Blood Wine Or Honey: Fear & Celebration (lemezkritika)

Ezt a lemezt hallgasd meg! Ilyen egy jó lead, nem? 

Kiadó: Do Right! Music

Megjelenés: 2018. június

Stílus: elektro-afrobeat, hypno-tropicalia

Kulcsdal: Fear & Celebration

Vannak, akik szerint a popzene – és úgy általában minden populáris zene – önismétlő tendenciáit már csak az változtathatja meg, dobhatja fel, hogy a poptörténettől eddig elzárt afrikai, ázsiai, közép- és dél-amerikai fiatalok a számukra is egyre inkább elérhető gyors net és streamingszolgáltatások miatt végre megismerkedhetnek a Beach Boystól az 808 State-ig bármivel, ami eddig történt és aztán saját zenei nyelvükön mutathatják meg ezek, és persze a teljes pophistória felfrissített változatát. Nos, a hongkongi Blood Wine Or Honey-é majdnem ilyen zene. Olyan helyről érkezett, ahonnan ennyire szofisztikált, ugyanakkor sajátos, egyszerre lokális és globális hatású, összetett dalok nem gyakran szoktak. Persze Hongkong majdnem nyugat és a trió tagjai nyugati származásúak (egyikük, James Branbury az Auteurs csellósa is volt), de a trópusi hangulat – és a szárított halak illatát kínáló ipari raktárkörnyezet, ahol a dalok születtek – mégis vastagon belengi a lemezt, ilyen zene Los Angelesben aligha készülhetett volna. A néhány éve alakult, dalait improvizációkból felépítő trió tavalyi debütszámába (Anxious Party People) beleszeretett számos fontos és befolyásos rádiós dj és zenei szakember, élő bemutatkozásuk is remekül jött össze a Sonar első hongkongi fesztiválján, szóval már csak a szélesebb ismertség hiányzik, amit ez a perfekt bemutatkozó LP is elhozhat. Nagyon nehezen vagy inkább hosszan körbeírható a rajta szóló zene: a szaxofondús afrobeat és a sűrű ritmusú trópusi elektropop tényleg csak a váz, amire mindenféle dancepunk/electrorock kerül hordozóanyagként, színesítésképp pedig futurejazz-es és afrolatinos részektől a nagyvárosi zsezsgés feszültségéig és a mániákusság mögött rejlő állhatatos céltudatosságig szinte bármi. Ha azt mondom, hogy hangulatában a szép emlékű Late Of The Pier kísérletezős dancepunkja is eszembe jut a pontos című Fear & Celebrationről, az segít közelebb jutni a megszólaláshoz? Akárhogy is: ritka izgalmas zene ez, ritkaság 2018-ban.

9/10

Dömötör Endre

a remek lemez: