A hatvanas évek végén megjelent átdolgozásával, az Oh Happy Day-jel írta be magát nemcsak a gospel, hanem a popzene történetébe is.
Edwin Hawkins zeneszerző, hangszerelő, kórusvezető és zongorista 1943-ban született zenészcsaládban. Már hétéves korában templomban zongorázott és énekelt, de otthonában R&B és country is szólt. Egyetemista korában alapította meg Betty Watsonnal a Northern California State Youth Choirt, és ezzel a kórussal vette fel 1968-ban a Let Us Go Into the House of the Lord című lemezt, amiből 500 példányt vágattak, alapvetően annak a templomnak a rendszeres látogatói számára, ahol énekeltek.
Aztán kiderült, hogy a lemezről az Oh Happy Day című számot felkapták a San Francisco-i rádiók, úgyhogy 1969-ben ezt hivatalosan, single-ként is kiadták, a kórust kereskedelmi okokból Edwin Hawkins Singers névre átkeresztelve; a szólista neve amúgy Dorothy Combs Morrison. A 18. század közepén született himnuszból Hawkins olyan átiratott készített, ami rezonált a kor soul és R&B zenéjével, olyannyira, hogy nemzetközi sláger lett: nemcsak az Egyesült Államokban, de több európai országban is a toplisták élére jutott.
Az Oh Happy Day Hawkins-féle változatát aztán előadta Elvis Presley, Glen Campbell. Aretha Franklin és sok más énekes; ez inspirálta George Harrison első Beatles utáni slágerét, a My Sweet Lordot. Szokta játszani a Spiritualized, Nick Cave pedig a Deanna élő verzióiba keveri bele részleteit. Számos filmben elhangzott a dal, a legnevesebb az Apáca show 2-ben szereplő verziója.
Edwin Hawkins kórusa egy évvel később szerepelt még a top 10-be jutott még Melanie: Lay Down (Candles in the Rain) című single-jén, de aztán a hasonló crossover siker elkerülte; igaz, gospel kategóriában az Oh Happy Day Grammy-díját még másik három követte a hetvenes, majd a kilencvenes években. 74 évesen, rákban hunyt el.
