A Wolf Down egykori énekesnője által alapított Venom Prison három év alatt már nagyon magasra jutott: turnéztak a Suicide Silence-szel, a Trap Themmel és a Gorguts-szal is, megjárták a Downloadot, a Bloodstock Open Airt és a Ritual Festivalt, valamint megjelentették a debütalbumukat, az Animust. Amin pont olyan agresszíven, groove-osan és súlyosan játsszák a metalos hardcore-t, hogy az ember azonnal látni akarja őket élőben is. Szerencsére a Triviummal és a Power Trippel közös turnéjuk március 29-én a budapesti Akvárium Klubot is eléri, de előtte még a Prosthetic Records újra kiadja az első lemezt, deluxe változatban, bónuszként öt szám élő felvételével. Amiről itthon a Recorderen debütál a Devoid, a hozzá tartozó klippel együtt. Ezek kapcsán beszélgettünk Larissa Stupar frontemberrel a metálos színtéren belül uralkodó nőgyűlöletről, a straight edge-ről, megélhetési nehézségekről és még sok másról.
először is itt a friss bónuszdal, a Devoid klipjének premierje, alább pedig az interjú:
Meséljetek a kezdetekről! Hogyan és mikor alakult a zenekar?
A Venom Prison előtt mindannyian hardcore bandában játszottunk, de szerettünk volna elmozdulni a metál felé. Ash-sel (Gray gitáros – a szerk.) szinte egyszerre léptünk ki az akkori zenekarainkból és úgy gondoltuk, hogy próbáljuk meg, szóval felvettünk egy öt számos demót a nappalinkban. Hamar el akartunk kezdeni koncertezni, szóval megkértük Bent (Thomas – a szerk.), hogy csatlakozzon. Anno turnéztunk együtt, amikor ő még egy másik együttesben pengetett, szóval tudtam, hogy elképesztő gitáros és biztosan benne lenne valami hasonlóban. Ameddig nem találtunk állandó tagokat, a barátaink ugrottak be a dobos és basszusgitárosi poszton – most meg itt tartunk.
Hogyan írnád le a Venom Prison hangzását valakinek, aki még nem hallotta a zenéteket?
Agresszív, zsigeri, maró.
Szűk két éve jelent meg a debütalbumotok, az Animus. Változott az eltelt időben a lemezhez való kapcsolódásod, az arról alkotott véleményed?
Áprilisban lesz két éve, hogy felvettük az Animust és szerintem azóta mindannyian sokkal jobb zenészek lettünk. Ha most vennénk fel, teljesen másképp szólna, de én olyannak szeretem, amilyen. Segített megtalálni a saját hangzásunkat és megmutatni a világnak, kik vagyunk.
A lemez sok ajtót megnyitott előttetek, rengeteg kritika tért ki arra, hogy az olyan zenekarok, mint ti vagy a Code Orange nagyon erőteljesen meg tudtok szólítani egy fiatal, a hardcore-ra annyira nem fogékony réteget.
Szerintem az olyan zenekarok, mint a Code Orange vagy a Venom Prison, akiknek a gyökerei a hardcore-színtérben vannak, új elemeket hoztak a már kiforrott és becsontosodott stílusokba, sokkal súlyosabban, groove-osabban és dinamikusabban játszották őket. Ami egyszerre rezonál a hardcore-ot hallgatókkal és azokkal is, akik előtte nem igazán ismerték a műfajt. Jó érzés két világot összehozni.
Éreztek magatokon nyomást az Animus sikerei miatt? Hogy álltok a folytatásával?
Abszolút érzünk. Ugyanakkor manapság sokkal magabiztosabbak vagyunk zenészként és dalszerzőként, sokat értünk az elmúlt tizennyolc hónapban és ez hallatszódni fog az új számokban is. Sokkal technikásabbak, dinamikusabbak és súlyosabbak lesznek, mint bármi, amit eddig csináltunk.
A metálrajongók szeretnek úgy gondolni magukra, mint egy békés és haladó szellemiségű kommunára, ami mentes a gyűlölködéstől, mégis: a nőgyűlölő sorokat gyakran elintézik azzal, hogy „a death metálos szövegek csak helykitöltők, nem érdemes komolyan venni őket” és a pornogrind ellen is csak kevesen emelik fel a szavukat. Mit gondolsz, miért van ez így?
Alapvetően a bármiféle erő/hatalom reprodukálására való törekvés miatt. A metálszíntér a kezdetektől fogva egy férfiak által dominált világ és bár a közönség nemi összetételének tekintetében manapság már beszélhetünk egyensúlyról, a műfaj mintha képtelen lenne arra, hogy a nőket is képviselje. A metál maszkulinitásról alkotott koncepciójának része a nőgyűlölet különböző formái és egy nők nélküli fantáziavilág megteremtése. Sokszor az az érzésem, hogy amíg sok metálrajongó vallja, hogy a stílus az élete része, a szövegek már közel sem ennyire fontosak nekik. Sokan görcsösen ragaszkodnak a tradíciókhoz és azt gondolják, hogy elárulják a metált és a hozzá kapcsolódó kultúrát, ha felszólalnak a nőgyűlölet ellen. A műfaj iróniája, hogy hiába épül többek közt a korunk társadalmának ideológiáival való szembenállás ideájára, végül pont annak a kultúrának az androcentrikus kódjait reprodukálja, ami ellen – elvileg – lázad.
A Venom Prison minden tagja nyíltan vállalja az ideológiáit, de mégis: van olyan téma, amiről eddig nem kérdeztek, de mindig szerettél volna róla beszélni egy interjúban?
Több mint tíz éve vegán vagyok és straight edge, ennek ellenére sosem kérdeztek még az állatok jogairól vagy a vegetarianizmusról. Üdítő lenne, ha egyszer inkább az életvitelemmel kapcsolatos döntésekről faggatnának.
Március 28-án a Trivium és a Power Trip társaságában léptek majd fel az Akváriumban, akik mindketten másfelől közelítenek a metálhoz. Mennyire befolyásolja az aktuális lineup a setlisteteket?
Azt nem mondanám, hogy a lineup kihat a setlistünkre, de annyi biztos, hogy ilyen „társaságban” te is feszesebben akarsz játszani és emlékezetes koncertet adni. Ezen a mostani turnén döntően olyan embereknek játszunk, akik még nem láttak minket, így természetes, hogy jó benyomást akarunk tenni rájuk. De a legizgalmasabb rész egyértelműen az, hogy minden este a Power Trippel és a Triviummal oszthatjuk meg a színpadot – mindkét zenekar elképesztő, mindenképp nézd meg majd őket Budapesten!
Ugyan már most olyan fesztiválokon játszatok, mint a Download vagy Bloodshed és olyan zenekarokkal turnéztok, mint a Trap Them, a Trivium vagy a Suicide Silence, mindegyikőtöknek van rendes polgári állása vagy folyamatban lévő tanulmánya. Ezen a szinten még nem tudtok megélni a zenélésből, vagy más oka van?
Manapság aktív zenekarnak lenni a metálszíntéren belül nehezebb, mint valaha. Régebben a kiadók sokkal több pénzt fordítottak arra, hogy a zenekarnak a turné alatt decens ellátásban legyen része. Manapság nem így van, a bandáknak minden egyes forintért meg kell dolgoznia. A Venom Prison mindössze három éve működik és sosem gondoltuk volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen messzire jutunk. Miközben tovább építjük az együttest, szeretnénk nyitva tartani a lehetőségeinket és némi extra pénzt keresni, hogy komfortosan tudjunk élni.
Tervek, álmok, rémálmok?
A március-áprilisi turné után öt hétre visszatérünk Amerikába, ahol a Devastation On The Nation keretében az Aborteddal, a Psycroptic-kal, a Disentombbal és az Ingesteddel fogunk turnézni. Aztán amint annak is vége, stúdióba megyünk felvenni a második lemezünket.
interjú: Kollár Bálint
a budapesti koncert Facebook-eseményoldala
a Triviummal és a Power Trippel közös európai turné teljes menetrendje:
10/3 Haarlem, Patronaat – NL
11/3 Koln - Live Music Hall – DE
12/3 Oberhausen - Turbinen Halle 2 – DE
14/3 Malmo - KB – SE
15/3 Stockholm - Fryhuset Klubben – SE
16/3 Oslo - Rockefeller – NO
17/3 Norkoping - Arbis – SE
19/3 Helsinki - Nosturi – FI
21/3 Gothenburg - Pustervik – SE
22/3 Copenhagen - Pumphuset – SE
23/3 Berlin - Huxley’s – DE
24/3 Leipzig - Täubchenthal – DE
25/3 Warsaw - Progresja – PL
27/3 Prague - Roxy – CZ
28/3 Bratislava - Majestic – SI
29/3 Budapest - Durer Kert – HU
30/3 Vienna - Simm City – AT
1/4 Zagreb - Tvornia – HR
2/4 Ljubljana - Kino Siska – SI
3/4 Novara - Phenomenon – IT
4/4 Zurich - Komplex – CH
6/4 Bilbao - Sala Santana 27 – ES
7/4 Madrid - Teatro Barcelo – ES
8/4 Barcelona - Sala Razzmatazz – ES
10/4 Geneva - L’Usine – CH
11/4 Munich - Tonhalle – DE
12/4 Stuttgart - LKA Longhorn – DE
13/4 Paris - Bataclan – FR
15/4 Antwerp - Trix - BE