Most indul a felemelkedés – Papp László ajánlja Daniel Avery új LP-jét

Daniel Avery minimál eszközkészlettel dolgozó, hipnotikus tánczenével rántott be minket rajongónak 2013-as debütlemezével (év végi listánkon Top 10-es lett), második LP-jére viszont öt évet kellett várni. Hogy megérte-e, azt egy szintén dj-be oltott producer, az NVC promótercég egyik alapítója, vezetője és a Selected Sounds Label alapító-főnöke, Papp László fejti meg. Ő ugye Subotage-ként az ország egyik sokakat remixelő, népszerű dj-je, surfalone néven pedig idén februárban jelent meg új projektjének személyes, konvenciókra fittyet hányó, remek bemutatkozó albuma, amely egy kapcsolat végéről, az azt követő lelki hullámzásról és a főszereplő önmagához való visszatalálásáról szól. Profül rovatunkban zenész kritizál zenészt.

DANIEL AVERY: Song For Alpha

Kiadó: Phantasy Sound / [PIAS]

Megjelenés: 2018. április

Stílus: acid house, tech house, leftfield elektronika

Daniel Avery Song For Alpha című, áprilisban megjelent új albuma éppen megfelelő aláfestő zenének bizonyult az eleinte szégyenlős, majd egyre erősödő tavasz és a kezdetben elűzhetetlennek tűnő, de végül elfogyni látszó tél közötti furcsa átmeneti időszakban.

A producerbe oltott dj-ről legutóbb 2016-ban hallottunk, amikor a !K7 Records felkérte, hogy készítse el a több mint 20 éves(!) múlttal rendelkező DJ-Kicks-sorozat aktuális mixalbumát. Ekkor a kissé sötétebb, újhullámos technók világába vitt el minket, megmutatva szelektor énjét, most azonban ismét teljes szerzői albummal jelentkezik a lassan világhírűnek mondható alkotó.

A Song For Alpha első néhány száma azon a fátyolos, fakó, nehezen induló reggelen folytatódik, ahol a 2013-as Drone Logic album abbamaradt. Az organikus, analóg melódiák ezúttal azonban minimalistábbak, letisztultabbak, komorabbak, mégis egyszerre kiegyensúlyozottak és stabilak.

Az album időnként elidőzik abban a kis sötét lelki veremben, ahonnan csak bölcs, de komor technoütemekkel tudunk továbbhaladni (Sensation), de az egész lemezen átível egy időtlen, befordulós, mégis simogató hangzás, amely az elektronikus zene különböző korszakaiban egyaránt felbukkant (a kilencvenes évek Orbitalja, a kétezres évek cutting edge zenéi a Border Community kiadónál, vagy akár napjaink egyik legmenőbb produceregyénisége, Four Tet hatása is érződik).

A Clear című zene például hitelesen visszahozza azt a furcsa, elhagyatott, hipnotikus dallamvilágot, ami sok elektronikus zenére jellemző volt a kilencvenes évek végén, de a Diminuendo könyörtelen lépegetése gyorsan kirángat minket a nosztalgiából és kiperdít az éjszakába, hogy menni kell, nincs mese.

Ez a bipolaritás jellemzi az egész albumot, ami, bár forradalminak vagy újszerűnek semmiképp sem nevezhető, nálam abszolút betalált. A befelé fordulós, emlékekkel elidőző zeneírás és az ezzel szemben álló, dj-s, explicit önkifejezés kettőssége számomra is fontos témakör mostanában. (Surfalone vs. Subotage.)

Az utolsó néhány zene a Boards Of Canada-féle The Campfire Headphase album legmélyebb perceit idézi (Days From Now / Embers / Slow Fade), míg a zárószám, a Quick Eternity egy önálló entitásként, halvány csilingeléssel jelzi azt, hogy a kút mélyén jó, ha eszünkbe jut, hogy most indul a felemelkedés.

Papp László

Avery új albuma: 

Surfalone idei bemutatkozása: 

surfalone Facebook-oldal
Papp László-fotó: miki357