„Mi a színtiszta szeretetért harcolunk” – First Hate-interjú

2018.05.27. 10:37, rerecorder

A dán elektropopzenekar, a First Hate tagjai, Joakim Nørgaard és Anton Falck komoly figyelmet szentelnek az érzelmek és a zene kapcsolatára. Ez interjúnkból is kiderül, amit a duó ma esti, vasárnapi A38-as fellépésének apropójából készítettünk.

Debütáló albumotokkal, az A Prayer For The Unemployeddal magasra tettétek a mércét. Milyen irányba haladnak az új felvételek?

A legutóbbi albumon az eltitkolt kívánságainkat, reményeinket és álmainkat boncolgattuk. Sikerült jó mélyre ásni magunkat a lelkünkbe, amely által próbáltuk megszabadítani magunkat a visszatartó gondolatoktól. Ez egy érzelmekkel teli utazás volt és az, ahogyan reagáltak erre az emberek, megváltoztatta a világunkat. Még mindig az a küldetésünk, hogy felszabadítsuk az emberi agyat a maga által generált börtönökből vagy éppen a társadalom fogságából. Célunk eléréséhez, pedig a zenénk szolgál fegyverként. A következő lemezünk más munkafolyamatok, történetek és a hangok határainak feszegetése köré fog épülni. Arra törekszünk, hogy a kényelem és kényelmetlenség között ugráljunk, illetve mellette értelmezhetetlenek is legyünk valahol. Ugyanúgy, mint korábban, csak úgy, ahogyan még soha.

Nemrég jelent meg Fallen című dalotok klipje. Gyönyörű az épület, amiben forgattátok. Hol volt ez pontosan?

Bécsben, a Szépművészeti Múzeumban. Ennek a felkutatása egyébként Lorenz Uhl rendező érdeme.

Az interjúitokból az derült ki, hogy nem vagytok éppen megelégedve azzal, amerre világ halad. Ha lenne valami, amit megváltoztathatnátok, mi lenne az?

A világban mindig is jelen volt a gonoszság. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan merre haladunk. Szeretnénk, ha az együttérzésnek, megosztásnak, elfogadásnak, szeretetnek és a különbözőségek lehetőségének mind helye lenne környezetünkben. Minden jó cselekedetnek van hatása, ez pedig nem attól függ, hogy mekkora. A negatívnak is. Mi a színtiszta szeretetért harcolunk.

Joakim, olvastam egy beszélgetésetekben, hogy imádsz idegenekkel találkozni. Mi volt a legjobb ilyen jellegű élményed?

Amelyek a legjobbak voltak, azok örök barátságokká, illetve igaz szerelemmé nőtték ki magukat. Az ilyen találkozások varázslatos dolgokhoz vezethetnek. Viszont jelenleg arra koncentrálok, hogy azokra az emberekre figyeljek, akik a legtöbbet jelentik számomra.

Ezért írtátok ki a közösségi oldalaitokra, hogy hívjanak meg titeket a rajongóitok dj-zni?

Az emberek szeretik azt, amit csinálunk, ahogyan mi is szeretünk más előadókat. Van az a gondolat, hogy a rajongók és az idolok elszeparált elemek, amelyeknek kapcsolata során az egyik a „vezető”. Tőlünk távol áll ez a koncepció. Imádjuk a kalandokat és lenézzük azokat, akik másokra lenéznek. Emellett hálásak vagyunk, ha új emberekkel találkozhatunk. Viszont ez még nem garancia arra, hogy kedvelni fogjuk a másikat, de szeretnénk mindenkit megismerni. Egyébként pénzért vállalunk dj-szettet.

Anton, az egyik zenekari fotón sírsz. Milyen koncepció rejlik mögötte?

Mikor gyerek voltam, nehezen tudtam kifejezni az érzelmeimet. Ekkor kezdtem gyakorolni a műsírást, hogy megtudjam, milyen érzés. A fotózáson sokat baromkodtunk. Amikor Joakim kitalálta, hogy legyen a háttér piros, nekem beugrott a sírás. Lényegében ez csak egy dolog, amit tudok kontrolálni.

A tinédzser éveidben volt egy naplód, amelybe titkos nyelven írtál. Hogyan írnád le a következő mondatot: Hello Budapest, ugorjatok le május 27-én az A38-ra.