok születtek. Nagyon jól esett visszahallgatni. Ez volt az első korszakom, ez a megmagyarázhatatlan, nem tudom én milyen zene. Utána jött a Balkán időszak, amit elég keményen meglovagoltam, nagyon sokat voltam ezzel külföldön (főleg a remixlemezem segített ebben), meg így is kezeltek, hogy „a Viktor a Balkán DJ”. [Ez itt balra egy kép ebből a korszakból - a szerk.] Utána ez lecsengett, akkor jött a Dáviddal [Darabos Dávid, vagyis Dé – a szerk.] közös meló, amikor a Magyarországra és a popzenére kezdtem el koncentrálni. Most pedig azon töröm a fejemet, hogy megint kéne csűrni-csavarni a dolgokon. Nem tudom még pontosan, hogyan, de már születtek demóim, ami kicsit visszahozzák a korai mentalitást: mindent beledobálok, és valami egyensúly kialakul. Most másfél nap alatt született egy ilyen zene, amin meg is lepődtem, hogy ez hogy jött ki? Csak úgy folyt, mint a csap, ahogy megnyitod. Talán ennek a tíz évnek lehet ilyen pszichikai hatása, hogy visszajött a bátorságom, hogy ne a megfelelésért alkossak – úgy nem is igazán lehet szerintem. Hanem ez az öröm, ez az ösztön, hogy ez vagyok, ezt csinálom, kész, és nem gondolom túl a dolgokat.

Korábban volt benned megfelelési vágy?

Volt rajtam sokáig ilyen érzés, hogy meg kell felelnem a rádióknak, az embereknek, mindenkinek. Ezeket a vágyakat el kell fárasztani, és utána rájössz, hogy mi az igazság. Például az, ami a Bent a neved után volt: hogy meg tudom-e megint csinálni, és aztán megint. Rájöttem, hogy nem így működik, nem lehet így akarni, meg kell maradni az őszinte hozzállásnál. És most el is fáradt bennem ez a vágy, és bátrabban fogok közreműködőket választani például egy dalba, akár olyan embert is, akit senki nem vár.

Nagyon nehéz világ ez ebből a szempontból, hogy megcsinálsz egy dalt, tök jó, sok ember áthallgatja, lemeózza – és beküldöd a rádióba, és minden indok nélkül egyszer csak nem játsszák. És akkor bumm, mi van? Én nem vagyok akkora YouTube-sztár, és soha nem is leszek, aki felrak egy zenét, és egy hét alatt megvan az egymillió. Az én zeném inkább az a kategória, ahol a nézettségben rengeteget segít a rádiós játszás. Az, hogy az új dal, a Vakvilág bekerült egy elég erős rotációba, nagyon megdobta a nézettségét. Inkább a levadászósabb fajta zene az enyém: itt hallják, ott hallják, és utána már keresik, és írják a tök sok pozitív kommentet. A Bent a neved is három-négy hónapig csak ott pötyögött a YouTube-on, az sem az a robbanásszerű dolog volt, hanem szépen építkezett. Ugyanis egy olyasfajta agy azért belém van rakva, ami arra vezényel, hogy ebben a nagyon nagy lábasban azért egy olyan húsdarab legyek, ami kitűnik belőle. Meg akarom tartani az egyéniségemet, és szeretem a minőségi dolgokat mind zenében, mind szövegben, mind soundban. Én ezeket a bohóckodós dolgokat annyira nem tudom hova tenni.

A Bent a neved még most nyáron is ott volt a 20 legjátszottabb magyar dal között.  Az úszómedencéd mellett napozva akár úgy is érezhetnéd, hogy te akkor már bizonyítottál.

Nagyon jól esik és büszke is vagyok rá, de én nem vagyok az a hanyatt dőlős típus, hogy én már megcsináltam, király vagyok. Elégedettség a mai napig nincs bennem. Meg ennek a sikernek megvan az árnyoldala is: valamennyire elvonja a figyelmet a mostani alkotásaimról; lehet, hogy sok rádióba azért nem kerülnek be az új dalaim, mert a Bent a neved még mindig annyira erős, hogy nem fognak berakni egy újabbat. Bár mondjuk vannak itthon olyan előadók, akiknek három-négy dalát is játssza a rádió – ezek ilyen megmagyarázhatatlan dolgok. Szóval ha megelégednék ezzel, ha úgy érezném, hogy „na, ezt letettem az asztalra, húha!”, akkor szerintem meg is állna bennem minden, egyfajta börtönbe zárnám magamat. Az energiák bennem vannak az alkotásra, és ha ezt nem tudnám kiélni, az nagy gáz lenne.

SuperStereo a Facebookon itt található, ez a honlapja, Ez pedig akkor a mix, alatta a számlista:

01-SuperStereo - Sunny side of the Zouk ft. Mészáros Ádám (Original Mix)
02-SuperStereo - Carvinal (Original Mix)
03-SuperStereo - Got It (Original Mix)
04-SuperStereo - Rude Boy (Original Mix)
05-Boban Markovic Orkestar - Khelipe e Chease (SuperStereo x Beatwarez Remix)
06-Shantel - Disco Partizani (SuperStereo ft. Mc Gun Remix)
07-SuperStereo - Hello Future ft. Mészáros Ádám (Original Mix)
08-SuperStereo - Arabic (Original Mix- Kiadatlan)
09-SuperStereo & Stas ft. Péterfy Bori - Hajnal (Original Mix)
10-SuperStereo - Rumba pull up (Original Mix)
11-Skaska Orchestra - More (SuperStereo x Beatwarez Remix)
12-SuperStereo - Right Foot Dancer ft. Killo Killo (Original Mix)
13-SuperStereo x Beatwarez - Drot That Beat (Original Mix - Kiadatlan)
14-SuperStereo - Wake Me Up (Original Mix - Kiadatlan)
15-SuperStereo - ID (Kiadatlan Demo)
16-SuperStereo - Gusto (Original Mix)
17-SuperStereo - Party Ház (Original Mix)
18-SuperStereo - Sweet Melody (Original Mix - Kiadatlan)
19-SuperStereo - Miért?! ft. Fanna (Milanja Kokas Remix)
20-SuperStereo - African Tribe (Original Mix)
21-SuperStereo - ID (Kiadatlan Demo)
22-SuperStereo - Bent a neved ft. Dé (SuperStereo VIP MIX)
23-SuperStereo - Martian ft. Killo Killo (Boris Viande Breiz Manele Remix)
24-SuperStereo - Hopaa (Original Mix)
25-SuperStereo - Az igazi Te voltál ft. Kollányi Zsuzsi (SuperStereo VIP MIX)
26-SuperStereo - Kamikaze World ft. Fanna & Beatwarez (Original Mix - Kiadatlan)